III. SÓFÁR KONFERENCIA 2008 ÁPRILIS 21. BUDAPEST-GAZDAGRÉT

Beszámoló a szemináriumról | Szabóné László Lilla I református lelkipásztor

A szemináriumi beszámolóm elején két dolgot is szeretnék megjegyezni:
1.Teológus koromban a boldogság fogalmának pásztorálpszichológiai meghatározásából írtam a szakdolgozatomat, illetve később ebben a témában publikáltam is. Érdeklődésem azért fordult ebbe az irányba, mert általános tapasztalatom, hogy az emberek leginkább a boldogságra vágynak, és ezt keresik, vagy jól, vagy rosszul. Illetve nekünk keresztyéneknek sem könnyű megérteni, hogy mi a boldogság, és megélni ezt a boldogságot.
2. Eddigi tapasztalataimat megerősítette, hogy ezen a konferencián is a legtöbben erre a szemináriumra jelentkeztek, pedig a többi szemináriumi téma is érdekfeszítőnek kínálkozott. Miért is? Mert semmire sem vágyunk jobban, hogy ez a három szó, – dicsőítés – boldogság – hétköznap – , összekapcsolódjon az életünkben. Ennek a hogyanjáról gondolkodtunk.

Először összegyűjtöttük, hogy mi is jellemez egy ideális dicsőítést, mit is élünk át egy dicsőítés alatt:

Dicsőítés:

• Erő
• Katarzis
• Boldogság
• Belefeledkezés
• Ámulat
• Átszellemültség
• Szeretettel: béke
• Jó/kirobbanó hangulat
• Nyugalom
• Lelkesedés
• Szabadság
• Öröm
• Felülemelkedés

Az az érdekes ebben a felsorolásban, hogy közel ugyanezek a jellemzők jelennek meg a humanisztikus pszichológusok ‘boldogság’ meghatározásában.
Csíkszentmihályi Mihály, Amerikában élő pszichológus, kutatásai alatt a boldogság állapotát Flow-nak, áramlatélménynek nevezte el, mert akik a boldogság állapotáról beszámoltak, mind egyfajta lebegést, erőlködés nélküli cselekvést, teljes összpontosítást, azonnali visszacsatolást, hogy minden jó, az élettől való elrugaszkodást, önmaguk meghaladását, belefeledkezést, tér és időnélküliséget éltek meg. Ez a tudatnak egy olyan állapota, Csíkszentmihályi szerint, amikor a céljainkkal semmilyen külső inger, információ nem kerül összeütközésbe, ezért minden információ, inger szabadon áramolhat bennünk, nincs semmilyen zavaró tényező, ezáltal élhetjük meg az ‘áramlatot’, a ‘Flow-t’, a tökéletes élményt, vagyis a boldogságot.
Maslow csúcsélménynek nevezi a boldogság állapotát, amikor már nem hiánymotivációk, azaz az ösztöneink kielégítésének vágya vezérel, hanem a növekedési motiváció. Egyfajta alkotás, egészleges megismerés, önzetlen szeretet lesz úrrá rajtunk, meghaladjuk magunkat, és egy olyan élményben lesz részünk, amikor minden tökéletes és jó, teljes és nem hiányzik belőle semmi, valóságosak lesznek a lét értékei, mint teljesség, beteljesülés, életteliség, gazdagság, egyszerűség, szépség, erőfeszítés nélküliség, játékosság, jóság…
Láthatjuk, hogy a csúcsélmény, és az áramlatélmény, mint boldogság-meghatározás, a dicsőítés élményét is leírják. Nekünk is ilyen élményben van részünk. De mi a helyzet a hétköznapokkal?

Összegyűjtöttük egy átlagos hétköznap jellemzőit:
Átlagos hétköznap:
• Időhiány
• Fáradtság
• Rohanás
• Mókuskerék
• Aggódás
• Kötelesség
• Türelmetlenség
• Gondok
• Idegesség
Megállapítottuk, hogy egy átlagos hétköznap nincsenek meg a feltételei a boldogság, vagyis a csúcsélmény és az áramlatélmény megélésének, és gondolhatnánk, hogy emiatt a dicsőítésnek sem, DE Jézus a boldogmondásaiban másról beszél:

“Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket, mint gonosz nevet, az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.” Lk 6,20-23

Jézus itt olyan állapotokat társít a boldogsággal, mint éhezés, sírás, üldözés, kiközösítés. Ráadásul nem azt mondja, hogy ha most el is kell viselnünk ezeket, majd a mennyben boldogok leszünk, hanem azt mondja, hogy MOST „boldogok vagytok”.
Ezek után a teljes Szentírás tükrében próbáltuk megvizsgálni a boldogság kérdését, hogy kik a boldogok. További boldogmondások igehelyeit osztottuk ki, és azok alapján összegyűjtöttük a legfontosabbakat.

Boldog, aki:
• Bízik Istenben (Zsolt 84,13)
• Isten őriz (Zsolt 34,9)
• elfogadja Krisztust (Mt 11,6)
• hisz (Lk 1,45)
• megvallja Krisztust (Mt 16,17)
• aki hű (Pt 4,14; Mt 24,45-46)
• vigyáz a szívére (Rm 14,22)
• kitart (Jel 16,15)
• hivatalos a bárány menyegzői lakomájára (Jel 19,9)
• örök élete van (Jel 20,6)

Láthatjuk, hogy Isten igéje teljesen új alapra helyezi a boldogságot, nem egy élményre alapozza, hanem egy kapcsolatra, az Istennel való kapcsolatra, illetve Isten országának ajándékára és jelenlétére, ami teljes megtapasztalása időben előttünk van, de már most megízlelhetjük, és már most részesedünk belőle a megváltás és a Szentlélek által.

Jürgen Moltmann, evangélikus teológus beszél az öröm teológiájában arról, hogy az ember azért lehet boldog, mert boldog Istene van, aki a megváltással, Krisztus szenvedése és halála által, illetve a Szentlélek ajándékával, már most részesít minket az Ő boldogságában, és az Isten országának örömét, az örök élet örömét adja nekünk.
Ez az öröm az egyházban élhető meg az istentiszteleten és a dicsőítésben. De ezt nem választhatjuk el a hétköznapoktól, hanem „az ünnepi életet kell kialakítani, amiben a szegényeknek evangéliumot hirdetnek, betegeket gyógyítanak, összetörteket állítanak lábra, foglyokat szabadítanak meg. Így az egyháznak a feladata a megnyert szabadságnak az örömét közösségi létében felmutatni és megélni.” (Szathmári Sándor: Az öröm Theológiájáról. In Theológiai Szemle, Bp., 1987/3).

A kérdés, hogy ezt az örömöt, boldogságot, ami nekünk keresztyéneknek a dicsőítésben, az istentiszteletben Isten országából megtapasztalhatóvá válik, hogyan vigyük be a hétköznapokba?
Öt csoportban dolgoztunk ezen, amikor is minden csoport egy-egy valamilyen problémába belefásult, örömtelen keresztyén testvér helyzetének a leírását megkapta egy lapon. A csoport feladata az volt, hogy szerepjátékkal előadják, ahogy megvigasztalják ezt a testvérüket, és ötleteket adnak arra nézve, hogy hogyan találhatná meg ismét az örömöt az életében. Példának álljon itt egy szituáció:

Gyuri, egy multi cég programfejlesztő részlegén informatikus. Nagyon örült ennek a munkának, mindig is ilyenre vágyott. Kihívás, jó egzisztencia, szakmai fejlődés. De azt nem gondolta, hogy ennyire megterhelő lesz a munkaidő. A munkatársai mind hitetlenek, állandóan az egyházon, és mindenen, ami Gyuri számára fontos, élcelődnek. Káromkodnak is. A főnöke, pedig elviselhetetlen. Minduntalan megalázza őket, elégedetlen a munkájukkal, pedig a szívüket, lelküket kiteszik érte. Természetesen a többiek jól kibeszélik a háta mögött, hogy igazából nem is velük van baja, hanem a házasságával, és a züllött gimnazista lányával és fiával. Gyuri persze nem akar ebbe a pletykálkodásban részt venni, de nem tudja kivonni magát. Semmi kedve reggel dolgozni menni, és egész nap az órát nézi, hogy mikor mehetne már haza. Ezek után nem sokat jelent neki a vasárnapi igehirdetés, hogy Isten szereti őt, és hogy nekünk is szeretni kell a körülöttünk élőket. Hogyan? Amikor csak kedvetlen, rezignált, és tehetetlen.

A szerepjátékok által összegyűjtöttük azokat az ötleteket, amik segíthetnek az öröm, a Krisztustól kapott boldogság megélésében:
• Közösség a keresztyén testvérekkel, ezáltal töltekezhetünk az ő örömükkel
• Imaközösség, imaháttér az örömtelen időszakokban
• Meggyőződés, hogy Isten útján állunk
• Hála okait megtalálni
• Krisztus keresztjét, áldozatát magunk előtt látni, belőle erőt, példát meríteni
• Küldetéstudat, hogy a legnagyobb ügy érdekében, Isten országa ügyében járunk
• Megtalálni egyedi élethelyzetünkben az időt, hogy Istennel közösségben legyünk
• Szolgálat
• Nem engedni, hogy Isten helyét más vegye át
• Bízni Isten akaratában
• Tudni, hogy Isten számára értékesek vagyunk
• Mindezekhez bátorító, erősítő igékkel felfegyverkezni, feltöltődni, szemünk elé helyezni

Sajnos a szeminárium végén nem maradt idő az összefoglalásra, a két egység összekapcsolására. Hiszen a dicsőítésben, felszabadult Isten-kapcsolatunkban valóban boldogság-élményeket élhetünk meg, amit Maslow a csúcsélmény által, és Csíkszentmihályi az áramlatélmény által találóan meghatározott. Mégis, a dicsőítés több mint egyszerű csúcsélmény, mert túlmutat önmagán. Míg csúcsélmények boldogsága nem állandósítható, mert a hétköznap feltételei nem alkalmasak hozzá, addig a dicsőítés által megélt Isten-tapasztalat erőt adhat, és boldoggá tehet körülményektől függetlenül is. A dicsőítés által az Istennel való közösségünkben erősödünk meg, így tovább vihetjük a hétköznapokba azt a kapcsolatot, azt az élő meggyőződést, hogy az örök élet ajándéka, Isten országának jelenvalósága, és az élő Krisztus közössége már most a mienk a Szentlélek által. Ebből a hitből, és közösségből táplálkozhat az örömünk a hétköznapokban, és ebből az örömből fakad a dicsőítésünk, a mindennapok apró pillanatában.
Ámen. Úgy legyen. SDG