A következőkben egy kis segítséget szeretnék nyújtani azoknak, akik most kezdenek bele a dicsőítésvezetés szolgálatába. Remélem ez a pár jó tanács segíteni fog a kezdeteknél abban, hogy mire figyeljünk oda (a tippek nem fontossági vagy időrendi sorrendben következnek egymás után). Ezek most az én (Kiss Sámson Endre) fejemből pattantak ki, de később remélhetőleg mások is hozzájárulnak majd a maguk bölcsességével a témához.

1. Hangolás. Ha gitáros vagy, akkor ezt a részt ne spórold meg. A gitártanárom azt mondta régebben, hogy egy zenekarban egy gitárnál csak két gitár a hamisabb… Ha pedig hamis hangszereken játszunk, az nem fog dicsőséget hozni Isten nevének.

2. Lelki “bemosakodás”. A dicsőítés nemcsak zenélés, hanem lelki tevékenység is, mégpedig mások lelki vezetése Isten jelenlétébe. Ezért nekünk magunknak is készeknek és nyitottaknak kell lennünk a Szentlélekre és az Ő vezetésére. Ha egy zenekart vezetsz, akkor imádkozzatok együtt is.

3. Sorrend. Vannak olyan alkalmak, ahol nem kell előre készülni sorrenddel, de ha megteheted állítsd össze, hogy milyen dalokat szeretnél játszani egymás után. Fontos, hogy legyen az egész dicsőítésnek egy íve mind mondandójában, mind tempójában.

4. Technika. Ha számítógépet, projektort, vagy valamilyen hangtechnikát használunk, próbáljuk ki még az alkalom előtt. Rossz nyelvek szerint amikor Isten levetette a Sátánt a Mennyből, akkor ezekbe a hangtechnikai ketyerékbe esett és azért van annyi probléma velük :) Jobb biztosra menni és letesztelni a cuccot mielőtt használjuk.

5. Gyakorlás. Gyakoroljunk otthon egyedül és közösen a zenekarunkkal. Lehet, hogy mi nem is vesszük észre a különbséget, de akiknek szolgálunk azok észre fogják.

6. Tanulás. Az a tapasztalatom, hogy azokat a dalokat tudom igazán jól vezetni, amelyeknél nem kell a kottát néznem, vagy azon izgulnom, hogy eszembe fog-e jutni a szöveg. Tanuljuk meg legalább az akkordokat, de ha lehet a szövegeket is, mert akkor jobban tudunk figyelni arra, hogy merre vezet minket Isten, és jobban jelen tudunk lenni mi is mint dicsőítők és nemcsak mint zenét szolgáltatók.

7. Változatosság. Tanuljunk meg új dalokat, és tanuljunk meg új köntösbe öltöztetni régieket. Néha, ha újra hangszerelünk egy régi éneket, máshogy kísérjük, vagy egyszerűen csak megváltoztatjuk kicsit a szerkezetét, akkor azzal újból felhívhatjuk a mondandójára is a figyelmet.

8. Szünetek. Érdemes nemcsak a dalokat kitalálni egy alkalomhoz, hanem azt is, hogy mi legyen a dalok között. A csend, az ima, az ige és az instrumentális átvezető zene mind jó lehet akkor, ha tudatosan csináljuk. Ha csak azért van csend, mert épp abbahagytuk a számot és nem tudjuk mi jön, vagy a kottánkat kell rendezgetnünk, az nem annyira szerencsés. De ha azért van csend, mert meghívjuk az embereket arra, hogy magukban szólítsák meg Istent, az már sokkal jelentőségteljesebb lehet. Az imádságot, vagy igeolvasást se használjuk kitöltésként, csak akkor, ha megvan a helye két dal között.

9. Helyzetfelismerés. Különböző alkalmakon, különböző közösségekben és különböző zenekari felállással mást és mást lehet véghez vinni. Például egy szál gitárral úgy megcsinálni egy dalt, mintha egy egész zenekar állna mögötted nem szerencsés, túl erőltetett. Ugyanígy ami egy kis közösségben működik, az egy nagy közösségben már nem biztos és vice versa.

10. Láthatatlanság (ld. Eric Herron cikkét). Irányítsuk Istenre a figyelmet, ne magunkra. A dicsőítés nem koncert olyan értelemben, hogy nem azért játszunk, hogy a zenénket elismertessük másokkal. Azért játszunk, hogy Isten nagyságát elismerjék, akik velünk együtt dicsőítenek.

Mindezeket nem mindentudó dicsőítő-guruként igyekeztem írni, hanem úgy, mint aki most a mai napig is tanul. Épp ezért a hozzászólásokban szívesen látunk újabb és újabb tippeket.