Péntek este a legtöbb ember semmi másra nem vágyik, csak valamiféle lecsendesedésre, megnyugvásra, megérkezésre. Persze az, ki hogyan tud lecsendesedni, rendkívül egyénfüggő. Van, akinek elég ehhez egy könyv és egy kanapé, van azonban, akinek egy végigénekelt, végigtáncolt éjszakára van szüksége a feltöltődéshez. Ez a sokszínűség jelent meg a hetedik Kárpát-medencei református ifjúsági imaéjjelen, különösen is a Zsinati Ifjúsági Iroda és a Sófár mozgalom közös dicsőítő estjén október 27-én a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban, amelyen közel kétszázan vettek részt.

„Ha valakikkel interjút csinálsz, Jobbágy Daniék legyenek azok – annyira fantasztikus, ami bennük van!” – mutat Parókia Portálos kolléganőm, Jakus Ági a színpadon éneklő három nyurga kamaszfiúra. Mint mondja, a Lévay-s diákok mozgalmat indítottak, hogy Északkelet-Magyarországon is elérhetők legyenek az olyan dicsőítő alkalmak, amelyek tőlük nyugatabbra talán természetesek. Még pár szót beszélünk, aztán Ági elköszön: „Bocs, megyek imádkozni.” Ezen kicsit meglepődöm, hiszen itt mindenki imádkozik: aki a színpadon áll, aki a nézőtéren vele énekel, táncol, aki a zenei blokk alatt a teának való vizet forralja a teaházban, vagy akik fürtökben összekapaszkodva, egymás kezét fogva könyörögnek a terem végében vagy a folyosón a Lélek jelenlétéért és azért, hogy valódi találkozásokban lehessen része az est résztvevőinek.

„Az imaéjjel egyik leggyönyörködtetőbb része látni, mennyire különböző arcai vannak az imának” – mondja Balázsfalvi-Ábrám Anna. A Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője hozzáteszi: örömmel tapasztalta, hogy a hetedszer megszervezett imaéjjel mára a református ifjúsági misszió népszerű és várt programja lett: október 27-én is közel kétezren imádkoztak szerte a Kárpát-medencében a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet által összeállított témavázlat alapján. Az imádság összehoz: az eseményen a Sófár Dicsőítő Iskolához kötődő fiatalok, különböző gyülekezetek ifisei, illetve lónyays volt és jelenlegi diákok is együtt dicsérték az Urat. „Nagy öröm nekünk, hogy bekapcsolódhatunk a hivatalos református ifjúsági munkába, és közel kétezer emberrel egy időben dicsőíthetjük Istent ezen az estén” – mondja Nagy Henrietta lelkipásztor, az egyik sófáros szervező.

Nemcsak az előadók közül volt, aki messziről érkezett: a karcsai Bandor Árpádot nővére, sógora és négy gyerekük is elkísérte az imaéjjelre. „Nyáron részt vettem a Sófár gitárkurzusán. Pár éve gitározom, de csak otthon tanulgatok ismerősöktől, akik tudnak. Eljöttem a Sófárra, hallottam, hogy nagyon áldásos, hogy sok mindent lehet kapni lelkiekben – ez utóbbi fontosabb is volt nekem, mint a zene, mert érettségi után teológiát szeretnék tanulni. Örülök ennek a mai estének, mert itt olyan emberekkel találkozhatok újra, akiket nagyon megszerettem a nyáron, és nem is reméltem, hogy viszontlátjuk egymást ebben az évben” – mondja a fiatalember. Sógora hozzáteszi: őt megérintette, hogy ennyien dicsérik együtt az Urat, mert Jézus Krisztus megígérte, hogy ahol ketten vagy hárman együtt imádkoznak, ott ő jelen van, „és ezt a jelenlétet lehet érezni”.

Az alkalmat záró úrvacsorás istentisztelet igehirdetésén aztán megértem, miért lepődtem meg az este elején: Balogh Tamás gödöllői lelkipásztor a Lk 6,12 alapján az imádság két fajtájáról beszél. Az egyik, mint mondja, a teremtő erőket megmozgató, másokért közbenjáró, harcos imádság, amelyben Isten munkájának eszközeivé válunk, de amiben ki is merülhetünk. Vajon milyen lehetett Jézusnak a bibliai versben említett, egész éjszakás imádsága? Az igehirdető szerint inkább olyan, akár szavakat sem igénylő együttlét, amikor csak megérkezünk Isten jelenlétébe úgy, ahogy vagyunk, és ő körülvesz, átölel, feltölt, meggyógyít bennünket. Ebben az imában nem mi küzdünk, kapálózunk, hanem csak vele vagyunk. Örök jelenlétben dicsérni Istent, ez maga a gyógyulás – az örök élet előhangja.

Bagdán Zsuzsanna

A beszámoló szövegének forrása:: http://www.reformatus.hu/lap/ifi/mutat/14324/

Képek: Jaskó Márta

További képek: a galériában ide kattintva