Múlt szerdán a Sófárhangoló Egyesület képviseletében a Liturgiai Bizottság meghívására négyen Budapesten, a Református Teológián jártunk, hogy a református liturgiai megújulásról beszélgessünk. Meghívásunk előzménye az a Sófár által decemberben beadott javaslat-anyag volt, amelyet a Portálon is publikáltunk, és amelyhez véleményeket és támogatókat kerestünk.

A találkozó előtt háromnegyed órával érkeztünk a helyszínre az ország 3 pontjáról: Nagykőrösről, Veszprémből és a gazdagréti lakótelepről. A kollégium udvarán, a kerti asztalnál tudtunk még egy kicsit beszélgetni, és imaközösségben elcsendesedni az Úr előtt. Izgalommal telve léptünk a terembe, ahol a négy bizottsági tag fogadott minket. Egyből közvetlen légkör alakult ki, még az asztalokat is összetoltuk, hogy fizikailag is közelebb kerüljünk egymáshoz. A bizottság elnöke, Ifj. Dr. Fekete Károly az elején kiemelte, hogy a Sófár által beadott anyagot nagyon összeszedettnek, teológiailag megalapozottnak, igényesnek és innovatívnak találták. Beszélgettünk eztán arról, hogy hogyan indult a Sófár, és mi hogyan jutottunk el ehhez a “mozgalomhoz”.

Rátérve fő témánkra, a liturgiai megújulásra, több probléma felvetésében egyetértettünk, úgymint pl. a lelkészközpontúság problémája, az egyetemes papság hiánya vagy az, hogy istentiszteleteink nem a teljes embert szólítják meg. Szó volt még a református liturgia 19. századi sajnálatos leépüléséről és arról a gazdagságról, amely azelőtt jellemezte, és amelyben nagyobb tere lehetett a prédikáción kívüli, teljes embert megszólító elemeknek: imádságoknak, énekeknek, sákramentumoknak.

Egyetértettünk abban is, hogy az istentiszteletünk minden elemében, így például az énekek kiválasztásában és a zenei kíséretben is törekedni kell az igényességre, melynek eléréséhez javasoltuk a laikus képzések megerősítését. Többek közt – ahogy elmondtuk – ezt a célt szolgálja a Sófár Református Dicsőítő Iskola is, mely a zenei (és egyéb művészeti területeken) szolgálók számára nyújt képzést. A zenei igényességre pedig jó példaként vetődött fel a Gazdagréti Református Gyülekezetben folyó zenekari munka és szolgálati rendszer.

A liturgiai reformban alapvető célkitűzésként határozta meg a bizottság, hogy ne szegregáció, hanem integráció valósuljon meg, vagyis hogy a különböző igények, kegyességek, szociális- és kulturális háttérbeli különbségek ne eltávolodást és szakadásokat termeljenek ki, hanem megtaláljuk a közös jövőt a liturgiában is – amely nem jelent uniformizált, erőltetett egységességet. Ezzel kapcsolatban egy több száz éves közösség, a szentkirályszabadjai gyülekezet példájáról is beszéltünk, ahol a régi és új formák egyszerre vannak jelen, a különböző generációk pedig a lelkipásztor vezetésével békességben keresik a közös utat az istentisztelet megélésében.

Kérdésként merült fel, hogy mi a cél, milyen legyen a jövő magyar református “jellegzetessége”, mitől legyen szerintünk más, mint a többi felekezet? Itt előjött példaként a zenében a magyar dalok, a népies énekek használata.

A konkrétumokra térve javasoltuk, hogy a készülő példatárban olyan alternatív liturgiák (rendek) is jelenjenek meg, ahol több énekből (és köztük esetleg imádságokból, igékből) álló blokk kerül be az istentiszteletbe, pl. az igehirdetés elé, arra ráhangolva a gyülekezet tagjait. Javaslatunk összekapcsolható a régi “könyörgő” istentiszteletek hagyományával.

A bizottság elnöke elmondta, hogy szeretnének minél több színvonalas anyagot, rendet, imádságot, liturgiai példát összegyűjteni, és közrebocsájtani, és arra kért minket, hogy segítsük munkájukat mindezek gyűjtésével és beküldésével!

A csaknem két órán keresztül tartó találkozás, beszélgetés végig nagyon jó hangulatú volt, és összességében egy igen pozitív, jó élményként maradt meg bennünk, akik ott voltunk! Köszönjük e helyről is a bizottság kedves fogadókészségét és nyitottságát, figyelmességét, és a sok imát, amely mindennek hátterében ott volt, és aminek abszolút érezhető volt az eredménye! Bizakodva várjuk hát a folytatást, áldást kérve a Liturgiai Bizottság munkájára, imádkozva továbbra is istentiszteleteink és egyházunk tartalmi-formai megújulásáért!

Szabó András