Felsorakoztak az idei dicsőítő iskola tanárai! Itt olvashatjátok bemutatkozóikat, hogy megismerhessétek őket és könnyebben döntsetek arról, hogy melyik kurzust / műhelyt választjátok.

.

.

.

.

.

.

[toc=”2,3″ title=”Kurzusok és műhelyek listája”]

BASSZUSGITÁR KURZUS

Paulheim Alfonz

1997-ben hívott Jézus magához. Ez egy csoda volt, mert megtérésem után egy héten belül a család minden tagja újjászületett. A Szigetszentmiklósi Szabadkeresztyén Gyülekezet tagja vagyok 12 éve. Ez időtáj voltam missziózni Erdélyben; szolgáltam a vasárnapi iskolában; egy evangelizációs tánccsapat tagja voltam. Számtalanszor megtapasztaltam Isten hatalmát, csodáját az életemben. Jelenleg a gyülekezetünk dicsőítő zenekarában szolgálok. Tizenöt évesen kezdtem basszusgitározni. Az első évben volt egy tanárom, aki megtanította az alapokat. Még két év, és utána egy nagyszerű játékos tanított Ispán András személyében (Deák Bill Blues Band ex-basszusgitárosa). 2003-ban alapítottuk barátaimmal a Részletkérdés zenekart, ami az óta is aktívan működik, 2007-ben megjelent a lemezünk “A Legújabb Kor” címen. 2004-ben felvételt nyertem a Kőbányai Zenei Stúdióba, amit 2007-ben el is végeztem (eltekintve egy szolfézs írásbeli szakvizsgától, de ezt idén bepótolom; ígérem). 2006-ban helyettesítettem a Fővárosi Cirkusz Big Band zenekarának basszusgitárosát, 2007-ben beszálltam a Scorpions Tribute Band-be, a zenekarral bejártuk fél Ukrajnát, számtalanszor léptünk fel az Edda zenekar előtt. További zenekarok, amikben játszottam/játszok: WitWithout Face (2007), Steel zenekar (2009-)

A basszusgitár kurzusra várok minden érdeklődőt. A kurzus lehetőséget ad majd pengetési gyakorlatok, skálák, akkordok, elsajátítására; valamint a stílusok megismerésére.

BILLENTYŰS KURZUS

Szalai Gábor

11 éves voltam mikor szüleim és nővérem unszolására elkezdtem zongorát tanulni. 13 éves koromra az a kezdeti halovány lelkesedés is teljesen kimúlt, de megtanultam kottát olvasni. A gimnáziumi évek nálam is az útkeresés és a felnőtté válás évei voltak: 17 évesen tértem meg és a dicsőítés természetes, elválaszthatatlan része lett Jézus követésének. Az ifjúsági alkalmainkon akkoriban szülőfalumban Marcelházán többen játszottak gitáron, a zongoránál viszont volt egy üres hely… Otthon napi több órát gyakoroltam, egész énekfüzeteket tanultam meg fejből, az ifjúsági alkalmak és a vasárnapi istentiszteletek előtt közösen gyakoroltunk, később pedig dicsőítő zenekart alapítottunk, ahol többek között Édes Jánossal is együtt éveken át játszottunk. Eközben gyülekezetben kísértem a közös gyülekezeti énekeket hol harmóniumon hol pedig zongorán.

Nem vagyok híres zenész család sarja, nincs különösebben jó zenei hallásom, nem voltam elég kitartó sem ahhoz, hogy mindent félretéve nagy zenész legyek. Mégis fontosnak tartom, hogy zenével is dicsérjük Istent a legjobb tudásunk szerint. Együtt tanulunk majd… és egymástól. :)

DOB KURZUS

Idén a basszusgitár és dob kurzus – hasonlóan a  tavalyi gyakorlathoz – karöltve fog haladni az utolsó három napban. Alfonz egyéb elfoglaltságai miatt, sajnos, nem tud végig velünk lenni, ezért Gábor fogja átvenni az irányítást, aki – talán tudjátok is – kiválóan játszik basszusgitáron is.

Bártfai Gábor

A zenét szerető és azzal  valamelyest foglalkozó családból származom. Zenei általánosba jártam, majd különböző hangszereken tanultam, de mindig is a zene húzása, lüktetése és persze összhatása volt az, ami magával ragadt, és így van ez most is. Lenyűgöznek azok a zenészek, akik játékukkal egyszerre olvadnak eggyé a többi zenésszel, de mégis kiemelkedően, kifejezően, meghatározóan teszik ezt. Évek óta szolgálok a gyülekezeti zene területén is különböző ütőhangszerekkel, basszusgitárral.

Nagyon sokat jelent nekem az Urat kereső, Őt magasztaló énekeket zenében, ritmusban, dinamikában is kifejezni, közelebb hozni a gyülekezethez az örömhírt.

A kurzus nem egy „spéci” dobszerkós kurzus, de lesz lehetőség gyakorolni, elmélyedni ebben is.

Szeretném érthetően átadni, amit idáig megtapasztaltam, ill. segíteni nektek a zenei kifejezésben.

DRÁMA KURZUS

Borbiró Judit – ’88-as évjárat

Végy egy mosolygós pofit, érzékeny lelket,  nagy családot, sok barátot, szeretetet, muzsikát, sok-sok gyereket, a világot jelentő deszkákat és hinni igyekvő szívet. Kavargasd lassú tűzön, s forró sütőben jól süsd össze, amíg meg nem ismered.

Bár a szüleim nem keresztények (egyelőre :-), református hitéletre nevelő csoportba írattak, amikor ovis korba léptem. Isten keze mindenhová elér, és gyakran munkálkodik nem hívő emberek által, ha célja van valakivel. Így történt ez anno velem is. Aztán – persze nem mindig egyenes úton – 14 évesen felnőtt keresztségben részesültem, konfirmáltam, és számomra is hirtelen és hihetetlen módon, 2001 nyarán megtértem. Azóta vagyok tagja a REFISZ-nek, és próbálok szolgálni, ahol tudok, a REFISZ mellett az otthoni, szeghalmi gyülekezetben is (amikor néha napján hazaesem mint ifivezető és mint énekvezető).

Emellett az ELTE BTK mesterszakos hallgatója vagyok összehasonlító irodalom-, és kultúratudomány szakon, de ami a lényeg: a Kolibri Színház stúdiójában okulok, bábszínésznek készülök. Az álmom, hogy életem három legfontosabb összetevőjét „sok-sok gyereket, a világot jelentő deszkákat és hinni igyekvő szívet” elegyíthessem, s evangelizációs bábszínházi társulatban tevékenykedhessek. Ehhez az első lépeseket már megtehettem: a REFISZ nyári táboraiban, rendezvényein színjátszó műhelyt vezettem, bibliodrámát csináltam, továbbá a Csillagponton délutáni drámafoglalkozást fogok tartani, ha Isten is úgy akarja.  Valamint a SÓFÁR nyári táborának drámacsoportját fogom irányítgatni, s átadni, amit tapasztaltam a lehető legjobb tudásom szerint. Aki a színjátszó csoportba kerül sokrétű, jókedvű, elmélyült munkára számíthat társai és önmaga megismerésén, felfedezésén, kinyitásán keresztül. Mindez azért, hogy szóljunk, s Isten dicsőségét a színház nyelvén is hirdessük.

GITÁR KURZUS

Fekete Károly

Még óvodáskorom derekán kezdtem el ismerkedni a zenével zeneiskolai keretek között. Olyannyira, hogy aztán 11 évig jártam is zongorázni hűségesen, bár se nem nagyon érdekelt, se nem nagyon volt kedvem gyakorolni. Mindeközben azonban 8 éves koromban teljesen megfertőzött a rockzene. Amikor csak tehettem, és éppen nem fociztam, vagy zongorátpüföltem, ültem, és hallgattam a zenéket. A nővéremnek volt egy gitárja, ő egészen profin akkordozgatott, én meg csak néztem, és gondoltam, hogy ezt én soha nem tudom megtanulni, de pedig milyen jó is ez. Aztán 12 éves koromban nagy nehezen elsajátítottam kíváncsiságból öt darab akkordot, majd teljesen véletlenül leszedtem egy Gary Moore szólót egy Thin Lizzy lemezről. Aztán szülői unszolásra mentem el tanulni, és lett az én gitártanárom Kiss Gergely. Neki nagyon sokat köszönhetek. Gergővel gyakorlatilag azóta – mintegy tíz éve – együtt zenélünk, előbb persze mint tanár és nebuló, aztán később már nem úgy. Egy idő után elkezdtem sokat gyakorolni, de azért főleg inkább azokat, amiket hallgattam – akkoriban heavy metalt -, nem azt amit a főnök kért (ezt szerintem azóta se vallottam be..:). Aztán hirtelen lett zenekar. Aztán koncertek. Aztán még több zene, még több gyakorlás. Következésképp zongoráról kirúgtak – végülis teljesen jogosan. Egy ideig játszottam a Cédrusban, volt egy Blöff nevezetű rockzenekarunk, meg egy kísérleti zenekar, az egy azaz egy fellépést, ám annál több műhelymunkát megért Irdatlan. Később aztán sok-sok tévutat jártam be zenében is, meg sokminden másban is. Végül, hosszú rágódás, útkeresés után ráébredtem, hogy nekem rengeteg zenei, és hangszeres tanulnivalóm van, és egyfajta kötelességem ezt megtennem. Pár nagy levegővétel után megkerestem hát Fehér Gézát, és személyében egy egészen kiváló tanár vezénylete mellett próbálhatok meg minél többet elsajátítani a gitározás tudományából. Jelenleg egyébként a Delej zenekarban, és a Kiss Gergely és barátai formációban próbálok meg szép dolgokat csinálni.

Református családból származom mindemellett, felmenőim között több lelkészt találni, édesanyám pedig presbiter. Egész pici korom óta tagja vagyok a Kőbányai Református Gyülekezetnek, ahol négy éve kántorként is tevékenykedem, amit egyébként szintén szeretek. Sokszor próbáltam hadakozni az Úristennel, és sokszor próbáltam meg a türelmét, de hála érte, mindig megmutatta, hogy az ő kegyelme éppen elég nekem.

„Civilben” egyébként az ELTE-n tanulok terület-, és településfejlesztő szakirányos földrajzos hallgatóként, ezen belül pedig a magyar kistelepülésekkel foglalkozom – amikor hajlandó vagyok éppen nem sürgősen, halaszthatatlanul, mindenképp gyakorolni.

Megtiszteltetés nekem az hogy a Dicsőítő Iskolában taníthatok, remélem hogy hasznosnak, inspiratívnak, és emberközelinek fogjátok tartani okítási próbálkozásaimat.

Andrási László

16 éves koromban kezdett el foglalkoztatni a gitározás, vettem egy kisebb tanulógitárt és pár hét alatt megtanultam az alap akkordokat. Aztán a következő nyári szünetben gondoltam egy merészet és az összes spórolt pénzemen vettem egy régi Cimar márkájú basszusgitárt. Használtan is igen borsos volt az ára – főleg egy diák számára-, de valami csoda folytán nekem az eredeti ár feléért odaadták.

Pár évig elsősorban basszusgitárosként zenéltem egy Hungarocell nevű gimis punk-rock bandában. Bár zenei stílusokat tekintve már ebben az időszakban is nagy tisztelettel hallgattam a kortárs jazz műveket.
A gimnáziumi évek alatt tértem meg, és a zenélés szerepét is szépen lassan átformálta az Úr az életemben. Egyetemistaként több csendesnapon és táborban is újra gitárosként szolgáltam. Ebben az időszakban -rengeteg csetlés-botlás árán- nagyon sok tapasztalattal lettem gazdagabb és a gitártudásom is itt kezdett megszilárdulni.

Pár éve a Talipont dicsőítés vezetőjeként szolgálok. Nagyon hálás vagyok az Úrnak ezért a gyülekezetért és ezért a szolgálatért. A kurzuson igyekszem majd nagy hangsúlyt fektetni az alapokra.

Victor Wooten-től származik az alábbi idézet, ami akár mottója is lehetne a kurzusnak:

Minden hangnemben 7 jó és csak 4 “rossz” hang van. Ha csak tippelsz, már akkor is az esetek több mint felében jó hangot fogsz játszani. … De ha mégis rossz hangot játszol biztosan tudhatod, hogy pont fél hangnyira vagy egy jó hangtól.

Kiss Sámson Endre

[lelkipásztor]

Kisebb koromban meg voltam győződve róla, hogy sose fogok zenével foglalkozni. Ennek az volt az oka, hogy szüleim ovitól kezdve járattak zeneiskolába, és valamilyen ballépés folytán (igazából, hogy örömet szerezzek szüleimnek) a zongorát választottam hangszeremül. Így hat év nyűglődés után végül én is, meg szüleim is feladták, és azt gondoltam, itt véget is ért zenei karrierem.

Csakhogy gimiben elkezdtem gitár-alapú zenéket hallgatni, és így aztán ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy gitárt vegyek a kezembe. 16 évesen egy 2000 (!) Ft-os gitáron kezdtem tanulgatni akkordokat, aztán később még 1-2 szólót is. Nagyon rossz gitár volt, nehéz volt rajta játszani, de megerősödtek az ujjaim és azóta is értékelek minden hangszert, ami jobb, mint az első gitárom. Szintén gimi alatt alakítottuk meg első zenekarunkat, a Hungarocellt, akikkel a punk-rock életérzést próbáltuk megélni és tovább adni (Green Day, Nirvana, Offspring, RHCP, később Metallica meg Guns is).

Aztán az egyetemen kicsit más irányba fordultam és 2 évig a Talitha Kúmi gitárosaként tevékenykedtem. Ebben az időszakban a 12-húros gitár, balkáni ritmusok jelentették főként a kihívást. Közben hellyel-közzel egy Gyökerek nevű zenekarral is játszottam, akikkel olyanok voltunk, mint a nevünk :P Ez egy ilyen pop-rock irány volt, amibe én vittem a súlyosabb zúzósabb témákat (legalábbis szerintem).

Aztán egy évre belecsöppentem a jazz világába, ami új zenei távlatokat nyitott meg előttem és rendbe tette a fejemben a zeneelméletet. Azóta is a hatása alatt vagyok. Egyéves Amerikában tartózkodásom alatt többször játszottam egy alkalmi jazz-formációval, ami szintén nagyon nagy élmény volt (hisz végül is tengeren túlról származik a jazz).

A lelki életemről annyit, hogy lelkész-gyerekként nőttem fel, aminek következtében lázadtam sok minden ellen, de aztán 16 évesen Isten megszólított és megszelídített. Ehhez kapcsolódik az, hogy gimi óta vezetek dicsőítést több-kevesebb rendszerességgel.

Az a célom a kurzussal, hogy a résztvevők olyan gyakorlási módszereket sajátítsanak el, amik továbbsegítik őket a haladó szint felé. Az órákon alkalmazkodni fogunk az egyéni igényekhez.

ÉNEKES KURZUS

Gulyás Anna

Képzeljétek el, a Jóistent, magányosan dúdolt dalokban éreztem meg először. Jobban mondva dalolás közben tudatosodott bennem, hogy a szépség és a harmónia érzése az emberben egy nála mérhetetlenül mélyebb és magasabb Forrásból fakad.

Mivel nem vallásos családban nőttem föl, (katolikus nagymamám titokban elvitt megkeresztelni, s imakönyvét láttam, meg tiszta szívét, de hitbéli tanításokat nem kaptam tőle) elkezdtem keresni a Forrást, s sokfelé láttam vizeit csobogni. Erdőkben, mezőkben, sokféle templomban, néprajzosként öreg nénik tekintetében, népek ünnepeiben, dalban, képben, táncban, lelki tanításban. Lassan rájöttem, hogy el szeretnék indulni a hegyre, hazavágyódom, de melyik az én utam?

Férjem református lelkész nagypapája volt az első pap, akivel életemben először közelebbről is megismerkedhettem. Ő általa mertem, hitetlen létemre, keresztény közegbe lépni. S akkor föltámadt a keresztségben kapott formával való kapcsolat is: felnőtt megtérőként mind a református, mind a katolikus hitet mélyen tisztelem. Férjemmel a Gazdagréti Református Gyülekezetbe járunk, ő meg eljön velem a misékre, zarándoklatokra. Négy gyermekünk van, a két fiunk református, a kislányok katolikus keresztségben részesültek. Hittel valljuk , hogy a különböző formákban is, az Isten egy!

Éneklésben is sokáig kerestem a formát: kórusban énekeltem, nagyon kicsi klasszikus magánéneket, kicsit több jazz-éneklést, Andalúziában flamenco éneklést tanultam, végül a magyar népi énekiskola mestere, Bodza Klára tanítványaként találtam haza a dal-tanulásban. A szakrális énekek vonzottak mindig a muzsikában, a magamban dúdolt dalokról is rájöttem: imádságok. Református gyülekezetünk dicsőítő csapatában énekelek, valamint a HolddalaNap nevű zenekarunkban, melyben különböző népek szenténekei mellett saját szívünkből kinőtt imádságos muzsikákat játszunk.

A Sófár  Iskola kebelében, éneklésben, egyrészt a saját benső imádságok dallá formálásában, saját hangunk keresésében, másrészt repertoárotok népi és középkori énekekkel való bővítésében tudnék leginkább segíteni.

Hutvágner Erika

Veszprémi születésű vagyok, jelenleg is itt élek és tanítok hittant és ének-zenét a helybéli Padányi Katolikus Gyakorlóiskolában. Általános iskolás és gimnazista fiatalokkal foglalkozom, valamint mentorként főiskolásokkal is. Gyermekkorom óta szívesen zenélek, énekelek kórusban, hegedülök zenekarban. A gimnáziumi évek után teológiát, ének-zenét és egyházi zenét tanultam. Jelenleg az iskolában kórusmunkával is foglalkozom, gyermekkart és gimnazistákból álló kamarakórust is vezetek. Néhány éve énekelek a veszprémi dicsőítő zenekarban, a templomi vegyes karban és ifjúsági zenekarban, valamint énekesként és hegedűsként tagja vagyok egy Peregrinus (Zarándok) nevű zenekarnak, akikkel régi zenét játszunk, illetve feldolgozunk. A zene révén rengeteg jó barát, értékes ember és sok örömteli élmény lett része az életemnek, és Istenhez is közelebb kerültem. Az énekes kurzuson lesz rendszeres hangképzés – egyéni és közösségi formában is – valamint lehetőség nyílik új dalok tanulására, gyakorlására. Várom mindazon énekelni szerető fiatalok jelentkezését, akik már énekelnek zenekarban, vagy szívesen csatlakoznának énekes szolgálattal dicsőítő együtteshez.

IMPROVIZÁCIÓS KURZUS

Kinczel Dani

[jazz-zongorista, zongoratanár]

Hat évesen kezdtem zeneiskolai klasszikus zongora tanulmányaimat. Rengeteg szülői kínlódás, (zene)iskolakerülés és nem gyakorlás után végül is sikerült befejeznem az alapfokú zenei képzést. Ekkoriban Bach helyett jobban érdekelt a sport. Olimpia bajnoki álmokat szövögettem szertornászként, majd focistaként a válogatottságról álmodoztam, míg végül utolért a végzetem, jazz formájában… :) – legalábbis akkoriban így éltem meg. Gimnáziumban döntöttem el, hogy jazz-zongorista leszek. Mindent egy lapra feltéve megszállottan gyakoroltan. Ennek eredményeképpen felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakának zongora szakára, de jobb kezemet megviselte az eszetlen gyakorlás így az első évet a kezeim kúrálásával töltöttem. Ebben a szakmailag és magánéletileg is válságos életciklusban ért utol Jézus megmentő karja, épp a teljes összeomlás határán. Ettől kezdve a pestújhelyi Bárka Baptista Gyülekezet tagjaként próbáltam és próbálom szolgálni Istent nemcsak zenei tudásommal, hanem igyekezetem szerint az egész életemmel. Az egyetemet néhány éve sikeresen befejeztem, azóta pedig Isten humorára jellemzően többek között annak a zeneiskolának lettem a jazz-elmélet és jazz-zenekari gyakorlat tanára, amelyikben korábban a leglógósabb diákok közé tartoztam. Ilyen Isten kegyelme. Utolsókból lesznek az elsők… :) Emellett jelenleg a Solar Quartet nevű mainstream jazz formáció tagja vagyok.

Az Improvizációs kurzusra elsősorban olyan hangszeresek jelentkezését várom, akik hangszeres technikai és zeneelméleti tudása biztos haladó szinten van. Akik rövid idő alatt képesek új zenei anyagokat (skálák, akkordmenetek, ritmusképletek stb..) elsajátítani, és akik elsősorban a blues, jazz, funky, gospel és rokon műfajaik valamelyikében jártasak, kedvelik ezeket illetve szeretnék mélyíteni ismereteiket az említett műfajok improvizációs területein. Rajtuk kívül szeretettel várom azokat is, akik esetleg a megfelelő hangszeres tudás birtokában még ugyan nincsenek, de szeretnék pallérozni zeneelméleti tudásukat főként a már említett témakörökben, illetve rá kívánnak lépni az improvizáció izgalmas ám nem veszélytelen ösvényeire. Mivel magam is zongorista vagyok, ezért a billentyűsök, zongoristák előnyt élveznek, de szeretettel várom a fúvósokat, vonósokat, gitárosokat is.

DALÍRÓ MŰHELY

Szabó Andris

[építészmérnök, a Talitha Kúmi együttes vezetője]

Férj, “készülő” apuka, főállásban építészmérnök, amatőrként pedig zenész és zeneszerző, dicsőítés vezető és grafikus… ez mind én vagyok. Kisiskolásként már írogattam az íróasztalom alsó oldalára (amit senki sem látott) és egyéb helyekre szolmizációs hangokkal és ritmusképletekkel rövidebb kis dallamokat, később pedig, amikor keresztapámtól kaptam egy zeneszerkesztő szoftvert, elmerültem a sokszólamú zeneszerzés örömeiben. (Valóságos tragédia volt számomra, amikor betörtek lakásunkba és elrabolták a számítógépet, amin a kis szerzeményeim voltak…) Gimnazistaként egy cserkészportya természeti élményeinek hatására szereztem az első dicsőítő dalomat, amit aztán a veszprémi ifiben énekeltünk is egy ideig. Egyetemistaként ebben a közösségben alakítottuk meg az azóta is működő Talitha Kúmi együttest, amelynek később a vezetője, és az azóta egyetlen “megmaradt” alapítója lettem. Az együttes dalainak nagy részét mostanság én szerzem, de együtt hangszereljük meg azokat. Szintén egyetemista koromban, hosszú filozofálgatás és több évnyi “keresz-ténykedés” után egy nagypénteki virrasztáson rádöbbentem, hogy Jézus valóban olyan barátom, aki az életét adta értem. Szeretete elsöprő erővel tört be az életembe. Ezután fél évvel jutottam el a döntésre, hogy egész életemet Krisztusnak szeretném átadni. Egy nyári keresztény dicsőítő rendezvényen érintett meg különös erővel a dicsőítés, mely azóta is nagy hatással van az életemre. Veszprémben felekezetközi dicsőítő zenekart alakítottunk, református barátaimmal pedig belevágtunk egy “Sófár” nevű szerveződésbe… Máig nagy örömmel írok evangélizáló és dicsőítő dalokat, utóbbiak közül a legismertebb talán a “Szabadításod öröme”, a “Jézus, Lelkedben gyönyörködöm”, vagy a “Támadj fel kőszívemben”.
Hihetetlenül merész és izgalmas ötletnek tűnik a dalíró műhely beindítása a dicsőítő iskolában. Ha lesztek elegen (min. 5-en), és összejön a műhely, fogunk  foglalkozni minden nap az alkotás bibliai alapjaival, Isten kreativitásával és bibliai példákkal, bibliai dalírókkal. Fogunk hallgatni és elemezni többféle stílusú zenét, különösen dalokat, különösen dicsőítő dalokat. Fogunk tanulni a dalírás technikai részéről: a költői eszközökről, a prozódiáról, a stílusokról, a felépítésről… És fogunk arról is beszélni, hogy milyen egy gyülekezeti éneklésre alkalmas dicsőítő dal. Az elméletnél azonban még több idő lesz az alkotásra, különböző gyakorlatokra, és legfőképp dalírásra, egészen szabadon. Mindezt műhelymunkában, egymástól is tanulva, de időnként akár félrevonulva az alkotáshoz szükséges egyedüllét ihlető csendjébe, ahol Isten hangját meghallhatjuk.

DICSŐÍTÉSVEZETÉS MŰHELY

Thoma Laci

Thoma László vagyok, református lelkipásztor, vallástanár, a Budapest-Gzdagréti Református Gyülekezet egyik lelkipásztora. Kb. kilenc éve van lehetőségem szolgálni a dicsőítésben résztvevőként, és dicsőítésvezetőként egyaránt. Jelenleg a gyülekezet ifi dicsőítő csapatát vezetem, és a felnőtt dicsőítő csoportban is szolgálok. Igyekszem minél több tapasztalatot szerezni a dicsőítéssel kapcsolatban, tanulni a Szentírásból és Testvéreimtől, akik dicsőítő alkalmakat vezetnek. A Sófár Nyári Dicsőítő Iskolában a dicsőítés vezetéssel foglalkozókat műhelymunkára hívom, ahol megosztva egymással közös élményeinket, örömeinket és kudarcainkat együtt kereshetünk megoldást arra, hogyan válhat belőlünk minél használhatóbb, Isten iránt engedelmes dicsőítés vezető.

HANGTECHNIKUS MŰHELY

Triebl Laci

[villamosmérnök – hangmérnök]

Kurzusleírás: Potitekergető – kábeldugdozó – hangfalcipelő kurzus. Dióhéjban mindaz, ami ahhoz kell, hogy egy dicsőítő zenekar a lehető legjobban szóljon kifelé is… :o) Kezdve az alapvető hangosítási rendszereken, belekóstolva egy kicsit a “tényleges” hangosítási munkákba.

Nagyjából azóta foglalkozom zenével, amióta az eszemet tudom. Habár-habár a hangszereimet még mind a mai napig szoktam rendszeresen nyektetni (pl. Talitha Kúmi együttes www.kumi.hu – ez itt a reklám helye), mégsem ebből élek. A zene megmaradt hobbinak, helyette Veszprémben elvégeztem a villamosmérnöki főiskolai szakot, amit azután kiegészítettem Budapesten a BME-n egy egyetemi “villamos” papírral. Eközben jött egy jó kis huszárvágás, eltérültem a széles sávú média – stúdió szakirányra, majd az akusztika-hangtechnika mellékszakirányra. Leginkább az akusztikus zenére, valamint a komolyzenére faragtam füleimet, a Zeneakadémia AVISO stúdiójában. Természetesen munka mellett még most is mennek a “haknik”, mindenféle hangosítgatások, folyamatosan próbálom fejlesztgetni ezt a “hangos” mellékállásomat.

A kurzuson majd megpróbálom átadni azt a tudást, amit tanáraim és “mestereim” oly’ kitartóan próbáltak volt belém verni… Emellett a saját tapasztalatokra is támaszkodva egy kis iránymutatást szeretnék adni a hangtechnikusi – hangmérnöki munkáról. Természetesen, kezdve az alapoktól, ahogyan igény lesz rá: próbálom az elmúlt években tartott kurzusok visszajelzéseit is felhasználni az anyagban. Az senkit se tartson vissza a kurzustól, ha még nincs igazán tisztában a fésűszűrő fogalmával, és nem azon filozofál esténként lefekvés előtt, hogy annak az opto-s kompresszornak az attack-jét kicsit előrébb kellett volna venni az egyik tam-on….. :o) A kurzus inkább arra irányulna, hogy tisztába tegyük a hangtechnikus szerepét, az “alapmotyók” rendszerét átlássuk, és hogy hogyan tudjuk a lehető legjobb hangot kihozni az adott zenekarból. Ha csak egy kis affinitásod is van a hangosításra, vagy egyszerűen a gyülekezetedben rád szóltak, hogy álljál mán’ be a keverő mögé, gyere el, és bízzunk benne, hogy egy jó adag tapasztalattal mész majd haza!

KÉPZŐMŰVÉSZETI MŰHELY

Votin Dóra

[festőművész]

Mit mondhatnék? A festészet: szerelem. Mikor estem szerelembe? 18 évesen. Előtte azt hittem, rajzolni fogok, grafikus leszek, de aztán rajztanárom, Korga György, többünket elvitt magával a nyári zebegényi Szőnyi I. Képzőművészeti Táborba, ahol a szabadban festettünk. Én ott estem szerelembe a színekkel… S ez még ma is tart! Később Gyémánt László és Urbán György voltak tanáraim, valamint Aknay János az, aki művészként és hozzáértőként mai napig terelget. Évekig a Pannónia Film Kft-nél dolgoztam háttérfestő grafikusként. Több éve önállóan dolgozom, festek, grafikai munkákat végzek (társasjátékok, könyv borító, egyebek). És természetesen a festményeimet kiállítom, ha épp szembe jön egy jó lehetőség. :)

Mindenkit szeretettel várok, aki szeret rajzolni, vagy festeni, s azokat is, akik valaha lekesen alkottak, de mára meghátráltak. A héten elsősorban látni tanulunk meg, miközben különböző grafikai, és aki szeretné annak festészeti, feladatokat végzünk el. Arról, hogy milyen eszközöket hozzatok, majd a tábor előtt egyeztetünk. Mindenki a saját holmijával fog dolgozni, bár tervezem egy-két közös munka létrehozását is.

Votin Dóra munkái megtekinthetők honlapján: www.votin.hu