2010. február 27. Gyál | Sófár Imanap | áhitat | Gyimóthy Zsolt, református lelkipásztor
Egy igehirdető egyszer arra figyelmeztette a gyülekezetének néhány áskálódó és romboló tagját, hogy jobban gondolják meg azt, hogy miket tesznek, mert utána hiába imádkoznak Istenhez, nem hallgatja meg őket, elfordul tőlük. A reakció a következő volt: „Hogy mondhat olyat a tiszteletes úr, hogy Isten nem hallgatja meg az imádságainkat?” Még nekik állt feljebb.
Miközben lelkileg érzékeny vagy bizonytalan emberek sokszor küszködnek azzal, hogy vajon Isten meghallgatja-e őket, addig mások annyira természetesnek veszik, hogy Isten előtt az imádságaikkal tetszést aratnak, hogy eszükbe se jut önvizsgálatot tartani.
Mivel ma egy imanapra gyűltetek össze, nyilván azt szeretnénk mindannyian, hogy az imanap egy olyan Isten előtti nap lenne, amelyben el tudunk csendesedni, Istennel beszélgetni – mert ha ez nem történik meg, akkor semmi értelme nem volt az imanapnak. Ezért az áhítatban egy olyan gondolatot szeretnék a szívetekre helyezni, amit Péter apostol fogalmazott meg az 1Pt 3:7-ben
“a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.” (1Pt 3:7)
Világos beszéd: az imádság ütközhet akadályba. Viszont azt gondolom az is egyből világossá válik, hogy Isten nem szeretné, ha közte és közöttünk, a vele való beszélgetés akadályokba ütközne. Nemrég láttam egy bűnügyi filmsorozatban, amikor a lelkész a következőképpen lelkigondozta a válságba jutott bárányát: „A szűrő nélküli ciginél csak egy jobb van. A szűrő nélküli imádság.” Hogy az előbbiben igaza volt-e az más kérdés, de hogy az utóbbiban igaza volt, az biztos.
Néhány rövid igét és gondolatot osztanék meg most veletek ahhoz, hogy akadálymentesítsük a mai imanapot is – az életünket.
Aki számára nem volt akadály
Az első, amit szeretnék a számotokra felmutatni, hogy ki az, akinek az életében soha nem volt akadály az Atyával való kapcsolatban. Egyetlen ilyen személyt ismerünk: Jézust. Jézust soha semmi nem akadályozta az imádságban. Mindig teljesen természetes és zavartalan volt a kapcsolata az Atyával.
Nem volt olyan helyzet, nem volt olyan idő, nem volt olyan kellemetlenség, amely megszakította volna ezt a kapcsolatot. Erről a zavartalanságról is beszél Jézus, amikor ezt mondja az Atyának:
Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz… (Jn 11:42)
I. Első akadálymentesítés: a Krisztussal való közösség
Ezért az első és legfontosabb akadálymentesítés: a Krisztussal való közösség. Amíg nincs közösségünk Krisztussal, addig nincs jogunk Isten elé állni, addig nincs semmi keresnivalónk Isten előtt.
Isten hívása ebbe a közösségbe szól.
„Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1:9)
A Krisztussal való közösség hiánya nemcsak az első, hanem lényege szerint az egyetlen olyan akadály, ami előttünk áll az imádságban. A Zsidókhoz írt levél írója azt mondja egyedül általa járulhatunk Istenhez („Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.” Zsid 7:25), hogy üdvözítsen és meghallgasson minket.
Ha Krisztussal nincs közösségünk, akkor az akadály az imádság előtt. Ezért Isten most is a Krisztussal való közösségre hív, a vele való közösség megerősítését ajánlja.
Ha Krisztussal közösségünk van, akkor nincs akadály az imádság előtt és Krisztus ígéretét bátran hihetjük:
„amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” (Jn 14:13-14)
Ezért soha nem hiábavaló akár Jézus nevében elkezdeni, akár befejezni az imádságot, még akkor is, ha néha üres fordulatnak hat. Ne legyen az!
Minden további akadály is a Krisztussal való közösség hiányára vezethető vissza. Amikor ez a közösség meghidegül, valami miatt megsérül, vagy háttérbe szorul.
Nézzünk ezért néhány további akadályt!
II. Második akadálymentesítés: az önigazság feladása
Nagyon nagy akadály az önigazság. Az önigaz ember képes látványosan is imádkozni. Jézus erről mondott egy példázatot.
Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18:10-14)
Az önigaz imádság kiváló lehetőséget biztosít vallásos szerepjátékra is, ahogy erről Jézus a Hegyi Beszédben tanít.
Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Mt 6:5
Azt gondolom nem kell hosszan magyarázni, hogy bármennyire is erőteljesen imádkoznak ezek az emberek, erre a fajta imádságra Isten süket marad. Nincs mit rá mondania, mert a célja nem is az Istennel való kapcsolat, hanem az emberek elismerő pillantása.
Isten nem azért hallgat meg minket, mert mi nagyszerű dolgokat tettünk érte, hanem azért, mert Krisztus nagyszerű dolgot tett értünk.
III. Harmadik akadálymentesítés: önzés elhagyása
Harmadik nagy akadály az imádság előtt az önzés. Jakab apostol elég nyersen fordul keresztyén olvasóihoz.
Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. (Jak 4:1-3)
Világosan utal az önzésre, az önző kívánságokra. Imádságaink is válhatnak a mérhetetlen önzés eszközévé.
Amikor az imádságról szól egy áhítat, tanítás én még nem hallottam olyat, amiben el ne mondták volna azt, hogy mennyivel több a kérés az imádságainkban, mint mondjuk a dicsőítés, vagy a hálaadás, vagy a bűnvallás. Hadd mondjak nektek egy „eretnekséget”. Nem baj. Nem baj, ha több a kérés, ha több időt töltesz a könyörgéssel, mint dicsőítéssel vagy bűnvallással. Viszont azt érdemes megvizsgálni, hogy amikor könyörögsz mi az amiért szenvedélyesen könyörögsz? Mi az, amiért kitartóan könyörögsz?
Vajon, ha egy személyes nehézséggel nézel szembe mennyire válnak intenzívebbé és kitartóbbá az imádságaid? Amikor egy nehéz ember gyötör, mennyire könyörögsz azért, hogy Isten szabadítson meg? Tudsz-e ugyanilyen szenvedéllyel és kitartással könyörögni, ha egy barátod megkér, hogy imádkozz érte. Sőt! Tudsz-e ugyanilyen szenvedéllyel és kitartással könyörögni a gyülekezetedért, a gyülekezeted szolgálatáért, Isten országának távolabbi és nagyobb céljaiért?
Amikor elindítottuk a gyülekezeti imaóránkat, azóta az egyik szemem folyamatosan nevet, a másik folyamatosan sír. Nevetni azért nevet, mert egyáltalán van imaóra; sírni meg azért sír, mert úgy érzem még mindig ez a legmostohább gyülekezeti alkalom. Itt nincs tanítás vagy bibliatanulmányozás, csak imádkozás. Az istentisztelet mögött a második legfontosabbnak összejövetelnek tartom. Általában másfél órát imádkozunk csütörtök esténként.
Itt rendszeresen megfigyeltem, amikor megosztottuk egymással a könyörgéseket, eleinte különösen is jellemző volt, hogy mindenki a saját kéréseit mondta el – ami nem baj – de emellett kifejezetten úgy tűnt, hogy a gyülekezet szolgálata és mások kevés figyelmet kaptak. Keményen dolgozom azért, hogy komolyan vegyük, hogy az Isten országának ügyeiért felelősséggel tartozunk – legyen az a gyülekezet szolgálata, a testvér baja és fájdalma. Az imádságainkban sincs helye a személyes önzésnek – ami természetesen nem jelenti azt, hogy a személyes dolgainkat nem oszthatjuk meg az Atyával. De az önzés elhagyása az imádságból komoly akadálymentesítés és csodálatos erőket szabadít fel imádságainkban.
IV. Negyedik akadálymentesítés: szembefordulás a hazug istentisztelettel
Ézsaiás próféta keresetlen szavakkal feddi a népet.
Halljátok az ÚR igéjét, Sodoma vezetői! Figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora népe! Mit kezdjek a sok véresáldozattal? – mondja az ÚR. Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem. Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez! Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! (Ézs 1:10-16)
Isten népét Sodoma és Gomora népéhez hasonlítja. Azt gondolták, hogy ha látványos istentiszteleteket tartanak, akkor elfelejthetik a bűneiket és engedetlenségeiket, sőt Isten előtt is eltakarhatják azokat. Amikor az istentisztelet, az áldozat, a dicsőítés arra szolgál, hogy ragtapasz legyen, ami eltakarja ocsmány életük fekélyeit. De kihangzik a hamis zönge akkor is, ha a zenei hangok tiszták. Láttam már ilyet nem egyszer, tudom miről beszélek. Amikor az istentisztelet a megtérés helyettesítésére szolgál – akkor Isten nem istentiszteletet vár, hanem megtérést.
V. Ötödik akadálymentesítés: emberi kapcsolataink rendezése
Ahogy Krisztussal közösségbe kerülünk, azáltal egy teljesen új kapcsolatrendszert alakít ki bennünk Krisztus, ami az ő feltétel nélküli szeretetére épül fel. Ahogy Isten benne minket szeretett, ahogy nekünk megbocsátott. A Szentírás félreérthetetlenül mutatja azt, hogy Isten gyermekei egy egészen más kapcsolatrendszert alakítanak ki a testvéreikkel, embertársaikkal és ellenségeikkel, mint a Krisztus előtti életükben.
A Hegyi Beszédben Jézus nagyon sokat beszél erről az új kapcsolatrendszerről.
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! – méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére. Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. (Mt 5:22-24)
Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. (Mt 5:28)
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el. (Mt 5:32)
Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el. (Mt 5:39-42)
Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.
Vagy az imádsághoz kötődően:
Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. (Mt 6:14-15)
Erről az új kapcsolatrendszerről nagyon sok igét hozhatnánk még, de legyen az utolsó az, ami alapigénkben van. Péter is, amikor azt írja: „a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.”, a férfiaknak a feleségükhöz való viszonyával vezeti be.
És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.
Ma már nem lehet úgy középületet tervezni, hogy ne legyen benne akadálymentesítés, hogy azok is bejuthassanak, akiknek nehézséget okoz egy lépcsőre felmenni, vagy egy küszöböt átlépni. Fontos az akadálymentesítés az imádságban is. Ma a következő akadálymentesítésre hívta fel figyelmünket a Szentlélek:
1. Erősítsd a Krisztussal való közösséget!
2. Add fel minden önigazságodat!
3. Hagyj el minden önzést az imádságodból!
4. Fordulj szembe a hazug istentisztelettel az életedben!
5. Rendezd Krisztusra alapozva emberi kapcsolataidat!
Azt az áldást kívánom, hogy minden ilyen akadály szűnjön meg az imanap áldásai előtt.
