A program első részeként Gyimóthi Zsolt, a gyáli lelkész beszélt az imádságról, az Isten előtt való könyörgés fontosságáról, illetve az imában való akadályelhárításról.

A bemutatkozás után kis csoportokban hálát adtunk mindenki a saját életében, az elmúlt évben kapott áldásokért, egy-egy az előttünk lévő évre vonatkozó kéréseinkért imádkoztunk! A délelőtt nagyon hamar eltelt, dicsőítettünk, imádkoztunk, aztán a finom szendvicsebéd után visszatértünk a kemény imádkozáshoz. Újra kis csoportokba gyűltünk, gyülekezetek szerint, hálát adtunk a közösségeinkért, az Úr által való vezetésért, és Isten elé vittük a gyülekezeteinket.  Fantasztikus érzés volt egy emberként imádkozni. Egyébként az ország minden tájáról képviseltettük magunkat az imanapon, jöttek testvérek Pestről, Gyálról, Hatvanból, Miskolcról, Békéscsabáról, Szolnokról, Kiskunfélegyházáról, Veszprémből, Szentkirályszabadjáról, de még a Felvidékről is.

Az imablokkok közötti dicsőítés nagyon felemelő volt.

Miután délutánra jól kicsúsztunk az időből, az utolsó imarész keretében magáért a Sófárhangoló Egyesületért imádkoztunk, a szolgálatokért, szolgálókért, a tavasszal, illetve nyáron megrendezésre kerülő találkozókért, ima-, illetve dicsőítőnapokért, és a várva várt nyári dicssuliért, ami idén Szentesen várja a kikapcsolódni, dicsőíteni , Istennel lenni, és persze tanulni vágyó ifjú lelkű jelentkezőket.

Az imanap nagyon jó volt, bár nagyon hamar el is telt. Köszönet a vendéglátásért, a szorgos kezekért, a sok meleg teáért és kávéért, és a szendvicsekért a Gyáli Református Gyülekezetnek!