Az életünk tele van kisebb-nagyobb döntéshelyzetekkel, van, amikor elébe mehetünk a történéseknek, és úgy dönthetünk, de nagyon gyakran az adott élethelyzet kényszerít bele választásba: muszáj valamit csinálnunk. Az ilyen helyzetek azok, amelyek igazán felteszik az alapkérdéseket: mitől függ a hitünk? A csodáktól, a változástól? A gyógyulástól?

És mi van, ha nem történik semmi, hiába bíztunk Istenben?

„Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.

Erre Jézus ezt mondta neki: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”

A királyi tisztviselő újra kérte őt: „Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.”

Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a te fiad él.” Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.

Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él.

Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.

Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus: „A te fiad él.” És hitt ő, valamint egész háza népe.

Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.”

(János Evangéliuma 4:46-54)

„Hiszem, ha látom”

Jézus Krisztus visszatér szülőföldjére, Galileába. Látszólag értelmetlen a bizalmatlansága, hiszen befogadják őt azok, akik látták, hogy mit tett Jeruzsálemben. Ahhoz, hogy megértsük Jézust, néhány fejezettel korábbra kell visszatekintenünk, a 2. fejezet végére (2:23-25).

„Sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett, Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat”

„Hiszem, ha látom” – így lehet összefoglalni ezt a fajta hitet.

Szerintem természetes, hogy jeleket várunk Istentől, és ha Jézus Krisztus szolgálatát nézzük, akkor annak nagyon fontos része volt az, hogy jeleket, csodákat tett, sőt, Ő maga volt a jel, hogy eljött az Isten országa.

Itt Jézus azokról az emberekről beszél, akinek a hite csak erre alapszik, akik csak a csodák miatt hisznek Jézusnak, és onnan nem hajlandóak továbblépni. Ezekben az emberekben Jézus nem bízott. Sőt, a mostani igeszakaszban meg is kérdőjelezi a csak ezen alapuló hitet:

„Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”

Akkor mi az a hozzáállás, amivel kérhetjük Jézustól, hogy tegyen csodát, adjon jelet számunkra?

„Hiszem, bár nem látom”

Előttünk van az az ember, akinek élet-halál kérdés, hogy Jézus gyógyítson, hogy csodát tegyen. Muszáj valamit tennie, de semmi eszköze nincs azon kívül, hogy Jézushoz fordul.

Ebben a helyzetben egyszerűen csak jön és könyörög: Jöjj, Uram, és gyógyíts meg a fiamat!

De Jézus nem megy, hanem az első, látszólag elutasító válasz után ennyit mond:

„A te fiad él!”

Mintha csak azt mondaná: Nem látsz jelet és csodát, nem azt teszem, amit te elképzeltél: Vajon hiszel-e nekem?

És itt álljunk meg egy kicsit:

El tudjátok képzelni azt a csalódottságot, amit érezhetett az apa, aki bízott Jézusban? „Én hittem, s nem láttam semmit. Egy mondatot volt képes csak mondani. Biztos pénzt kellett volna adnom, akkor eljött volna hozzánk, és meggyógyítja a fiamat!”

És mégis ezt olvassuk a Bibliában:

„Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és hazaindult”

„Hiszem, bár nem látom” -ez a hit titka, sőt ez maga a Jézus Krisztusban való hit lényege és próbája: Hiszek-e Jézusnak? Bízom-e benne, akár akkor is, ha semmi nem úgy történik, ahogy elképzeltem, ha életem akár legfontosabb kérdésében nem azt a választ kapom tőle, amire úgy érzem, hogy szükségem lenne?

Volt-e valami garanciája ennek az apának a hitén kívül? Semmi!

„Hiszem és látom”

Ez az ember hitt és bízott Jézus Krisztus szavában, és utána meglátta, hogy Jézus Krisztus valóban meggyógyította a fiát.

De miért fontos az apa hite?

Nem az a lényeg, hogy Jézus meggyógyította a fiát?

„És hitt ő, valamint egész háza népe.”

Itt még egyszer azt olvassuk, hogy hitt, sőt nemcsak ő hitt, hanem egész háza népe, vagyis elmondta a családjának, szolgáinak is, hogy mi történt vele.

Itt látszik a további gyümölcse Jézus gyógyításának: Ez az ember rábízta Jézusra élete valószínűleg legnehezebb problémáját, és amikor megtapasztalta Jézus segítségét, továbbadta   családjának, szolgáinak a megtapasztalását, és abban házban mindenki hitt Jézusban.

Mi volt a kulcsa a gyógyulásnak az apa oldaláról? A körülményektől független, feltétlen bizalom Jézusban.

Ez a bizalom Jézus Krisztus követőinek az ismérve.

Kovách János