Íme, az idei Dicsőítő Iskola kurzus- és műhelyvezetőinek bemutatkozói régi és új arcokkal és új műhelyekkel! Ha van időd, görgess végig, vagy ugorj egyből arra, amire kíváncsi vagy!
A kurzusokon elsősorban zenei területen fejlődhetsz egyéni órákon, ahol a tanárok a személyes igényeidet és képességeidet figyelembe véve állítanak személyes kihívások elé, hogy a legjobban fejlődhess.
A műhelyeken csoportosan fejlődhettek a különböző művészeti ágak területein.

KURZUSOK

ÉNEK I GITÁR I ZONGORA I IMPROVIZÁCIÓ I DOB I NÉPI HEGEDŰ I NÉPI ÉNEK

MŰHELYEK

ÖRÖMZENE I SZAKRÁLIS NÉPMŰVÉSZET I MOZGÁS- ÉS TÁNC I INSTALLÁCIÓ I DRÁMA I HANGTECHNIKA I IRODALMI I KÉPZŐMŰVÉSZETI I NEMEZELŐ I ÖNISMERETI I TEOLÓGIA ÉS MŰVÉSZET I DALÍRÓ I HÉTKÖZNAPI SPIRITUALITÁS

Tima Anna

Sziasztok,

Tima Anna vagyok, tervezőként dolgozom Budapesten egy lakberendezéssel foglalkozó cégnél, emellett pedig 2016 óta vagyok jelen a budapesti Grace Home gyülekezetben, ahol dicsőítésvezetőként szolgálok.

A zenével hivatalos keretek között én is gyerekként találkoztam, és viszonylag hamar elég meghatározó pontja lett az életemnek. Később a zeneiskola mellett magán énekre, majd gimi után ének-zene szakra jártam. Bár pedagógus nem lett belőlem végül, itt Sófáron nagyon élvezem veletek a közös munkát!

Szeretettel várom idén is a jelentkezéseteket az ének órákra, ahol többek között hangképzéssel, különböző énekes gyakorlatokkal és új dicsőítő dalok tanulásával fogunk foglalkozni. Szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni majd a szólam éneklésre és a spontán dicsőítésre is. Természetesen mindezt teljesen személyre szabva, így nem kell izgulnod, ha még csak most ismerkedsz az énekes dicsőítéssel, vagy bizonytalannak érzed magad egy-egy területén. Szóval gyertek bátran! Én már nagyon várom a találkozást és a közös munkát veletek ebben az évben is!

Andelic Jonathan

Kedves Sófáros Énekesek,

Andelic Jonathan vagyok, röviden: Jota. Bemutatkozom: nem tudom, hogyan kell bemutatkozni. Attól tartok, hogy ez a zavarodott küzdelem végig fogja kísérni az életemet, hacsaknem indítanak egy okj-s bemutatkozó tanfolyamot.

Ott születtem, akkor, itt és itt élek, ilyen magas vagyok, olyan szemű és olyan hajú. Van édesapám, aki főállású lelkész, van édesanyám, aki a polgári munkája mellett mindenben hősiesen mellette áll. Van egy bátyám feleséggel és egy fiú kisbabával, és egy gyönyörű húgom férjjel. Az imént felsoroltak közül, a szüleimet is beleértve, különböző szinten, de valamennyien éneklünk és zenélünk.

Lényegében az édesapám által pásztorolt békéscsabai gyülekezet volt a második otthonom, amíg 2015-ben Budapestre nem költöztem. Békéscsabán már 14 éves koromban bekerültem a dicsőítő csoportba zongoristaként és kicsivel később énekesként is. Azt hiszem, hogy gyerekkorom óta éneklek, és e mellett zongorázok, dalokat írok. Mindig is énekeltem. Ha hihetünk a szóbeszédnek, akkor a szülőágyon sem felsírtam, hanem felénekeltem.

Akárhogy is – néhány kolléga mellett –, én fogom tartani az ének-kurzust, amire leginkább azokat várom, akik – többek között – a hangjukkal dicsőítik Istent, és ezt szeretnék minél szabadabban, kiválóbban és kreatívabban tenni. 5-6 éve és jelenleg is tanítok hangképzést, és a fő irányom, az un. kevert hang képzése, amivel igyekszem az énekhang minél természetesebb színét, erejét előhozni, és eközben fejleszteni az előadásmódot, hogy az minél hitelesebb, expresszívebb legyen, ezzel is növelve a dicsőítő szolgálat hatékonyságát.

„Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!” // Zsoltárok 96, 1.

Drüszler Edit (Edó)

Sziasztok! 

Szeretettel várok minden énekelni vágyót az ének kurzusra. :) 

Lesz lehetőség egyéni és csoportos órákra attól függően, hogy ki, miben szeretne fejlődni (szóló éneklés, vagy vokálozás, esetleg mindkettő). 

A kurzusokon gyakoroljuk a helyes hangképzést, s a már ismert dalokon keresztül átveszünk különböző énektechnikai megoldásokat, valamint tanulunk új dalokat is. 

Néhány szó magamról: Gyermekkoromtól fogva meghatározó szerepet tölt be az életemben a zene és a művészet. Elsősorban klasszikus zenei oktatásban részesültem, fő hangszerem az ének, s mellette játszom még néhány hangszeren. 

A munkám során oktatással és előadóművészettel foglalkozom, a komolyzene mellett vonz még a népi éneklés és a különböző könnyűzenei műfajok is.

Gulyás Anna

Négygyermekes énekes, egyférjes mesemondó, néprajzos-nagypapás néprajzkutató vagyok. Kubában, Ecuadorban, Spanyolországban, Moldvában, Erdélyben, hazánkban kutattam rítusokról, archaikus népi imákról, népi gyógyászatról, a hit és az élet kapcsolatáról. HolddalaNap zenekarunkkal s Évkerék Társulatunkkal mai útjait keresgetjük a hagyományok folytatásának.
A népi kultúrákban az ima, jelenlét, odaadás olyan útjai, technikái csiszolódtak ki az évszázadok során, melyeket sem a hatalom sem a racionalitás nem zavart össze. Az egyszerű emberek odaadása a napi teendőket, a természet fordulatait, a jeles napokat szervesen összekapcsolta a Teremtővel. Gyűjtőútjaimon a hit, alázat, derű, békesség mestereivel találkoztam: nénikkel, bácsikkal, akiknek benső fénye mélyen megragadott, s elgondolkoztatott. Rítusokat éltem át eldugott falvakban, hol a közösség egy emberként lépett át lélekben a profán létből megszentelt időkbe.
A szívből való élet, a jelenlét, a mindennapi áhitat sok-sok példáját vennénk át ezen alkalmakon: nem csak elméletben, hanem szívünkbe is próbálnánk emelni archaikus ima-technikákat. Gyakorolnánk az improvizált énekes imádságot, a szemlőlődő lelkigyakorlatok idevonatkozó elemeit, a rítusok felépítését. Az alkalmakon megismerkedhetünk magyar, moldvai, andalúz, portugál, dél-amerikai, stb. ünnepekkel, ima-módokkal, dalokat, közös szakrális muzsikálási technikákat próbálhatunk ki. A rítusokban minden művészeti ág együtt van: lesz muzsika, vers, tánc, kézművesség. A rítusokban mindenki mindennek művésze: a Teremtővel együtt alkotó Ember. Szeretettel várlak Benneteket – minden előképzettség nélkül bárki jöhet!
Zenekarunkról, társulatunkról bővebben:
www.holddalanap.com

Kormány Greg

Ez volnék én – szolgálatban :). Többek csak “Greg”-nek hívnak. Ez a becenév angliai tartózkodásom alatt ragadt rám és azóta is előszeretettel használom. Jelenleg Budapesten élek és dolgozom. Kockulós munkám mellett többek között zenével foglalatoskodom, ami kikapcsol, feltölt és lehetőséget ad kibontakozni. :) Bizton állítom, hogy elképzelhetetlen lenne az életem nélküle. Már általános iskola óta foglalkozom gitárral. Eleinte 8 éven keresztül klasszikus gitárt tanultam, majd 2 évet jazzgitároztam. Időközben számos zenekarnak voltam állandó vagy beugró tagja itthon és külföldön is, de sajátomnak a Részletkérdés nevű rockbandát tekintem. 
A kurzus során a témákat az igényeiteknek megfelelően szeretném összeállítani, úgyhogy készüljetek kérdésekkel, elvárásokkal! A gitáron, a zenében, és különböző stílusokban megfigyelhető rendszereken túl szeretném, ha be tudnám mutatni azt is, aki ajándékba adta nekünk mindezeket, és azt, hogy hogyan tudjuk ezt az ajándékot visszaforgatni az Ő dicséretére! 

Füke Szabolcs

Kedves Gitárosok!

Kedves dicsőítésben levők, vagy arra készülők!

Nem egészen új szereplőként érkezem majd a táborba, hiszen 2014-ben és 2015-ben részt vettem már az alkalmon. Jó emlékeket őrzök, mind lelkileg, mind az ott hallott, tanult zenékkel és a közösséggel kapcsolatban. 2017-óta Nógrádon, Rétságon és Bánkon végzek lelkészi szolgálatot. (Evangélikus lelkész vagyok 28 éve.) Korábban Terényben és Galgagután törekedtem ugyanerre. Zenei tapasztalataimat zongora, illetve összhangzattan terén gyermekkori, ifjúkori zeneiskolás időkben szereztem, majd Mohai Tamás igyekezett csiszolni gitártudásomat. Saját zenekarom a Large Room többedszer megújult csapata az Adna Cafe-ból, vagy a 2019-es Csillagpont találkozóról is ismerős lehet.

Szeretettel készülök gitárt tanítani az idei Sófáron azoknak, akik esetleg engem választanak…

Bodnár Balázs

15 éves koromban kezdtem érdeklődni a gitár iránt. Akkor nagyon megtetszett milyen sokrétű a hangszer, mennyi mindenre lehet használni legyen az klasszikus vagy könnyű zene. 

Tanulmányaimat magán úton kezdtem és az előbbi két zenei irányzatot már akkor egyszerre műveltem. Később itt Miskolcon a Zeneművészeti Intézet hallgatójaként először klasszikus gitár előadóművész, majd később kitüntetéssel, okleveles gitártanári diplomákat szereztem. 

Oktatói munkámat először magán úton, majd művészeti iskolákban kezdtem már több mint tíz éve. Jelenleg a Miskolci Egressy Béni – Erkel Ferenc A.M.I. főállású gitártanára és tanszakvezetője vagyok. 

Komolyzenei munkásságom mellett párhuzamosan, több könnyű zenei formációnak voltam és vagyok tagja. Több éve látok el dicsőítés vezetőként szolgálatot különböző felekezetű és hátterű zenekaroknál. jelenleg a Lámpás dicsőítő csoport és a Refit alkalmon szolgáló zenekar zenei munkáját koordinálom. 

Munkámban fontosnak tartom, hogy a hangszertechnikai és tanulást elősegítő technikák mellett a lelki részt is erősítsük. Hiszem, hogy a kapott talentummal tudnunk kell szolgálni Isten és testvéreink felé is.

Pék Dávid

Csecsemőkoromtól kezdve Isten dicsérete mellett nőttem fel mind a családban, mind a gyülekezetben, talán ezért ennyire meghatározó számomra az Istent dicsőítő zene és ének. Egészen korán elkezdtem énekelni, később 4 éven át szintetizátoroztam egy zenesuliban, 15 éves koromtól pedig önképzéssel zongorázok (immár 14 éve). 16 éves koromban lettem dicséretvezető, azóta sok helyen, számos gyülekezetben, több csapattal is szolgáltam. Jelenleg a Diósgyőri Református Gyülekezet, valamint a Találkozás Sátra felekezetfüggetlen Szolgálat dicsőítésvezetője vagyok.
Számomra fontos, hogy amit teszünk ne csupán zene és ének legyen, hanem valódi istenimádat; valamint hogy a zenénkben teret kapjon az ihletettség.

Csalók Laci

Csalók Laci vagyok, 26 éves. Első találkozásom Istennel a Hatvani Református gyülekezetben történt. Mai napig emlékszem, ahogy egy gyülekezeti tag a bizonyság tétele befejeztével az “Eljött hozzám mikor még bűnben éltem” című dalt kezdte játszani. Kicsit hamiskás hangon, hamiskás gitáron, mégis a szívemig hatolt a mondandója. Jézus eljött értem. Miután átadtam a szívemet Jézusnak, csatlakoztam a helyi dicsőitő csapathoz először zongorán, majd gitáron is.

Zenei tanulmányaimat népi hegedű szakon kezdtem, majd klasszikus ének szakon folytattam. Később magánórák keretében jazz elméletet, és hangképzést tanultam. Jelenleg Budapesten élek, az Omega Budapest gyülekezet tagja vagyok. Nagyon fontosnak tartom a dicsőítésben a hálaadást. Isten egyenesen felszólít minket, hogy hálaadással menjünk be az Ő tornácain. Az ízes harmóniák mellett szeretnélek segíteni titeket, hogy hogyan hangolhatjátok erre a szíveteket. Vágyam, hogy az órák, a muzsikálások keretében is találkozzunk az Úr Jézussal.

Nem soká tali, Áldás

Gusztin Rudi

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végeztem hegedű szakon, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (Zeneakadémia) elvégeztem a zenetudomány szakot és a pegagógiát mint zeneirodalom-tanár. Egyetemi tanulmányaim alatt teológiát is hallgattam levelezőn. Jelenleg az MTA BTK Zenetudományi Intézetének vagyok munkatársa mint zenetörténész / zenetudós, illetve doktori tanulmányaimat végzem a fentebb említett egyetemen. Számomra a zene Isten legszebb adományainak egyike. A szakrális zene eszköz, hogy Istenhezm kapcsolódjunk, de eszköznél sosem több: fontosnak tartom, hogy a keresztény zene megmaradjon alázatos szerepében, és mindig az Igét szolgálja és arra mutasson. Bár a zene kifejezi a keresztény ember életérzéseit, de nem válhat az istentisztelet középpontjává Krisztus helyett. Szívesen osztom meg gyakorlati tapasztalataimat, hiszen a gyülekezeti zenei szolgálatok mellett ifjúsági szolgálatot, igehirdetői, liturgiai és tanítói szolgálatot is végzek, így a zenét megpróbálom ebben az átfogó rendszerben látni. Többször volt már módomban felekezetközi (pl. MEKDSZ táborok) és nemzetközi dicsőítőcsapatokban részt venni. Zongorán, hegedűn és gitáron játszom.

Az improvizáció izgalmas világ, hiszen a zenésznek valós időben kell rögtönöznie kell egy rendelkezdésre álló készletből. A kurzuson igyekszem megmutatni, milyen elemek tartoznak az eszköztárhoz, és hogyan kell összeválogatni őket. Akit érdekel, hogy rögtönözzünk dallamot, vagy hogyan variáljunk egy már meglévőt, hogyan használjunk fel különböző skálákat vagy harmóniákat ahhoz, hogy létrehozzunk valami különlegeset, az bátran jelentkezzen a kurzusra. Improvizálni olyan, mint recept nélkül főzni: meg vannak az alapanyagok, de nekem kell kitalálni, mit hogyan kombinálok össze, és a végeredmény is időnként meglepő lehet. Remélem, ízleni fog! A kurzusra csak előzetes hangszeres és zeneelméleti tudással érdemes jelentkezni.

Süveges Dani

23 éves vagyok, Budapesten születtem és az Omega Budapest gyülekezetbe járok. Emellett vezetője vagyok az Omega Miskolc gyülekezetnek és az iFeszt ifjúsági szervezetnek.  

Engem valahogy kisgyerek koromtól vonzott a dob és az ütős hangszerek, ezért már 6 éves koromban lábasokból épített dobot vertem Boniem számokra szüleim örömére. :)

Talán 11 lehettem mikor egy ifis elvonuláson elsőnek doboltam egy kis ifis dicsőítésben egy hátára fordított éjjeliszekrényen. Meglepően jól szólt.. Akkor kezdtem rájönni, hogy engem ez tényleg érdekel és elsőnek egy ismerősömhöz mentem magántanárhoz 2 évre az alapok megszerzéséhez. Itt már rendszeres tagjává váltam egy ifis dicsőítéssel még csak cajonon. Majd Martonosi Gyuri bácsi felkarolt és több mint 6 évig ő képzett engem tovább teknikailag. Ekkor indultam el az első zenei projektbe Durkó Heléna csapatával, illetve elkezdtem szolgálni az Omega Budapest gyülekezetbe dobosként, ahol szereztem a legintenzívebb zenei gyakorlatomat. Azóta már 7 éve, hogy minden vasárnap (most már van hogy 3 alkalommal) ott szolgálok. Eközben talán most már 4 éve, hogy Andelic Jonathánnak lettem a dobosa és azóta az ország és azon kívül sokat megyünk dicsőíteni, koncertezni. Azóta már sok más zenei projektben és stílusban mind a keresztény és mind a világi zenét illetően szereztem tapasztalatot, illetve mai napig képzem magam és gyakorlok, mert fontosnak tartom a folyamatos fejlődést és inspirációt. Jelenleg a hybrid dobolás irányába nyitok és tanulok. 

A dicsőítés számomra egy olyan oázis, ahova bármikor elmehetek felüdülni és megmosakodni. Az elsődleges terepe az Istennel való kapcsolatomban van és utána a színpadon. Mivel teljes idejű szolgáló vagyok ezért a dicsőítés az ami kiszakít és feltölt. Fontosnak tartom, hogy amellett, hogy megértjük a dicsőítés lényegi igazságait, tudjunk zenei minőségben is felzárkózni. Emiatt szeretném átadni a még abszolút nem végleges és kész, de némi tapasztalattal rendelkező tudásomat, hogy együtt tudjunk fejlődni, inspirálódni és főként az Urat dicsérni. :)

Draskóczy Lidi

Draskóczy Lídia vagyok, népi hegedűs, klasszikus brácsás, zenetanár, kórusvezető, énekszerző, 3 gyermekes anyuka.
Klasszikus hegedűsként végeztem a konzit, majd tanulmányaimat mélyhegedű szakon folytattam. A Zeneművészeti Főiskola elvégzése mellett már foglalkoztam népzenével. 1994-től 2013-ig tagja voltam a Zurgó Együttesnek. Jelenleg a Tázló Együttesben hegedülök moldvai csángó népzenét, valamint tagja vagyok a HolddalaNap Zenekarnak. Az aktív zenélésen kívül hegedűt tanítok a Kispesti Szatmári László Alapfokú Művészeti Iskolában.
Református zenész családban születtem. Otthon mindig azt láttam, hogy Isten az Úr, és az Ő akarata az első az életünkben. Nagyon fontos számomra Úr Jézus dicsérete énekekkel, hegedűvel, zenével. Neki és Róla írt dalaimból 2 CD lemezt adtunk ki az általam vezetett CSAK TE kórussal-CSAládi Kórus TErény. (“Örömömben,bánatomban”és “Lámpás az úton”) Énekeim nagy része népzenei ihletésű, többet közülük népi hangszereken kísérünk (koboz, ütőgardon, népi furulya).
Célom, hogy megszerettessem a zenét, az együtt muzsikálás örömét átadjam, és Istenhez illő módon zengedezzek mindazokkal, akiknek ugyanez a célja.

Strandovár Sára

Kedves énekelni vágyók. Én Standovár Sára vagyok, és akik többedjére járnak Sófáron, már ismernek, mert ez a 5. táborom kurzusvezetőként. Most egy kicsit rendhagyóbb, újabb formában tartom az énekórát. Nem tanítani fogok, hanem arra törekszem, hogy a zenéből megmutassak nektek valamit, hogy együtt beszélgessünk a zenén keresztül, hogy felszabaduljunk, és egyre kifejezőbben használjuk ezt a nyelvet.

Klasszikus háttérből jövök (10 év zeneiskola fuvolával, Opera Gyerekkórus, egyéb kórusok, magánének), így csak felnőttként, férjem megismerése óta hallgatom és élem a jazz és könnyűzenét (főleg soul, r’nb, gospel). Nagyon sokat fejlődtem azóta. És mivel szerintem Isten szereti az igényes zenét, a dicsőítésben is ilyen szemlélettel veszek részt. Az idei kurzuson nálam csak csoportos foglalkozás lesz, amelyre várom azokat az énekeseket, akik az együtt zenélés örömére, a fejlődésre, a felszabadulásra, spontaneitásra, improvizációra vágynak. Mivel egy közös dal felépítése a cél, azokat várom, akik minden nap délután egy órát rá tudnak szánni.

Addig is ajánlom figyelmetekbe a következő előadókat, akik nélkül nem tudom elképzelni a zenélést: Ella Fitzgerald, Esperanza Spalding, Stevie Wonder, Michael Jackson, Raul Midon, Beyonce/Destiny’s Child, Mariah Carey, Cserháti Zsuzsa, Alicia Keys stb

Draskóczy Lidi és Gulyás Anna
Bemutatkozásuk fentebb látható
A műhelyről bővebben:

Hogy élték meg elődeink a jeles napokat? Hogy ünnepelték meg, milyen énekekkel, szokásokkal?
Elsősorban a szakrális-istenes-dalanyag kapcsán meséljük el őseink által megélt jeles napokat, és szólaltatjuk meg hangszerekkel, énekekkel ezt a lassan elfeledett, csodálatos világot.

Idézetként álljon itt Petrás Mária, moldvai csángó énekes asszony és kerámikus művész emlékezése:
“Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak. Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat,
istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon.”

Várunk mindenkit szeretettel! Az előadás után lehetőség lesz beszélgetésre, kérdések feltevésére.

Bóbis Enikő

Kinyitom a Bibliát az első oldalon, s mit látok? A kezdeti semmit, annak közepén pedig az Isten Lelkét. S mit csinál? Hát lebeg! Lebeg? Lebeg! Emelkedik. Süllyed. Arrébb megy. Emelkedik, süllyed, tágul, szűkül, kitölt. Lélegzik. Isten úgy döntött, ezt a jelenlétet adja nekünk a kezdetek kezdete óta.

Gyerkőcként kezdtem táncolni, klasszikus balettos tütüs korszak, jazzbalettos évek, társas- és swing táncok, majd kortárstánc követték egymást. Egy évtizedig a 20as, 30as évek Amerikájának éltem, lindy hop, charleston, autentikus jazz és sztepptánc órákra jártam itthon és külföldön, s nagy szeretettel tanítottam is ezeket. Több helyen koreografáltam, illetve egy fellépő csoport tagjaként koptattam a “világot jelentő deszkákat”. Majd 2012-ben egy novemberi napon megfordult az életem, Istené lettem. A következő években fokozatosan elhagytam a színpadot, befejeztem a tanítást és végül elbúcsúztam magától a tánctól is. Na nem azért, mert ezek nem “jó” dolgok! Egyszerűen csak nem voltak jó helyen az életemben és Isten megkért, adjam a kezébe ezt a területet is. Ma, majdnem 7 év távlatából már elmondhatom, hogy minden áldozatból élet fakad!

2018-ban a Budapest Kortárstánc Főiskolán végeztem egy intenzív kortárstánc kurzuson, illetve a Pécsi Tudományegyetemen diplomáztam, mint művészetterapeuta. Mindkettő képzés arról tanít, milyen törékeny és felbecsülhetetlen ajándék az életünk, amit Isten adta felelősségünk szeretni és mindenestül megélni. A Sófár 2021 táncos foglalkozásain játékos, szabad formában keressük a köztünk és a Teremtő közt meghúzódó kapcsolatot, tapasztalatokat gyűjtünk a fizikumról, a szervesről és a benne lakó Lélekről.

Semmilyen tudás sem szükséges, csak nagyon kényelmes ruházat, kíváncsiság és mezítlábak.

Szabó Gyura

Építész, lelkészférj, 3 gyerekes apa. A Sófárban hol egyszerű részvevő, máskor szervező, kiscsopivezető… Idén leginkább műhelygazda!

Mozaiktól a kollázsig. A nagy egész mindig kis darabokból épül fel, akár egy ház, egy katedrális, egy város, vagy a lelki otthonunk, vagy egy keresztény közösség. Mik az építőelemek? Mi az a minta, ami összerendezi, és mi az, ami egymáshoz ragasztja-illeszti a kis darabkákat? A választ nem annyira szóban, sokkal inkább a közös alkotásban keressük majd! Idén is izgalmas lesz!

Ha ide jelentkezel, ne feledd otthon a barkácsdobozodat és a kreativiásodat! További információk a jelentkezés után! 

Tordai-Pordán Annasári vagyok, civilben gyógytornász, fenntarthatóságra törekvő állampolgár, örök kísérletező, ha elborult ötletekről van szó. A Gazdagréti Református Gyülekezetbe járok, ott ifi és házicsoport vezetőként szolgálok.

Egyszer valaki megkérdezte, mikor érzem magam igazán szabadnak. Nem kellett sokat gondolkodjak – amikor szerepet játszom. Elsőre ez elég furán hangzik, de a színház, a próbák, a jelmezek, az egész kis mikrokozmosz arra van hogy kísérletezzünk, felfedezzünk, tükröt tartsunk, bevonjunk és bevonódjunk és talán néha sebződjünk és gyógyuljunk. Mi ez, ha nem szabadság? Ezért is tartom a drámát egy fantasztikus eszköznek a misszióban és az Istennel való kapcsolatunkban is.
Általános iskolában színitanodás voltam egy rövid ideig, aztán gimnázium alatt saját színdarabokat is készítettünk, a gyülekezetben is rendeztem kisebb előadásokat, de a legjobban azt hiszem a MEKDSz-ben élveztem a rendezést, színészkedést, ahol Lillával közösen szolgáltunk együtt több évig. Ezeket a jeleneteket/darabokat a MEKDSz YouTube csatornáján meg is tudjátok nézni. 
Introdukció

Duma Lilla Békésről. Szeretem a színpadot. Lehet túlozni, lehet a sötétséget napvilágon játszani, lehet középpontban maszk mögött bármi emberit s ezért önmagad rejtett szegleteit megélni. Rájönni, hogy mindenki lehetnél. Ahogy a szerepet alakítod magadból és a horizontodból, úgy az homályos tükröt tart. Veszélyes szépség ez. 
Nekem a MEKDSz adott színpad-élményt az életembe. Hála! A felismerés: attól még, hogy nagyon élvezem, nem öncélú magamutogatás ez, lehet ez jó a közönségnek-közösségnek is.Léteznek a csodák – a win-win helyzetek. Hála!
Bizony bizony mondom néktek gyertek drámázni, ha szeretnétek…:alkotni szerepet és közösséget, furcsáskodni a normák helyett,eljátszani pár életet,keresni szavakat, mozdulatokat, hegyeket és völgyeket és Szeretet.
Hozz nyitott lelkületet, mosolyt, játszós ruhát, vizes palackot, izgatott végtagokat, illetve eltökélt szívet a hangoskodásra és akár mély csend-zuhanásokra. 
Gyertek szent kövek! Alkossunk egy-házat!

Zsoldos Bálint Illés

Már óvodás koromban jól éreztem magam a tekergő kábelek és a csatlakozók között, s hamar elbűvölt a hangtechnika titokzatos világa. Kamaszként  már odaengedtek a suliban a hangosításhoz, majd a gyülekezeti zenekar technikusa lehettem. Tíz évig rádióztam, s közben a Kandón stúdiótechnikára szakosodva lettem villamosmérnök, ezen a területen is helyezkedtem el. Bár az utóbbi években már erősebb áramokkal foglalkozom, a hangtechnika, a zene továbbra is az érdeklődésem egyik centrumában van.

A Hangtechnika kurzuson a helyed, ha enyhülést keresel ilyesmi kérdésekre-kínokra:

• Folyamatos sípolás helyett a hangszerek és énekesek hangját szeretném kihozni a hangszórókból…
• Mire való ez a további százhét gomb és csatlakozó a keverőn? Miért kellene DI-BOX-ot használnom?! Minek van ennyiféle mikrofon?
• Biztos valami effektet kellene használnom erre a sávra… De melyiket?
• Hogyan kezdjek hozzá hangfelvételek készítéséhez vagy a hangosítás bővítéséhez?

A hét végére már átfogó képed lesz a főbb hangtechnikai eszközökről, az elmélet mellett tekergetni, nyomogatni, tapogatni, kattintgatni és fülelni is fogunk. Gyakorlatozó és visszajátszott zenekarokkal gyakorlatozunk, s kicsit belesünk a pszichoakusztika titkaiba is. Sőt, a konkrét kérdéseiddel is foglalkozunk majd…

Jakus Ágnes

Az első mesekönyv, amin átrágtam magam, A rút kiskacsa volt. Első betűimet a kilencvenes évek eleji Magyar Hírlap hasábjaira véstem fel. Első interjúmat negyedik osztályos koromban adtam az iskolaújságnak, az olvasási verseny egyik nyerteseként. Ettől fogva jobbára én kérdeztem. Kérdezni, szemlélődni, írni, olvasni – valahogy természetesen szövik át az életem. Írni, olvasni, kérdezni, szemlélődni azonban nem csak a hivatásosok kiváltsága. Eszköz, út, játék, ajándék és olykor terápia – számodra is. Akárcsak irodalmi műhelyünk, ahol idén először vagy ismét szeretettel látunk! Mire számíthatsz? Kicsit irodalomórára, kicsit írószemináriumra, de önismereti- és Isten-ismereti műhelyre is, amelynek kapuja előtted is nyitva áll. Kérünk, az elejétől gyere és végig maradj, mivel zárt csoportként működünk valamennyiünk biztonsága érdekében. Társakkal együtt vállalkozunk a kalandra, ám egyéni, belső utunk is biztosított lesz. Megnyílhatsz, amennyire szeretnél, csendben lehetsz, ameddig csak jólesik. Miközben visszapillanthatsz az idáig vezető útra, jövőd építőkockáit is kézbe veheted. Hozz magaddal íróeszközt és papírt vagy laptopot! Szeretettel várunk!

Bölcsföldi András

Gyermekkorom óta kapcsolatban vagyok könyvekkel, szövegekkel, ebben talán segített az is, hogy édesapám lelkész volt, a bibliai szöveg hű interpretálója, édesanyám pedig magyar–történelem szakos tanár, aki időnként a helyi könyvtárba is besegített. Ott néha én is helyettesítettem, s akkor magam fedeztem fel a hosszú polcsorok közti rendet, kerestem fel újra és újra kedvenc köteteimet, vettem vissza könyveket, vagy adtam ki aláíratva és aláírva az olvasójegyeket. Legjobban a felfedezés öröme és csodája maradt meg bennem, amit egy új könyv megismerése jelentett és jelent ma is. Amikor felfedezhetem egy könyv tartalmának, szövegének a rétegeit, és rájöhetek arra a sok titokra, ami mögöttük és bennük van.Ágival együtt, akivel munkatársi viszony, jó barátság és testvériség is összeköt (nem mellesleg az irodalom szeretete és művelése + Irodalmi kávéház), fontosnak tartjuk, hogy a szeminárium tárgyát ne csak iskolás módon közelítsük meg (kicsit azért úgy is). A műhelyben ezért szeretnénk minél több irodalmi alkotással együtt is találkozni, közösen megmerítkezni bennük, belebújni a szövegekbe, kreatívnak lenni. Nem teszünk le arról, hogy kérdéseket tegyünk fel, és válaszokat is találjunk. Ahogy arról sem, hogy tollainkkal együtt szárnyainkat is bontogassuk. Velünk tartasz?

Vitárius Nikolett

Sziasztok!

Vitárius Nikoletta grafikusművész vagyok. A Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végeztem. 15
éve vizuális kultúra tanításával foglalkozom. Nyaranta képzőművészeti alkotótábort tartok és több
művésztelep tagja vagyok. Rendszeresen részt veszek országos tárlatokon és pályázatokon. Önálló
kiállításaim megvalósulása mindig nagy öröm számomra. A pécsi Sófáron résztvevők már találkozhattak
élőben alkotásaimmal.

Az alkotóéveim során meghatározó Ars Poeticám lett: „Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az
asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem, látnak is.” Dr. Gyökössy
Endre, lelkész-költőtől.

A rajzolás mindig is fontos volt számomra: a fotók, akvarellek, tollrajzok, a sokféle grafikai technikát
felvonultató nyomtatott képek. A technikai megoldások életem részévé váltak: mit, hogyan tudok létrehozni
egy-egy anyagnak a felületén? Alkotómunkám meghatározó eleme a folytonos kísérletezés a stílussal és a
kompozícióval, a felületekkel és a formákkal, valamint a technikával.
Mindenben megtalálhatjuk Isten teremtett alkotásának szépségét, ugyanakkor sokféle technika és anyag áll
rendelkezésünkre, melyek segítenek kifejezni hálánkat, érzéseinket.

Azokat várom a kurzusomra, akik szeretnének megismerni új alkotótechnikákat, gazdagítani eszköztárukat,
valamint szeretnék gyakorolni, fejleszteni a már korábban tanultakat.
Mitől jó egy ház megépítése vagy éppen egy alkotás létrehozása? Milyen anyagok szükségesek hozzá,
milyen technikával készüljön? Hogyan dicsérhetem vele Istent? Önállóan és közösen is építkezünk, keressük
a kreatív válaszokat, a játékos utakat, az alkotás örömét, feltöltését. Szeretettel várlak erre az útkeresésre!

Nagyné Pál Tünde

Sziasztok! Nagyné Pál Tünde vagyok. A legfontosabb magamról: 30 évesen születtem, és Isten nagyon szeret! Szabad időmben kézműveskedem, nemezcsodáimmal pályázatokon, kiállításokon, zsűriztetéseken veszek részt. Szeretek írni: verset, mesét, regényt, áhítatot  (Csendes Percek-be). Tavaly megjelent romantikus regényem, idén pedig a kicsik örömére a mesekönyvem folytatása, és az előző rész is új köntösben. Sokat újítottam, az Anginemez vállalkozásommal jelen vagyok már a YouTube felületén is, csatornámon hetenként új mesékkel a kicsiknek, és nemezeléssel a felnőtteknek. Hiszem, hogy Isten használni adott sok mindent számunkra, és nem pazarolni, visszaélni a nekünk adott talentumokkal. Ezért nagyon nagy örömmel vállaltam a Sófár dicsőítő suliban a kézműves kurzus vezetését. 

 Tudod, hogy egy nemezkészítő hasonlóan bánik a gyapjúval, mint Isten velünk? Tudtad, hogy lehet egy egyszerű nemeztárgy segítségével evangelizálni, vagy Istenről beszélgetni Valaakivel? Tudod, hogy mit jelent az ÉLŐ gyapjú? Szerinted van halott gyapjú? Ha szeretnél a kérdésekre választ, gyere, és nemezelés közben mindent megtudhatsz. 

Kurzusomat idén kezdő, és középhaladó szinten szeretném megszervezni a jelentkezők függvényében. Már tervezek, rajzolok, mintadarabokat készítek, hogy a hozzám jelentkező kreatív testvéreimnek idén is nagy élmény legyen az alkotás a lelki ajándékok mellett. A hét folyamán technikai, és elméleti dolgokat fogunk elsajátítani a gyapjúról, nemezelésről, hogy kézzel fogható saját alkotásokat vihessetek haza.

A hét a “Házam” körül fog zajlani, kapcsolódva a heti Istentiszteletekhez, témákhoz. Tervezek készíteni veletek: edényalátétet, vendégfogadó táblát (Isten hozott felirattal), vázát, kaspót, Ige-kínálót, kifogó kesztyűt, vagy papucsot. Hangulatod, kedved, talentumod szerint válogathatsz majd a feladatok között, a lényeg:

Isten hatalmas ajándékának, kihívásnak, és nagy lehetőségnek látom, hogy együtt dicsőíthetjük Őt alkotásainkkal is, már nagyon várom a találkozást Veletek: Tünde 

A műhelyen való részvételhez a regisztrációs díjon felül szükséges fizetni kb. 4000 ft anyagköltséget.

Dorozsmai-Szabó Eszter

Dorozsmai-Szabó Eszter vagyok, óvodapedagógusként diplomáztam először, majd elvégeztem a baptista teológiát. A művészetek minden ágával foglalkozom hobby szinten. Zene, tánc, írás, képzőművészet.  Mivel egy játszóházat vezetek, ahol foglalkozásokat tartok gyerekeknek, azon kezdtem gondolkodni, hogy lehetne összehozni az emberekkel való foglalkozást és a művészeteket? Így találtam rá a művészetterápiára és végeztem el az MMSZKE 3 éves művészetterápiás képzését.

Riczuné Gina

Riczuné Kiss Georgina Orsolya vagyok, református lelkész, édesanya és feleség. Lelkipásztorként az életem nagy részét a gondolatok szavakká formálásával, az Ige magyarázásával töltöm. Református keresztyénségünk alappillére a Szó, az Ige, de azt tapasztalom, hogy miközben ezt próbáljuk képviselni, az emberi szavak tengerében könnyen szem elől tévesztjük, vagy öntudatlanul is az emberi bölcselkedés keretei közé akarjuk zárni a Testté lett Igét, az egyetlen Szót, Akiben élet és erő van. A művészetterápia kurzuson tavaly résztvevőként voltam jelen, sokat segített nekem az arányok helyrebillenésében, és a saját, személyes Isten-kapcsolatom erősödésében. Ennek az örömével, lelkesedésével készülök az idei alkalmakra. Gyertek el Ti is, ha vágytok arra, hogy az Alkotóval az alkotás örömén és küzdelmein keresztül találkozzatok!

A művészetterápiáról röviden:

Fontos, hogy nem kell művésznek lenni ahhoz, hogy valaki részt vegyen egy ilyen csoportban. Művészeti alkotás minden, ami a papírra kerül, amiknek nem esztétikai mondanivalója kell, hogy legyen, hanem arra szolgál, hogy olyan belső tartalmakat hívjon elő belőlünk, amelyeket nem érünk el, a tudatunk mélyéről kerülnek elő.

Reménység van bennem, hogy a csoportban segíthetünk felszínre hozni olyan dolgokat, amelyekkel aztán tovább tudtok dolgozni és nem érintetlenül mentek haza, hanem olyan útravalóval, melyet Isten képes lesz kibontani a számotokra.

Kiss Sámson Endre

Lelkész vagyok, nem művész. De zenélek is, grafikus is vagyok. Ha a dobos, a zenészek barátja, én kicsit hasonlóan érzem magam: mint aki nem művész (mert lelkész), de megérti, legalábbis igyekszik megérteni a művészek világát is – a művészek barátja.

Régóta megszületett bennünk a vágy, hogy legyen egy olyan kurzus is, amelyik elsősorban teológiával foglalkozik, és így esetleg belépést biztosít olyan lelkészeknek is, akiket érdekel a Sófár mozgalom, de nem jöttek volna el egy hangszeres kurzusra. Aztán arra is gondoltunk, hogy jó lenne, ha a dicsőítésvezetőknek nem csak a praktikus vezetési technikákat mutatnánk meg, hanem lehetőséget biztosítanánk arra, hogy teológiailag is elmélyülhessenek abban, hogy mit jelent Istent dicsőíteni, illetve hogy a zenei dicsőítés milyen nagyobb képbe helyezkedik bele.

A kurzuson onnan indulunk, hogy mi a művészet. Ezután megvizsgáljuk a művészek belső harcait, kihívásait, hogy hogy lehet szolgálni művészként, és hogy lehet szolgálni művészek felé és így jutunk el egyház és művészet sokszor meggyötört kapcsolatához és végül a dicsőítéshez, mint ami egyszerre művészi megnyilvánulás és istentisztelet, esztétikai és teológiai történés.

A műhelyben főleg beszélgetni fogunk, egymás nézőpontja által formálódni, filmek, meghívott előadók, interaktív feladatok formájában dolgozzuk fel a témát. Azt remélem, hogy mindeközben mélyebb megértésre jutunk majd.

Kiknek ajánljuk?

– lelkészeknek és dicsőítésvezetőknek
– mindenki másnak, aki reflektáltabban szeretne az istentiszteletre és dicsőítésre tekinteni.
– akik szeretnének a mélyére ásni annak, hogy mi a művészet és hogy kapcsolódik Istenhez.
– akik szeretnék művészi vagy művészek felé nyitott szolgálatukat átgondoltabban végezni.
– akik alkotóként keresik az identitásukat, és szeretnék, ha életük ezen területén is megjelenne az Alkotóba vetett hitük. 

Szabó András

Több, mint egy évtizede férj és családapa, “civilben” építészmérnök, egyébiránt mindenféle kreatív tevékenység szenvedélyes űzője – a barkácsolástól a grafikuskodáson át a dalszerzésig és organogramm-készítésig. Kisiskolásként kezdtem írogatni az íróasztalom alsó oldalára és egyéb helyekre szolmizációs hangokat és ritmusképleteket, később pedig, amikor keresztapámtól kaptam egy zeneszerkesztő szoftvert, elmerültem a sokszólamú zeneszerzés örömeiben. Egy cserkészportya természeti élményeinek hatására írtam meg első dicsőítő dalomat, majd az egyetemi éveimben alakuló Talitha Kúmi zenekar dalszerzőjeként a világzene és a kortárs felé kacsintgattam. A megtérésem után a dicsőítő dalok aztán valahogy kiperegtek, jöttek… így született a Szabadításod öröme, Az utcák megtelnek majd, meg az Írd át álmaim, meg sokegyéb, és azóta is ki-kifordul évről-évre néhány daltöredék a “vésőm” vagy inkább a gitárhúrjaim alól egy-egy jegyzetfüzettel leülős csendesebb órácskán.
A műhely a dalírás folyamatába, részleteibe kalauzol, minden nap egy kis felvezetéssel, beszélgetéssel és egy kihívással. Foglalkozunk majd dallamvezetéssel és harmóniákkal, dalszövegekkel és ritmikával, hangszereléssel, zenei ízekkel és fűszerezéssel, no és belekóstolunk a zeneszerkesztők és kottaíró szoftverek világába is egy kicsit. A műhelymunkában reményeim szerint jó kis daltöredékek születnek majd a magányos alkotásban, és / vagy épp a csapatmunkában.Ha erre a műhelyre jelentkezel, tehát számíts délelőttönként egy 1,5-2 órás közös műhelyfoglalkozásra, délután pedig néhány óra elmélyült alkotómunkára – egyénileg, vagy akár kisebb-nagyobb csapatban. Természetesen megosztjuk egymással az alkotásokat, és tovább csiszolgatjuk, szombatra pedig reméljük, összeáll egy-egy dalkezdemény vagy teljes dal, amit megmutathatunk a tábor egész közösségének is akár. Várnak az üres kottavonalak, a hangrögzítő, a húrok és billentyűk – alkotásra fel!

Közelség és távolság – lelki műhely

Kurzusunkra azokat várjuk, akik a Sófárban töltött héten egy csoport keretein belül, annak támogatásában szeretnének mélyülni mind az egyéni, mind a közösségi spiritualitásukban. Pszicho- és bibliodramatikus játékokban, egyéni vezetett imádságos csendidőkben, a közösség és a személyes út dinamikájában nyitjuk meg magunkat a Lélek számára, hogy tanítson minket az Istennel és az egymással való közelség és távolság nehézségeiben és gazdagságaiban. A közösen töltött hét célja, hogy gyakoroljuk magunkat és gazdagítsuk eszköztárunkat az Istentől való egészséges közösségi és egyéni spiritualitásban vagyis Istennel, egymással és önmagunkkal való kapcsolatban.

A kurzust ketten vezetjük:

Thoma László, négygyermekes édesapa, református lelkész, vallástanár, pszicho- és bibliodráma vezető

Szabóné László Lilla, háromgyermekes édesanya, református lelkész, teológiai tanár

Az alábbiakban egymást mutatjuk be.

Lilla

Perdül-fordul, mosolyog,
A szemedbe néz, ha válaszol. 
Felkészült és lelkes, sőt 
“Lelki” is meg kedves…
Lelkész és nő, ki ember maradt
A tudomány művelése alatt.
Tud szólni, hallgatni, ölelni, ha kell
Szívből nevetni és sírni is veled.

Laci

Szabadon szárnyal
Kitartóan küzd
Bátran botladozik
Egyenesen erős.

Gyülekezetet vezet
Családot ölel
Barátot megtart
Fiatalt lelkesít.

Nevet, sír
Szalad, leborul
Zenél, drámázik
És időnként megigazítja a szemüvegkeretét.