Megkezdődött a munka a Sófár műhelyekben és kurzusokon. Összesen 240-en vagyunk, 26 foglalkozás indult. A nyers ismerkedésen hétfőn mindenhol átestünk, kedden már mindenkinek meg kellett mutatni magából valamit, egy rejtett piciny csodát a belső titkok közül. Kínosan nehezen megy ez eleinte, át kell törni a falat egymás felé. Tegnap három kurzus vezetőjével beszélgettünk.

Bölcsföldi András az irodalmi műhely rejtelmeiről beszélt nekünk.

„Ez nem műveltségi vetélkedő vagy „ki olvasott többet” verseny. A szépséget keressük közösen irodalmi alkotásokban, amihez semmi nem kell, csak érdeklődés és nyitottság a befogadásra. Jó a csapat, 14 és 57 év között minden korosztály képviselteti magát, érdekes lesz az eltérő látásmódból adódó színes változatosság. Mi nem tanárokként vagyunk jelen Ágnessel (Jakus Ágnes), hanem inkább egy kirándulás résztvevőiként leszünk itt, egy varázslatos világba megyünk, ahová egyetlen dolgot viszünk magunkkal – képzelőerőt. Ezzel az útravalóval a bejárható távolság végtelen, tavaly nagyon messze jutottunk, nagyszerű élményekre számítunk idén is.”

Nagyné Pál Tünde a képzőművészeti kurzus vezetője.

„Idén nemezeléssel foglalkozunk. Ez egy különleges anyag, ismerkedünk vele, ha megtanuljuk a módját természetbarát, tartós eszközök fognak kikerülni a kezeink közül, amelyek remekül felhasználhatóak. Amint a gyapjúszálak összekapaszkodnak, hogy nemezzé alakuljanak, úgy kapaszkodunk itt is napról napra egymásba és Isten Igéjébe.”

Süll Vilit pedig a tánc kurzusról faggattuk.

„Mi nyolcan egy közösen megélt, transzcendens tapasztalást szeretnénk kifejezni korlátozott eszközeinkkel, kommunikálni szeretnénk testünkkel. Akkor működne ez tökéletesen, ha a belső érzelmeink szenvedélyes kitörését tudnánk érzékelhetővé tenni mozdulatainkkal, ha a belőlünk kitörő lángot érzékelné a környezetünk. Érdekes a táncosok összetétele, mert van közöttünk, aki először találkozott ma ezzel a kifejezési móddal, nála először a gátlásokat kell fellazítani. De vannak olyanok is, akik szinte profi előadók, nekik ez egy bemelegítő nap volt. Összességében nagyon jól érzem magam, mert mindegyikőjükben látom a tánc mérhetetlen szeretetét és látom az alázatot, amely élvezetessé teszi a közös munkát.”