Már közeleg a Sófár konferencia és dicsőítő est! Idén a konferencia keretében szemináriumokon is lehetőség lesz részt venni, itt olvashatjátok a csoportok vezetőinek bemutatkozóját!

Szeminárium I.

12.30-13.30

 

Dicsőítő Csapat építés

Thoma László

A mai európai (és talán azon túl is) keresztyénségben nagy szerepet játszik a londoni HTB CHURCH dicsőítő szolgálata, Matt Redman, Tim Hughes és a többiek. Nem csak zenéjükkel, hanem a dicsőítéssel kapcsolatos szemléletükkel, képzési módszerükkel hoznak újat. A szemináriumon az ő dicsőítő szolgálatukban alkalmazott képzést, ötleteket szeretném megosztani. Arra hívlak titeket, hogy próbáljunk reflektálni az általuk kigondolt útra és keresni adaptációs lehetőségeit saját környezetünkben.”

Thoma László vagyok, református lelkész, dicsőítésvezető a gazdagréti református gyülekezetben. Az a vágyam, hogy a gyülekezeteinkben a dicsőítés minél inkább a lényeg felé irányítsa az emberek figyelmét: az élő Istennel való találkozásra, kapcsolatba lépésre. Az az álmom, hogy ez minél inkább teret fog nyerni köztünk, közösségeinkben, társulva a zenei minőség folyamatos javulásával is.

 

Imaformák, szabadság az imádságban

 

Végh Noémi

 

A saját imautam búvópatakként csörgedezett sokáig. Nem tudtam, hogy imádkozom. amikor „hivatalosan” imaestek, éjszakák, közösségi imák voltak, sajnos leginkább a gondolataimmal és az unalmammal küszködtem sokáig. Ebben az időszakban is meggyőződésem volt, hogy az ima nagyon fontos dolog, azt gondoltam, zabolátlanságommal van a baj, azért nem tudok úgy imádkozni, elcsendesedni, ahogy látszólag mindenki más a közösségünkben. Az egyéni csendességeim gyatra próbálkozásnak bizonyultak, leginkább a küzdelem jellemezte őket, ahogy figyelmemet próbáltam újra és újra az imára, a Bibliára irányítani. Aztán egy gyülekezeti nyári táborban hirtelen a búvópatak megszólítódott, a felszínen kezdett csobogni, életadón, először a közösségi imákat járta át, majd elvezetett az egyéni csend megéléséhez. Mostanra valóban életem forrása az ima.

 

Hiszek abban, hogy az ima valami olyan, ami benned szól, csordogál, fellelhető. A szemináriumon ennek eredünk a nyomába, felkutatjuk a nyomokat, ahol jelt adott magáról benned, és remélem, hogy ahogy egyre közelebb kerül hozzád, lassan, lassan elsodorja majd az életed, és valódi forrásoddá válik.

Szabadság és határok; Önismereti műhely

 

Jerebák Ancsi

Tokaj-Hegyaljáról, egy kis községből származom, de harmadik éve már a főváros utcáit koptatom. Egy kis német szakos vargabetű után felvételiztem a Károli Egyetem pszichológia szakára, ahol idén fogok diplomázni. Jelenleg a Gazdagréti Református gyülekezet tagja és szolgálója vagyok. Úgy gondolom, hogy Isten megismeréséhez, illetve a Vele való bensőséges kapcsolat eléréséhez fontos, hogy magunkat is jól ismerjük, elfogadjuk, szeressük. Célom, hogy ebben minél több embernek segíthessek.

 

Boda Lídia

A gimnáziumot Miskolcon, a Lévay József Református Gimnáziumban végeztem, majd felkerültem Budapestre. Idén kezdtem a pszichológia mesterszakot a Pázmányon Klinikai Gyerekpszichológia szakirányon. A tavalyi évet Londonban töltöttem, folytatva az önismeret rögös útját. Rengeteg élménnyel gazdagodtam és a mindennapi teendők közben ismerkedtem lényem határtalan és „határos” területeivel. A pszichológián belül leginkább a családszerkezet, a családdinamika érdekel, illetve ezek kapcsolata a gyermeki jóllét alakulásával. Szabadidőmben szívesen olvasok alternatív terápiás eljárásokról, főként a művészetek, illetve sport szerepe érdekel az emberi fejlődés alakulásában.

Ancsival sokat találkozunk, beszélgetünk pszichológiai témákról (a legtöbbet persze önismeretről :)) és remélem, ezen a szemináriumon segítségetekre lehetünk majd, hogy különböző tevékenységeket, feladatokat felhasználva közelebb kerülhessetek határaitok és határtalanságotok megismeréséhez.

 

Határok… ez az elsőre talán negatívan hangzó szó nagy segítségünkre lehet a mindennapok kavalkádjában. A határok nem csak körbezárhatnak, elvághatnak bennünket dolgoktól, hanem előrevihetnek abban, hogy meglássuk magunkat, erőforrásainkat kesze-kusza kapcsolatainkban, feladataink sűrűjében és nem utolsó sorban a szolgálatainkban.

Szemináriumunkon együttgondolkodásra hívjuk a résztvevőket, beszélgetés és játékos feladatok segítségével talán közelebb juthatunk a feltett kérdések megválaszolásához. Mindenkit várunk nagy szeretettel!

 

A Stílus szabadsága;

A régi zsoltároktól indulva, az angolszász himnuszokon, a hallelluja énekeken, a taizé énekeken, a magyar népi istenes énekeken, a hillsongon át a pop, rock, punk dics zenéig

Édes Gábor

Édes Gábor vagyok egy felvidéki nagy család 5. tagja. Isten elhívására a teológiára mentem, ahova most 5. éve járok. Itt egy csomó mindent sikerült megtanulnom, sajnos kevésbé a teológiából, hanem inkább magamról. Ha megérem, akkor gyülekezeti lelkész lesz belőlem. Ami nagyon meghatározó az életemben az a zene szeretete. Ez annak is köszönhető, hogy nagyon sokat zenéltünk otthon, illetve szüleim járattak is zenére, sokszor akkor is, amikor én nem szerettem volna. Aztán itt Budapesten teológusként csatlakoztam a református egyetemi gyülekezethez, ahol aztán egy fél év után azon találtam magam, hogy dicsőítést vezetek. Ezt a szolgálatot 2 évig végeztem ott, ahol nagyon sokat tanulhattam a szolgálatról, a dicsőítésről. Ez után pedig csatlakoztam a pesti református egyetemi misszióhoz, ahol egy időben szintén benne voltam a dicsőítő csapatban.

Mostanában leginkább az foglalkoztat, hogy mi a Krisztus-központú élet nyitja, illetve mi az Isten vezetése az életemre nézve.

A családom egy konzervatív keresztyén család, ami felekezetileg és kegyességileg is nagyon színes. Szüleim konzervativizmusa abban is megmutatkozott, hogy mi nem hallgattunk világi zenét, mert nálunk az nem volt támogatott, de nem is vágytam nagyon rá, hiszen én mindenféle keresztyén zenét hallgattam. Gyermekkoromban kezdtük a „Jertek, énekeljünk” című énekeskönyvből énekeltünk, aztán a gyülekezetben megismerkedtünk a „Fekete énekeskönyvvel” és a „Hallelujah” nevű ébredési énekeskönyvet. Mivel jártunk a baptistákhoz is minden vasárnap, ezért megismertük a „Karénekes könyvet” a „Hit hangjai” nevű baptista gyűjteményt. Aztán megismerkedtünk egy nagyon híres keresztyén zenekarral a Pintér Béla és a csemetékkel, ezeket fejből fújtuk. Aztán jött a Hillsongos és Michael W. Smith-es időszakom. Aztán rájöttem, hogy mennyiféle keresztyén zene létezik. És rájöttem a módjára, hogy ezeket megszerezzem ingyen…

A kurzus címe: A stílus szabadsága. Nagy kihívásnak tartom ezt a szemináriumot, főleg úgy, hogy a református karó bennünk van. Amit szeretnék az az, hogy őszintén beszélgessünk el arról, hogy van-e határa a stílusoknak a dicsőítésben, vajon mindenféle stílussal lehet Istent dicsőíteni? Például az LZ7 koncertje dicsőítés volt vagy simán egy jó parti vagy ez a kettő nem zárja ki egymást? Szabadok vagyunk a dicsőítésben, ami a formákat illeti?

Ezekre és még sok más kérdésre fogjuk keresni a válaszokat.

 

A képzelet felszabadítása

Szabó Gyura

Szabó György (Gyura) vagyok, szentkirályszabadjai presbiter, a dicsőítő zenekarunk billentyűse, civilben építészmérnök és háromgyerekes apuka.

A SÓFÁR-on belül az installációs kurzusokat vezetek és képmeditációkat tartok. Hiszem, hogy az Isten nagyon sokféleképp szól hozzánk, nem csak írásban és szóban, a Biblián keresztül, hanem a zenében – dicsőítésben, képeken keresztül, vagy egy-egy találkozásban-beszélgetésben, sajátos élmény-megtapasztalás által is. Hisz Ő ott van köztünk és bennünk…

Bizonyosan Nektek is volt már olyan tapasztalatotok, hogy egy-egy dicsőítés vagy elmélyült ima során képeket kaptatok. Nem véletlen: a keresztyén dalok, köztük a legrégibbek, a zsoltárok, de az egész biblia is tele van képekkel. Álmok, próféciák, látomások…. Miről beszélnek nekünk ezek a képek? Mi az, amit érdemes elmondani, ,,verbalizálni” belőlük, és mi az amit nem? Mennyire szólnak rólunk – saját érzéseinkről, és mennyire Róla? Tükörként kapjuk őket vagy nekünk szóló üzenetként?

Az idei SÓFÁR konferencián egy rövid szemináriumon próbáljuk kibogozni ezeket a kérdéseket. Ahogy szoktuk, kreatívan, játékosan – és a konferenciához méltó módon – szabadon – minden ötletre nyitottan!

Szeretettel várlak Titeket!

 

 

Szeminárium II.

14.30-15.45

A testünk szabadsága:

Süll Vili

Amikor 6 évesen megjelentem szüleimmel a művészeti iskolában, hogy rajzra felvételizzek, már nem volt hely a rajzos osztályban. Ezért balettre írattak. Micsoda kezdet!

Igen, így kezdődött táncos pályafutásom. Tíz évesen kerültem a pozsonyi Balett Konzervatóriumba. Itt szereztem első színpadi és filmes tapasztalatokat, itt is érettségiztem, s innen szinte egyenes út vezetett a pozsonyi Nemzeti Színházba, ahol két évig táncoltam. Ez után hosszabb időt töltöttem külföldön, két évig a Volkstheater Rostock, majd a 13 évig az Opernhaus Graz táncosaként. Ez alatt az idő alatt sok kiváló táncossal és koreográfussal volt szerencsém együtt dolgozni. Pályafutásom során eljutottam a klasszikus balettől a jazz dance-en keresztül és a hi-hop-ot érintve egészen a modern táncszínházig. Asszisztensként és Dance Captain-ként több musicales produkció színpadra állításában vettem részt, és a “Das Geheimnis” (a titok) c. darabbal koreográfusként is kipróbáltam magam.

A mozgás, a testbeszéd az én kifejezésmódom. Így kommunikálok legjobban a környezetemmel. Hogy mi köze Istennek a tánchoz? A mindenséggel együtt az emberi test minden sejtje is a Teremtő nagyságáról és bölcsességéről beszél! Minden mozdulat ajándék, lehetőség ennek a nagyságnak a bemutatására. És hogy hogyan is nézhet ki a dicsőítő tánc? Ezt még én is kutatom és együtt kutathatjuk majd a Sófár konferencián!

 

Szabadság a dicsőítés vezetésben:

Sipos Péter

Nős, 3 gyermekes, 46 éves vagyok, lassan 18 éve a gazdagréti református gyülekezet tagja, ahol 15 évig szolgáltam a dicsőítő csoportban, több mint 50 emberrel. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtapasztaltam ebben a szolgálatban, az a szabadság volt. Azt hiszem, e nélkül nem is tudtam volna betölteni.

A témák amelyeket a szeminárum/beszélgetés folyamán érinteni fogunk:

–          külső és belső elvárások, amelyekkel találkozhatok – a dicsőítés vezetés során, ezek hatása életemre, szolgálatomra

–          hogyan élhetek a szabadság Lelkével szolgálatomban?

–          dicsőítés vezető szabadsága kontra dicsőítő csoport szabadsága

 

 

A résztvevők szabadsága

Végh Noémi (bemutatkozás feljebb található)

Találkoztam olyannal, akinek a kézfeltartás a dicsőítés alatt nélkülözhetetlen. És olyannal, akit ez kifejezetten zavar. Olyannal, akiben megnyitja az utat az Úr fele, felszabadítja, és olyannal, akit gátol, akadályoz. Valaki úgy éli át igazán a közösséget, az egy szívet, hogy a tömegben ugrál, táncol, valaki még a hátsó sorban is fejére húzza a kapucnit, és így dicsőíti Istent. Jómagam is több módon éltem már át a közösségi dicsőítést. El is bújtam, és ugráltam is. Akkor mi is a trendi? Hogyan kellene dicsőíteni, miért így, és miért nem így, ilyen, és ehhez kapcsolódó témákról fogunk beszélgetni. Ha a közösségi dicsőítésekkel kapcsolatban kérdésed van, vagy valami miatt nem tudsz feloldódni, és bevállalod, hogy bedobod dilemmáid a közösbe, bezséljünk róla! Tabuk nincsenek, illetve nagyon szeretném, ha nem lennének:). Azt viszont nagyon szeretném, ha minél többen átélhetnénk azt a szerető ölelést, amit Isten ezen keresztül (is) adhat számunkra.

 

Az énekesek szabadsága

Maros Eszter

 

Maros Eszter vagyok, Nagykanizsán születtem. 1997 húsvétján döntöttem úgy, hogy követem Jézust, és a középiskola elvégzése után a Pünkösdi Teológiai Főiskolára jelentkeztem, ahol 2003-ban szereztem diplomát. 1999-ben kerültem Budapestre, ekkor kezdtem el a budapesti Golgota Keresztény Gyülekezetbe járni, 2002 óta vagyok a dicsőítőcsoport tagja.

Mivel zenész családba csöppentem, gyerekként énekeltem már.

Megtérésem után a Magyar Continental Singers öt turnéján vettem részt, ekkor találkoztam először a hangképzéssel. Magántanítványként tanultam klasszikus hangképzést, majd két évig a jazz-el ismerkedtem. Két évet tanultam a Magyar Hajnal Stúdióban Fóris Ritánál, ahol a beszédszintű hangképzést igyekeztem elsajátítani.

Engem ért a megtiszteltetés, hogy az idei Sófár Konferencián szemináriumot tartsak ‘Az énekesek szabadsága’ címmel.

Beszélni fogok arról, hogy mik azok a dolgok, amik segítenek, hogy szabadon énekeljünk, illetve hogy mik lehetnek az akadályok ebben. Szó lesz a félelmekről, a csoportos éneklésről, a hangszalagokról, a légzésről, a szólamokról, a díszítőelemekről. Lesz elmélet és gyakorlat is.

Az az imádságom, hogy az együtt töltött idő végére mindannyian megtapasztaljuk valamilyen formában, hogy mit jelent szabadon énekelni.

 

Szabadságban járni; Önismereti műhely

Thoma László (bemutatkozás feljebb található)

„Szabadságban járni…” Mit jelent megélni a szabadságot? Hogyan találom meg a szabadságom, mitől érzem magam szabadnak? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ dramatikus eszközökkel bibliai történeteken keresztül. Csak bátraknak! :)