Bemutatkoznak a Sófár konferencia + dicsőítő est előadói!

Lovas András

Keresztény családban nevelkedve, az Úr által tinédzser korban megszólítva és elhívva, lelkipásztorként 23 éve próbálok hűséges lenni ahhoz, aki magáénak választott. Mindebben szerető társam feleségem, Dóra, valamint gyermekeink Boróka, Hajnalka és Áron. Budapesten, a Gazdagréti Református Gyülekezetben szolgálok.

Előadás
10.30-11.15

Szabadság a dicsőítésben – vagy dicsőítés szabadságban? MiTŐL való szabadság? MiRE való szabadság? Szabadságom, szabadsága, szabadságunk… ? Vagy ez csak szójáték…?

Szikszai Szabolcs

Szikszai Szabolcs vagyok. Jelenleg Kecskeméten vagyok lelkész és jórészt fiatalok között szolgálok. Egy baptista lelkész-barátom egyszer azt mondta, hogy „Szabi, neked az Újragondoló a névjegyeddé vált”. Való igaz, 2010 óta sokan az Újragondoló blogból ismerik a nevem.

Minden érdekel, ami más, mint a hagyományos egyházi keretek. Lassan azért a hagyományokkal is megbékülök. Voltam dicsőítés-vezető is még egyetemistaként. 17 éve elválaszthatatlan barátság köt a gitárokhoz. Dallamokat és szövegeket is írok, de leginkább csak szűkebb baráti körömet kínzom velük. A másik szerelmem pedig az olvasás és az írás.

Nem vagyok túl jó a beszédben, de igyekszem felzárkózni. Örülök, hogy a Sófár szervezői rám gondoltak. Remélem, ti is annyira izgultok, hogy milyen lesz, mint én.

Előadás

16.00-16.45

A téma, amit kaptam a dicsőítés a szolgálatban címet viseli. Két olyan fogalom van ebben a címben, ami önmagában is magyarázatra szorul. Mit értünk dicsőítésen és mit értünk szolgálaton? Hol van ennek a kettőnek a keresztmetszete? Nem egyszerű téma. Az előadásomban igyekszem választ találni arra, hogy hogyan lehet a szolgálatunk dicsőítés és a dicsőítésünk szolgálat. Hogyan lesz ebből a kettőből életforma.

Jakab levelében arról olvasunk, hogy az a keresztény, akinek a hite cselekedetek nélkül marad, ami nem szül gyümölcsöt, olyan, mint az az ember, aki megnézi magát a tükörben, majd tovább megy és elfelejti azt, amit látott. Emlékszem, amikor egyetemen együtt dicsőítettünk, mindig azért könyörögtünk Istennek, hogy adjon nekünk látást. Ez a látás az a tükör, amiben meglátjuk magunkat olyannak, amilyennek Isten lát.

Az előadásban arra is megpróbálok javaslatot tenni, hogy hogyan kerüljük el azt a hibát, hogy a saját látásunkat a dicsőítés és a szolgálat összefüggésében Isten látásával azonosítsuk. A felkérésben leszögeztük, hogy nem a zenei stílusokról kell beszélnem, és ennek nagyon örülök, mert azt hiszem, az csak a felszín kapargatása lenne, bár kétségtelenül izgalmas téma. A felszín mélyén, a festék alatt ott húzódik az az Isteni látás, ami bennünket beállít a szolgálatba, és alkalmatlanságunk ellenére alkalmas eszközökké tesz. Bízom benne, hogy sikerül az előadásomban választ találunk ezekre a fontos kérdésekre. Bibliát és jegyzetfüzetet hozni nem csak ér, de kötelező is.