“Dícsérjétek az URat!” (150. Zsoltár)

A zsoltáros szerint a hívő ember életének egyik alapelme, mely minden nap végigkíséri, Isten dicsőítése. Azonban mégis azt tapasztaljuk, hogy hálaadásunk, bűnvallásunk, közbenjárásunk és kéréseink mellett talán halványabban van jelen életünkben Isten dicsőítése. Sokakban még kérdés is: mit is jelent Istent dicsőíteni, miért dicsőítjük őt?

Isten dicsőítése válasz arra, hogy Isten dicsősége megjelent az életünkben, arra, hogy “itt van Isten köztünk!” Életem minden helyzetében, nem a körülmények között hányódom, nemcsak magamra számíthatok, hiszen “nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok.” Azért dicsőítem Őt, mert szeretetével, kegyelmével mindenkor körülölel, nem hagy magamra (Zsoltárok 139), és ezt Jézus Krisztusban egészen egyértelművé és világossá tette számomra, Benne félreismerhetetlenül jelent meg az Isten dicsősége. Az erre adott válasz Isten dicsőítése, úgy hogy egész életemmel, minden megnyilvánulássommal rá szeretnék mutatni, róla bizonyságot tenni, Őhozzá méltó módon élni! Ez lesz életem fő célja, mely közben Isten dicsőségét, a feltámadott Krisztus, Szentlelke és Igéje általi jelenlétét egyre mélyebben megtapasztalom.

Isten dicsőítésére gyűlnek össze a Sófár Református Dicsőítő Iskola tanárai és diákjai is immár 6. éve. Azt keresik, hogy miként lehet református hagyományainkat megőrizve, azokat a ma nyelvére lefordítva, az énekszón és a zenén keresztül dicsőíteni Istent. Azt az utat keresik, amit kerestek a Szentírás költői, zsoltárosai. Az elmúlt években Isten megáldotta munkájukat, beszámolóik szerint lélekben gazdagodva, Istent jobban megismerve zárták a nyári iskolát.

Kívánom, hogy a győri héten is a feltámadott Jézus Krisztus dicsőítése álljon a középpontban, hogy mindazok, akik részt vesznek az alkalmon, a tábort követően Őt jobban megismerve, a tőle kapott szeretettel tudjanak jelen lenni gyülekezeteinkben, azokat építve és Istent dicsőítve!

Steinbach József