Sófár KONFERENCIA | 2006. április 22. | gazdagrét
Ellipszisek, élőszobrok és a keverőpult
összefoglaló a szemináriumokról
szeminárium-koordinátor: Szabó András
„A zsűri nehéz helyzetben van” hallottuk régen, még a szépemlékű „ki mit tud?” – műsorok idején, és habár most itt nem egy versenyről van szó, ugyanezzel az örömteli sóhajjal látok hozzá a beszámoló megírásához. Ugyanis nehéz lenne most bármilyen frappáns és jól hangzó mondattal összefoglalni és kiértékelni a szemináriumok munkáját.
Ha átfutunk a szemináriumvezetők bemutatkozóin, már akkor láthatjuk, hogy mennyire sokszínű csapatról van szó. Ha pedig végig részt vehettünk volna valamennyi szemináriumon (mint ahogy nem tehettük, hiszen egy időben voltak), egy nagyon izgalmas kép tárult volna elénk: mindegyik egyedi stílusban, egyedi felépítéssel, egyedi tartalommal és módon zajlott le.
Volt, ahol a tanítás, volt, ahol a beszélgetés, volt, ahol az Igetanulmányozás, megint máshol pedig a kreativitás került középpontba. A 3 fős beszélgető- és imádkozóköröktől az élőszobrokig, a 20-30 fős spontán módon ellipszisbe rendeződő csoportosulásoktól a szíveket, szárnyakat és fakanalakat rajzoló lelkészekig sokféle megközelítést láthattunk, egyetlen céllal: közelebb jutni Isten csodálatos tervéhez a dicsőítésben!
Itt pedig következzenek a szemináriumok saját kis összefoglalói, melyeket a szemináriumvezetők beszámolóiból állítottunk össze. [A hiányosságokért elnézést kérünk!]
Vezető: Kovách János
Helyszín: ifiterem
Résztvevők száma: kb. 25 fő
A szemináriumon kb. 25 lelkipásztor vett részt. A beszélgetés 3 fős kiscsoportokban zajlott. Nem hangzott el konkrét tanítás, inkább tapasztalatcsere és közös gondolkodás történt különböző feladatokhoz kapcsolva.
Az első két feladatnál az volt a cél, hogy a lelkészek ne az általuk sokat használt szóbeli kommunikáció-ban nyilvánuljanak meg, hanem használniuk kelljen a kreativitásukat is:
1. Le kellett rajzolni kis csoportokban, hogy kinek mi jut eszébe a dicsőítés szóról.
Az egyik legérdekesebb ötlet egy fazék és egy fakanál rajza volt, ami azt jelképezte, hogy a dicsőítésben a mennyország előízét érezhetjük meg. Emellett gyakran megjelent a rajzokon a szív motívuma, illetve sok rajz fejezett ki nyitottságot, Isten felé való örömöt.
2. Be kellett mutatni ún. élőszobor alakban, hogy az illető lelkész gyülekezete milyen arckifejezéssel, testtartással néz rá vasárnap az Istentiszteleten.
3. Mindegyik kiscsoport egy gyakorlati tanácsot fogalmazott meg arra a kérdésre, hogy hogyan lehet egy gyülekezet dicsőítő gyülekezetté. Így összegyűlt nyolc gyakorlati tanács, amiket röviden megvitattunk.
Kiscsoportos imaközösségekkel ért véget a szeminárium.
Vezetők: Alexandrova Mariann, Szabó András
Helyszín: templomtér
Résztvevők száma: 31 fő
A Sófár legtöbb résztvevőt vonzó szemináriumát Dániel-Bánhidi Eszter helyett (aki sajnos nem tudott eljönni) végül Alexandrova Mariann és Szabó András vezette.
A foglalkozás két fő részből állt, melyek során próbáltuk körüljárni az énekes lelki, majd pedig gyakorlati felelősségét, hozzáállását, feladatait a dicsőítésben. A vezetők gondolatait 3-fős, kiscsoportos beszélgetések váltogatták, végül pedig imádsággal zárult az alkalom. Sajnos a gyakorlati kérdések kiscsoportos megbeszélésére már nem jutott idő.
Részletek a tanításokból:
– Az lehet jó énekes, aki imádságban hordozza a dicsőítést, az alkalmat, a gyülekezetet, a szolgáló csoportot, aki imádságban készül. Itt elsődleges a hitelesség, ami akkor lehet meg, ha az életünk is az Urat dicsőíti.
A dicsőítő alkalom folyamán az énekesnek kapcsolatban kell lennie egyszerre: a Szentlélekkel, a dicsőítésvezetővel és a gyülekezettel.
Sokat segíthet, ha megkérdezünk másokat, úgy a dicsőítésvezetőt és a dicsőítő csoport tagjait, mint egyszerű részvevőket, akik ott vannak az alkalmon hogy őszintén mondják el a véleményüket a szolgálatunkkal kapcsolatban.
Vezető: Tatár Angéla
Helyszín: előtér
Résztvevők száma: 31 fő
Mivel elég kevés időnk volt, először mindenki elmondta a nevét, honnan jött, milyen hangszeren és hol játszik. Nem készültem különösebb tanítással, inkább beszélgetést akartam inspirálni az általam fontosnak tartott témákról.
Az elején arról tettem bizonyságot, hogy Isten hogyan küldött nekem egy fuvolát az USA-ból, egy keresztény házaspáron keresztül. Majd igerészeket néztünk meg és 3 fős csoportokban beszélgettünk a következő kérdésekről:
– Milyen legyen az a zenész, aki a dicsőítésben szolgál? Mit vártok el tőle lelkileg és szakmailag?
– Mi a különbség ill. hasonlóság egy koncerten illetve egy dicsőítésen való zenélés között?
Végül pedig 3 fős kiscsoportokban imádkoztunk.
Jó lett volna folytatni még az eszmecserét, pozitív visszajelzéseket kaptam, páran még tovább is a beszélgettek!
Vezető: Wéber Gábor
Helyszín: stúdió
Résztvevők száma: 7 fő
A szemináriumon a bemutatkozás után szó volt a technikusok szerepéről, az ahhoz fontos készségekről és lelki érettségről. Végül technikai kérdésekről következett egy jó hangulatú diskurzus.
Részletek a beszámolóból:
A technikusoknak nem könnyű a dolga, általában rengeteg apró részletre kell figyelniük munka közben. Ha minden jól működik, akkor az senkinek sem tűnik fel, de ha valami nem stimmel, azt mindenki észreveszi.
Vajon szüksége van-e lelki érettségre egy technikusnak? Arra jutottunk, hogy igen.
Akár a zenei szolgálat támogatásáról, a zenészek „lelki” istápolásáról, vagy éppen a gyülekezet véleményének formálásáról legyen szó, egy érett gondolkodású, józan és hiteles ember (technikus) áldássá lehet a környezete számára.
A technikusok nem túl szószátyár népség, a csoda mégis megtörtént. Ahogy közelebb mentünk a keverő pulthoz, a megfontolt, időnként szűkszavú technikusoknak megeredt a nyelve, és „meglepő módon” a technikai kérdésekről pergő beszélgetést folytattunk a hátralévő percekben.
Vezető: Gyimóthy Zsolt
Helyszín: karzat
Résztvevők száma: 20 fő
Először azokat az igéket vizsgáltuk meg, amelyekben a Szentírás kimondottan rávilágít arra, hogy a dicsőítés nem csak az istentiszteleten szolgálók számára kell, hogy fontos legyen, hanem az istentisztelet minden résztvevője személy szerint fontos a dicsőítésben.
A bibliai alapok rövid vázolása után a következő kérdésekről beszélgettünk kisebb csoportokban: Miért nem csak a zenészek ügye a dicsőítés? Milyen a jó dicsőítés a „nép” számára? Amikor „jó” dicsőítést éltünk át, milyen hatást váltott ki belőlünk? Milyen akadályokat kell áttörnie Istennek, hogy szabadok lehessünk a dicsőítésben? Azok, akiknek résztvevőként fontos a dicsőítés, hogyan válhatnak „sóvá” gyülekezeti környezetükben?
Arra számítottam, hogy érdeklődő híján majd odacsapódok valamelyik másik szemináriumba. Nem így történt, sőt, ez a szeminárium igen sok érdeklődőt vonzott. Ez egyrészt természetesen meglepett, másrészt egy nagyon fontos üzenetet is közvetített az érdeklődők nagy száma: a dicsőítés nem csak azok szívügye, akik a dicsőítés szolgálatában állnak.
Dicsőítő csoport kezdetei – szeminárium
Vezető: Végh Gizella
Helyszín: játszószoba
Résztvevők száma: 11 fő
Talán mi voltunk legkisebb létszámú csoport. Először mindenki elmondta honnan jött, milyen gyülekezeti háttérből, hogyan történik Isten magasztalása abban a gyülekezetben és hogy személy szerint neki mit jelent a dicsőítés. Beszélgettünk arról, hogy a dicsőítés nem egy műfaj, hanem a szív állapota.
Bevezetésként elmondtam, hogy mit tapasztaltam a dicsőítő-csoportok alakítása terén falusi gyülekezetben, és városban: egész más az alaphelyzet, máshogy kell hozzáállni a dolgokhoz. A dicsőítő csoport alakításának kezdeti lépéseiről, hátteréről volt szó leginkább.
A második részben megbeszéltük, hogy milyen buktattók ill. akadályok lehetnek ebben a munkában. Mindenki elmondta, hogy saját gyülekezetében mit tapasztalt.
Sok mindenről lehetett volna még beszélni. Biztattuk egymást és remélhetően a következő konferencián is találkozunk.
Vezető: Thoma László
Helyszín: emeleti társalgó
Résztvevők száma: 20 fő
A szemináriumra igen sokféle érdeklődő érkezett. Olyanok, akik már évek óta vezetnek közösségi éneklést, ifjúsági csoportban lévő éneklést, dicsőítő csoportot, esetleg gyülekezeti kántorok. Életkorra nézve is talán nálunk volt a legnagyobb a szórás.
Az idő természetesen nálunk is kevésnek bizonyult a téma kimerítésére.
Interaktív módon igyekeztünk feldolgozni a felvetett témákat, amelyek a következők voltak:
– Milyen is az Istennek kedves dicsőítés?
– Hogyan alkalmazhatjuk mindezt református gyülekezeteinkben?
– Milyen énekeket énekeljünk?
– Mi a dicsőítésvezető legfőbb feladata?
– Mi a személyes felelőssége a dicsőítésvezetőnek?
– Hogyan lehet igazán Isten eszköze a dicsőítésvezető?
kisközösségi dicsőítés szeminárium
Vezető: Kiss Sámson Endre
Helyszín: kert
Résztvevők száma: 20 fő
