Egyik legfontosabb dicsőítéssel kapcsolatos tapasztalatom az első Sófár konferencián történt velem Gazdagréten, amikor a záró dicsőítés keretében Sipos Péter, a dicsőítésvezető az énekek között csend szünetet tartott, azt mondta, hogy most mindenki csendben magában imádkozzon. Én akkor dobosként vettem részt a dicsőítésben, így ezzel átéltem azt, hogy milyen amikor a hangszerek csöndben vannak, és nekem is csöndben kell lennem, hiába is lendültem be előtte a dobolásba.
Azt hiszem különösen a Műhely rovatban érintett zenészeknek, fontos megtapasztalnunk azt, hogy nem minden a zene, nem az a legfontosabb, hogy milyen minőségben, hangszerekkel, hangosítással, akár énekekkel dicsőítjük Istent, hanem, hogy mi van a szívünkben?
Gondolom sokan készülődtök a nagypénteki, húsvéti zenés szolgálatokra. Éppen ezért kivételesen nem zenei oktatóanyagot közlünk, hanem egy olyan videót, amiben nincsen zene, viszont segíthet az Istenhez fordulásban, a szívből jövő dicsőítésben.
Kovách Jani
“Csend, csend, imádság tiszta csendje –
Lélek szelíd fuvalma lebben,
és Isten szívéhez kapcsol minket,
még igazabban, teljesebben.”
(Túrmezei Erzsébet)
