A Református Egyház Liturgiai Bizottságának felhívására készült el a Sófár dicsőítő mozgalom ill. az annak keretet adó Sófárhangoló Közhasznú Egyesület javaslata a református liturgia megújításáról. Javaslatunkat a megadott határidőben (tehát 2010 dec. 15-ig) elküldtük a bizottságnak, most pedig közzétesszük itt, a Sófár Portálon.
A javaslat első aláírói Egyesületünk ill. a Sófár Szervezőcsapat tagjai, de ha egyetértesz mindazzal, amit megfogalmaztunk, arra kérünk, hogy csatlakozz Te is az aláírókhoz! Ezt megteheted a cikk alján lévő rövidke űrlap kitöltésével, vagy facebook-os felhasználóként a “Tetszik” gomb megnyomásával. Köszönjük!
…
A SÓFÁR mozgalom ajánlásai a Konvent Liturgiai Bizottságához
Tisztelt Liturgiai Bizottság!
A SÓFÁR református dicsőítő mozgalom, és az ennek hivatalos kereteket adó Sófárhangoló Közhasznú Egyesület tagjaiként református lelkészek, presbiterek és gyülekezeti tagok nagy örömmel olvastuk a kiadott alapelveket és a megújulást célzó kezdeményezéseket. Javaslatainkat, gondolatainkat három kérdéskör köré csoportosítva gyűjtöttük össze, ezt szeretnénk most tisztelettel és testvéri szeretettel az illetékesek figyelmébe ajánlani.
1. Fő szempontok, elvi alapok a református istentisztelet liturgiai megújulásának terén
A) Isten imádásának elsősorban „Lélekben és igazságban” kell történnie, ez pedig egyértelműen tartalmi elemekre, szempontokra utal, így az istentisztelet megújulásában a formai szempontok nem kerülhetnek a tartalom elé. A liturgiai megújulás tehát az istentisztelet tartalmi-teológiai megújulásából következhet.
B) Az istentisztelet az ember teljes lényének hódolata a Mindenható Isten előtt, a magunk testi-lelki-szellemi valóságában. Istentiszteletünk tehát nem pusztán intellektuális tevékenység, és nem elég, ha pusztán az értelmünkhöz szól. Református gyakorlatunkra az értelem-központú liturgia jellemző, az érzelmek kifejezésének kevés teret engedve. El kell engednünk az érzelmektől való félelmünket az Istennel megélt kapcsolat terén.
C) Más történelmi felekezetekhez képest szegényesebb, egyszerűbb, puritánabb liturgiánk a szabadság foglalatává lehet. Tekinthetjük úgy, mint egy keretet, amelyben nagyon fontos, általános irányvonalak kerülnek szabályozásra, azonban a konkrét megvalósulási formákban az egyes gyülekezetek a maguk sajátos igényei szerint szabadságot élvezhetnek. Ezt a szabadságot az egyetemes papság elve is alátámasztja, hiszen a nagykorúságra nevelt gyülekezeti tagok kompetens és építő módon tudnak hozzászólni a gyülekezet életének különböző területeihez.
D) Liturgiánk célja elsősorban nem az, hogy régi, történelmi kincseket őrizzünk meg általa, hanem hogy az istentiszteleti életnek medret, keretet biztosítson. Épp ezért megalkotásánál tekintettel kell lenni arra az egyre szélesedő rétegre gyülekezeteinkben, akik nem egyházi keretek közt nőttek fel, s akik számára a református hagyományok idegenül csengnek.
E) A formai téren való szabadság nem vonja maga után automatikusan a tartalmi szabadosságot, ezért nem kellene félnünk tőle. Ha formai szempontokból az adott kor igényeihez, felfogóképességéhez igazodunk, azzal az örökérvényű Evangélium üzenetét nem hamisítjuk meg. Példa lehet ebben előttünk Istenünk alkalmazkodása az emberi felfogóképességünkhöz, ahogyan az a Karácsony csodájában megmutatkozik. Nem a magas kulturális szempontok, nem is a hagyományok megőrzésének szempontja az első, hanem az, hogy „velünk az Isten”.
F) „A kevesebb néha több” – szükséges tehát, hogy a liturgiánkban minden elem egyszerű és világos legyen, jól követhető és érthető azok számára is, akik világi környezetből érkeznek közénk. A különféle liturgiai elemek használata természetes módon, minden pátoszosságot nélkülözve történjen.
G) Merjünk tanulni más keresztyén felekezetek gazdag liturgiai hagyományából. Ne féljünk, hogy ettől református jellegzetességünket veszítjük el, hiszen az soha nem formai elemeken, hanem mindig tartalmi, teológiai szempontokon nyugodott.
H) A változás nem felülről jövő rendelkezésekből, hanem alulról jövő kezdeményezésekből kiindulva lehet csak igazán eredményes.
2. Konkrét javaslataink a liturgia megújulására nézve:
A) Egységes, kötött liturgia helyett egy folyamatosan bővülő liturgiai példatár megalkotását látnánk szükségesnek, amely azonban csak alapvető irányvonalait tekintve lenne kötelező a gyülekezetekre nézve. Ez teret biztosítana a szabályozott irányvonalak keretei között a különböző helyi kezdeményezések megjelenésének is.
B) A lelkészközpontúság helyett szükséges lenne a gyülekezet, a közösség bevonása a liturgia egyes elemeinek végzésébe (pl. a lekció felolvasása, imádság, zenei szolgálat). A gyülekezeti tagok épp az által válnak alkalmassá ezekre a feladatokra, ha az istentisztelet a lelki, hitbeli növekedés helyévé válik számukra.
C) Az istentisztelet középpontjában Isten és az Ő imádata áll. Épp ezért az istentisztelet liturgiai keretei között nem tartjuk helyénvalónak olyan programok közbeiktatását, melyekben az elsődleges cél nem Isten dicsőítése, vagy Isten és ember kapcsolatának kifejeződése (pl. kulturális, koncert jellegű vagy hagyományainkat ápoló programok az istentisztelet liturgiai keretében).
D) A liturgiai átkötő szövegek esetében a pátoszos hangvétel, a régies szövegek, a személytelenség a gyülekezet elidegenedéséhez vezet. Fontos ehelyett az átkötő szövegek esetében is a személyes hang megtalálása, a régies stílusú kötött liturgiai szövegek helyett bibliai Igék bevonása, parafrazeálása.
E) Az istentisztelet megújulását szolgálja, ha az istentiszteleten elhangzó igehirdetések száraz teológiai fejtegetések helyett a hallgatóság számára aktuális, „húsba vágó szükséget érintő” igei üzenetet hordoznak – a gyülekezet tagjait nap mint nap érő érzelmi, testi, lelki, gyakorlati kihívásokra válaszolva. A lelki növekedés, a hitbeli mélyülés, a gyülekezet nagykorúvá válásának egyik legfontosabb eszköze az igényes és mély tanítás.
F) Fontosnak tartjuk az imádság szerepének hangsúlyozását az istentisztelethez kötődően (pl. az istentisztelet előtt- alatt imádság az istentiszteletért, az igehirdetőért, a gyülekezetért, istentisztelet után imaszolgálat a gyülekezet tagjaiért).
G) Lehetőséget kellene biztosítani, illetve nevelni a gyülekezetet arra, hogy az elhangzott prédikáció üzenetét közösen megbeszéljék, megoszthassák egymással gondolataikat, a személyessé vált üzeneteket. Így a lelkész kikerülne az egészségtelen, „mindentudó főpap” szerepből, és a gyülekezeti tagok egymás hite által is épülhetnének.
H) Lehetőség szerint barátságos, tágas, világos, meleg, kényelmes terek kialakítása szükséges az istentiszteleti élet céljára, amely valóban otthonává lehet a gyülekezetnek, és a belépő személynek nem kell az évszázadok távolságát leküzdeni a külső körülmények terén is, ha Isten felé közeledni próbál.
I) A gyülekezetek, templomok technikai felszereltsége anyagi lehetőségeinkhez mérten a 21. század színvonalát tükrözze, hogy jól éljünk mindazokkal az áldásokkal, amelyeket ezek a vívmányok jelenthetnek az evangélium továbbadásának eszközeként.
J) A gyülekezet egységét erősítő közös alkalmak mellett szükséges lenne rétegalkalmak bevezetése a gyülekezet egyes rétegei számára. A vasárnap délelőtti istentisztelet ne váljon az idősödő korosztály „rétegalkalmává”, hanem azon minden korosztály otthon érezhesse magát.
3. Javaslataink a gyülekezetek zenei életének megújulására:
A) Alapvető szempont a gyülekezeti éneklés elvi megújulása, hogy az ne csupán éneklés, hanem Isten dicsőítése legyen. Ehhez szükséges lenne a gyülekezetek tanítása a dicsőítés témájáról, az érzelmek helyéről és szerepéről az Istennel való kapcsolatunkban. A dicsőítés a megtért keresztyén ember alapvető élettevékenysége, amelyben Istennel való kapcsolata, abszolút Isten-függése kerül kifejeződésre, s amely szükséges, hogy életének minden területére kiterjedjen. Isten dicsőítésének egyik megvalósulási formája az énekléssel történő dicsőítés, mely a gyülekezet közösségét Isten jelenlétébe vonja. Az éneklés, a zene pedig Istennek olyan ajándéka, mely az érzelmeket erősen megmozgatja, így a gyülekezet éneklésében sem szabad attól félni, hogy az érzelmeket hív elő, és az intellektus mellett a szívre is hat.
B) A gyülekezeti éneklés nem tükrözheti csupán egy bizonyos kulturális vagy társadalmi réteg zenei ízlését. Az egyféle zenei ízlés helyett teret kell adni a gyülekezet éneklésében a sokszínűségnek, s a több évszázados, ősi, hitvalló énekek mellett teret kell biztosítani a mai kor emberének ajkán megszületett „új énekek” számára is.
C) Szükséges a gyülekezetben használatos énekek imádság-szerepének erősítése az igei üzenetet átadó, tanító, hitvalló énekek használata mellett. A tanító, hitvalló énekek elsősorban az intellektusra hatnak, az imádság jellegű énekek azonban az érzelmek kifejezésének is nagyobb teret biztosítanak.
D) Az orgonakíséretes éneklés mellett fontos lenne egyenlő teret, esélyeket biztosítani a többi hangszer számára, illetve az énekek zenekarral történő kíséretére, lehetővé téve ezzel azt is, hogy a gyülekezet tagjai zenei tudásukat Isten dicsőségére használhassák a gyülekezet közösségén belül. Ezen túl a hangszeres kíséret nélküli, a’capella, illetve a többszólamú éneklés helyét is meg kellene találni a gyülekezet éneklésében, hogy a többszólamú éneklés ne „koncert” legyen, hanem Isten dicsőítése. Ezzel együtt bátorítani kellene a gyülekezetet a dicsőítés különféle formáinak kipróbálására, megélésére.
E) Fontos szempont a gyülekezeti tagok, zeneértő keresztyén emberek buzdítása új énekek szerzésére, amely a magyar református énekkincset gazdagítja.
F) Szükséges a zsoltárok istentiszteleti használatának erősítése, de teret biztosítva és elősegítve azt is, hogy a genfi zsoltárfeldolgozások mellett mai megzenésítések illetve parafrázisok készüljenek a Zsoltárok könyvének minden korban aktuális szövegeire. A régies, és ezzel együtt sokak számára idegen genfi dallamokat mint értéket fontos megőriznünk a gyülekezeti éneklésben, de ne váljanak a zsoltárok gyülekezeti használatának akadályaivá az által, hogy nincs alternatívájuk a zsoltárok éneklése terén.
G) A külföldről átvett énekek fordításában a lehető legnagyobb igényességre és magyarosságra való törekvés céljából arra alkalmas személyeket kellene felkérni a fordítások ellenőrzésére, javítására.
H) Az igényes, színvonalas zenei megvalósítás érdekében a kántorképzés mellett alternatív zenei és egyéb művészeti képzések szervezésére és támogatására lenne igény és szükség olyan gyülekezeti tagok részére, akik a hagyományostól eltérő formákkal szeretnék Istent dicsérni. A képzés mellett szükséges lehet a gyülekezeti zenekarok támogatása pályázatokkal (hangszerekre, technikai berendezésekre).
I) Lehetséges cél egy interaktív énekgyűjtemény létrehozása, amelybe minden református gyülekezet elküldhetné az általa használt énekeket, illetve megjelölhetné a már feltöltött énekek közül azt, amelyeket használ. Így egymás énekkincséből tanulhatnának a különböző vidékeken élő gyülekezetek.
J) Mindennek foglalata pedig a biblikus, krisztusi lelkülettel történő, gyümölcsöző párbeszéd megszületése egyházzenészek, kántorok, gyülekezeti dicsőítésvezetők között a közös cél, Isten még hitelesebb és igényesebb dicsérete érdekében.
Aláírók
A Sófárhangoló Közhasznú Egyesület tagjai:
(Név, foglalkozás, református Gyülekezet)
Asztalos Tamás, mérnök, Budapest-Mátyásföld
Blaskovics Judit, logisztikai szakértő, Hatvan
Dienes Petra, ingatlanfejlesztési szakértő, Budapest-Gazdagrét
Dorozsmai-Szabó Eszter, pedagógus, Szentkirályszabadja
Édes János, mérnök, Budapest-Káposztásmegyer
Halustyik János, jogász, Gyál
Kiss Sámson Endre, lelkipásztor, Találkozási Pont Református Közösség
Kovács Hajnalka, idegenforgalmi szakember
Szabó András, építészmérnök, Szentkirályszabadja
Thoma László, lelkipásztor, Budapest-Gazdagrét
Wölfinger Bernadett, pedagógus, Szentkirályszabadja
A Sófár Szervezőcsapat további tagjai:
Bártfai Gábor, mérnök, Budapest-Csepel
Detzky Panni, tanuló, Gödöllő
Halustyik Zsuzsanna, pedagógus, Gyál
Hevér Hajnalka, gyógypedagógus, Találkozási Pont Református Közösség
Jerebák Anikó, tanuló, Miskolc
Kiss Georgina Orsolya, lelkipásztor, Nagykőrös
Kovách János, szociális munkás, Budapest-Gazdagrét
Riczu Péter, informatikus, Budapest-Gazdagrét
Samu Krisztina, tanító, Kunszentmiklós
Tukacs Noémi, egyetemi hallgató, Találkozási Pont Református Közösség
