Sófár KONFERENCIA | 2006. április 22. | gazdagrét
szemelvények a kiscsoportos beszélgetésekből
Kiscsoport-Koordinátor: Kovách János
A kiscsoportos beszélgetések célja az volt, hogy megismerjük egymás véleményét, tapasztalatait, kérdéseit a dicsőítéssel kapcsolatban.
Amellett, hogy szó volt az előadásról, illetve, hogy kinek mi jut eszébe a dicsőítésről, az előzetesen kidolgozott tematika alapján a 17 kiscsoportban a beszélgetés fő témái a dicsőítés ún. „érzékeny kérdései” voltak:
● a dicsőítés és az érzelmeim
● a minőség dilemmája a dicsőítésben
● az ízlés kérdése a dicsőítésben
A kiscsoportokban zajló találkozásokat, eseményeket és beszélgetéseket újra felidézni képtelenség volna írásban, mégis az ott elhangzó gondolatokból hadd álljon itt néhány szemelvény. A következő töredékek a kiscsoportvezetők beszámolóiból ízelítőt adnak arról, hogy mi fogalmazódott meg a kiscsoportos beszélgetéseken:
Indító gondolatok
A dicsőítés, mint életmód, számomra azt jelenti:
Bármilyen körülmény közt engedni, hogy Isten visszavonjon minket a jelenlétébe.
Pozitív, reményteljes lét (antifatalizmus).
Nyitottság – ne zárjuk magunkat, sem az életünket el Istentől, és ne csak egy részét vagy szeletét adjuk Neki.
Elfogadjunk mindent úgy, ahogy Istentől van – a rossz/nehéz/ negatív dolgokat is.
Adni Istennek (nyitottság /odafigyelés) és kapni/hallani Tőle közben.
A motiváció a dicsőítésben az, hogy nem rólam, hanem Róla szól, és ebben van az igazi szabadság. Ezért igaz, hogy a dicsőítés a szabadság kultúrája.
A dicsőítés és az érzelmeim
Egy ókori filozófus mondása szerint: ťSemmi sincs az értelemben, ami ne volna az érzelemben.Ť Ezt támasztja alá az a pszichológiai kísérlet is, hogy belső világunk 10-20 %–át uralja csak az értelem, és a többi az érzelem, az akarat, így nagyon fontos, hogy ezt a tényt figyelembe vegyük egyházunkban az istentiszteleti alkalmak és a dicsőítő alkalmak kialakításakor.
Elhangzott egy nagyon jó és elgondolkodtató kép is a Biblia alapján: „az egyház Krisztus menyasszonya. El lehet képzelni egy vőlegényt és menyasszonyt érzelmek nélkül?!„
Nem az érzelmek minősítik a dicsőítést
„Az a jó, ha nem a saját érzéseimet, hanem a Szentlélek érzéseit várom.
A minőség dilemmája a dicsőítésben
A minőség két dolgot is jelent: formai minőség (színvonal) és lelkület (belső minőség, milyenség).
A minőségen nem elsősorban stílust értettünk, hanem azt, hogy prozódiailag lehetőleg jól próbáljon a zenéhez a szöveg illeszkedni. Magyar szerzők magyar énekei általában jobbak ebből a szempontból.
Egyetértettünk abban mindannyian, hogy zeneileg jól fel kell készülni, próbálni kell a dicsőítő alkalmakra. Megfogalmazódott, hogy ezeken a próbákon is dicsőítő lelkülettel kellene részt venni.
Az ízlés kérdése a dicsőítésben
Ami hiteles és ugyanakkor valóban Őt keresi, az tetszik Istennek! A stílustól függetlenül: a jó fa fog jó gyümölcsöt teremni, a zene és dicsőítés területén is igaz ez.
Az a konszenzus alakult ki, hogy Istennek nem fontos (az ízlés), de nekünk és egyháztagjaink felé fontos. (…) Fontos ismerni a körülöttünk lévők ízlését: elfogadni, tisztelni és szeretni őket, sőt közösségben lenni velük ebben. De ne legyen egyoldalúság, tehát ez az elfogadás minden korosztály számára biztosított legyen, és legyen alkalom, amikor az ő ízlésüknek megfelelő zenével történő dicsőítés is van.
Epilógus
Már 20 éves lelkészi szolgálat van mögöttem és annak nagyobb részében volt dicsőítés abban a gyülekezetben, ahol szolgáltam. A mostani konferencia résztvevőinek jórészét ismertem és nagyon különböző helyeken is össze szoktunk találkozni. Ami öröm, hogy ők is, én is ebben az egyházban vagyunk a helyünkön, ide tartozunk, és nem akarunk máshová tartozni! Tudjuk dicsérni az Urat egyházunkért!
