Gyál | 2007. január 21.

Interjú alanyok:

Halustyik János (J.), Halustyik Zsusza (Zs.) Szalai Andrea (A), Bánki Zsolt (B.Zs.), Boros Zoltán (Z.), Gyimóthy Zsolt (Gy.Zs.), Töreki Kati (K.), Láng Hanna (L.H.)

Interjút készítette:

Kovács Hajnal

A Mongyáldást dicsőítő zenekar tagjaival beszélgetek a gyáli református templomban. Próbára készülődésetek előtt szeretném ha bemutatkoznátok, illetve ha bemutatnád a zenekart.

J: Szia, én Halustyik János vagyok, a zenekar dobosa, szövegírója. Mint arról már beszélgettünk is: három fős vezetés van jelen pillanatban a zenekarban. A gyáli református gyülekezet presbitériumából hárman is tagjai vagyunk a MonGyáldást-nak, ezért szinte magától adódott az a vezetési megoldás, hogy a jövőben a stratégiai döntéseket hárman hozzuk meg. A zenekar másik két vezető tagja:

technikus: Bánki Zsolt, presbiter, énekes: Boros Zoltán, presbiter. További tagok: Bánki Zsuzsanna, Láng Hanna, Implom Ilona, Kővágó Marcsi (énekesek), Halustyik Zsuzsanna (énekes, fuvolista), Szalai Andrea (billentyűs, zenei vezető), Fóris Barnabás (elektromos gitár), Tóth Ferenc (gitár), és Attila személyében van egy további technikusunk. A zenekar 2000 környékén alakult, azóta már másik zenekar is működik Gyálon, a “Kánai Menyegző”, amely tagjaiban csak részben kötődik a mi gyülekezetünkhöz. A mi zenekarunk neve kb. 2-3 éve MonGYÁLdást.

Milyen zenei stílust képviseltek?

J: Nehéz pontosan megmondani, nagyjából az országban általánosan jelen levő protestáns zenekarok révén hallható, ismert könnyűzenei vonalból, közkincsekből szoktunk meríteni. Lesznek és folyamatban van saját dalok alkotása is, de ez még kiforrásban van. A CD-énk alapján talán magad is meg fogod tudni határozni, hogy mi is ez körülbelül. Az új dalok egyénibbek, ránk jellemzőbbek, ezért kicsit más jellegűek lesznek. Az alakulóban lévő stílus talán az ismert keresztyén előadók közül a Third Dayhez, vagy Jeremy Camp előadásmódjához fog közelíteni, mert ezt a stílust frissnek, népszerűnek, egyben az üzenet közlésére alkalmasnak is találjuk. De ezen belül egyéni, saját hangzásra törekszünk.

Mi a célközönség?

J: Kettős. Gyülekezeti Istentiszteleti alkalmakon szolgálunk, és ezeken a lehető legszélesebb korosztálynak próbálunk olyan zenét játszani, ami mindenkinek hallgatható, énekelhető. Kifelé irányuló szolgálatunknál a 20-40 éves korosztály az, akiknek igazából tudunk szólni. Szövegeink Biblikus szövegek, tiszta jézusi üzeneteket közvetítenek, amit alapvető követelményként, a reformátori örökség alapelvei szerint elsődleges fontosságúnak tartunk. A bibliai üzenetekhez sem hozzátenni, sem belőlük elvenni nem szeretnénk semmit.

Hogyan fogadtak benneteket a gyáli gyülekezetben, illetve a református egyházban?

J: Gyál pozitívan fogadta, a presbitérium már a zenekarunk indulásánál jóváhagyta a működést és ki is jelölte minden hónap első csütörtöki alkalmát, amikor az Istentiszteletet a mi dicsőítő zenekarunk vezeti. Ezenkívül ünnepi alkalmakkor, pl. Karácsonykor rendszeresen, Húsvétkor, Pünkösdkor is szolgálunk.

Országos elfogadása változó. Valahol nagyon pozitívan állnak hozzá, valahol kevésbé, valahol a fekete énekeskönyvtől nem is engedik az eltérést. Nálunk ez Gyálon nem így van, pozitív a fogadtatás, nyugodtan mondhatjuk. A technikai fejlesztés (hangosítás, CD készítés, stb.) érdekében a céladakozás lehetősége is nyitott a gyülekezetben.

A gyülekezet lelkészét, Gyimóthy Zsoltot kérdezném arról, hogyan alakult illetve hogyan kapta az elhívást a dicsőítő zenekar elindítására?

Gy.Zs.: A zenekar kapta az elhívást. Nekem csak fel kellett ismernem, hogy elhívásuk van és hagyni, hogy dolgozzanak, csinálják, énekeljenek, illetve képviselni őket a presbitérium élén a gyülekezet felé.

A zenekar elhívása?

J: Amikor elkezdtünk neveket keresni egyben tudtunk megállapodni: �MonGYÁLdást�. Mi fonetikusan írjuk, így a középen kiadódik Gyál település neve. Később rájöttünk, hogy ez nem véletlenül született meg Boros Zoli, zenekari tagunk fejében, hiszen istentiszteleti alkalommal hallhatta az 1Péter 3:9 igeverset, mely arról szól, hogy ne fizessetek gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek. Felismertük, hogy a zenekarunk nevében, a névválasztás alakulásában indirekt módon megjelenik az elhívás, a vezérlő ige.

Hogyan zajlanak a próbák?

J: A próbák rendszeresek, minden héten, általában vasárnap délután 5-6 óra körül, 2-3 órás próbát tartunk. Ha külön szolgálunk, akkor hét közben is összegyűlünk. Előfordult már nem egyszer, hogy a csütörtöki alkalom előtt szerdán próbáltunk, és mivel ez mindig egy neuralgikus pont, hogy jól sikerüljön, ezért “fegyelmezési eszközöket” is próbálunk bevetni a próbákon. Ha kihagy a figyelem, sok a beszélgetés, stb., Bánki Zsolti a fegyelemért felelős, az ő “figyelem” szavára el kell csendesednie a próbát hátráltató eseményeknek.

B.ZS: Ostort és buzogányt szoktam használni a fegyelmezéshez, a külsérelmi nyomokat az ajtón kívül szoktuk ellátni… :)

Említettétek, hogy havonta egyszer felléptek itt a gyülekezetben, ezenkívül hol szoktatok még szolgálni, merre jártok, mik a tervek?

Z: A meghívásokat mindig kapjuk. Van lelkész, aki már többször is hívott, több helyre. Voltunk Nagykőrösön, Áporkán, Dabas-Gyónon, Balatonfenyvesen, már több felé jártunk az ország különböző pontjain. Tiszavárkonyban, Jászberényben Sokfelé ismernek bennünket, ezt végül is elmondhatjuk.

Melyik a legkedvesebb dalotok?

A: Nekem pillanatnyilag az “Íme az Isten sátora” (Jelenések könyve 21:3).

Miért ez?

A: Elég régen gyakoroljuk ahhoz, hogy igazán jól megszólaltassuk. Van egy kialakult felállás, fejlődésünk leglényegesebb pontja, hogy kihozzuk magunkból a lehető legtöbbet. Folyamatos fejlődésen megyünk át. Ez pozitív.

Zs: Az egyik előrelépés, ami kapcsolódik a próbákhoz, hogy nemrég kaptunk segítséget, egy felajánlást, aminek örültünk. Töreki Kati, aki itt is van az interjú alatt, profi énektanár, énekhangképző, ő segít nekünk minden héten egy alkalommal, hogy az aktuális dalokat jól tudjuk elénekelni, és képezzük is a hangunkat� és ez megint csak a fejlődésnek nagyon fontos része.

A: Most már az énekeseknek külön hangképző tanára is van J

Akkor odafordulnék hozzád is…

K: Igen, szia. Töreki Kati vagyok, velem hozta össze a csapatot a sors egy nyári napon, amikor a kislányunk keresztelkedése volt. Korábban hallottam őket játszani, és nagyon szimpatikusak voltak, az előadásuk hangulata is, ami megújítja a templomban hallható zeneiséget. Ezután jöttek hozzám, hogy esetleg nem kapcsolódna össze sorsunk azzal, hogy nívósabbra, magasabb színvonalra emelném az éneklést. Magánénektanár vagyok és a hangképzésről többet tudok, mint amennyit a szívéből kicsiholhat az, aki csak amatőrként kezdi. Mivel most módom van rá, örömmel csatlakoztam, hogy egy kicsit segítsek a fejlődésben.

Esetleg van még valami, amit el szeretnétek mondani?

J: Az első CD egy éve elkészült, amerre járunk, osztogatjuk, ennek stílusosan a címe �Áldás�. Erről azt lehet tudni, hogy feldolgozások vannak rajta. Ott, ahol szükség volt rá, az engedélyezést beszereztük. Erről nekem kellett gondoskodni, azoknál a daloknál, ahol a többiek kérték, ugyanis jogász a hivatásom. Sikerült a kiadón keresztül külföldről is megszerezni az engedélyeket, úgyhogy a CD-n jogszerűen szerepelnek a dalok. Készülünk további CD-vel, célkitűzésünk, hogy már ne feldolgozások, hanem saját dalok legyenek rajta.

A: Itt nem profik vannak, nem is úgy indult, hanem volt egy csapat, akik szerettek volna énekelni, és nem a tehetség a lényeg, hanem a lélek és a szív. Ez azért is fontos, mert azok az emberek, akik máshol nem kapnak lehetőséget a szívből jövő dicsőítésre, most itt nyugodtan kitárhatják szívüket, érzelmeiket Isten előtt, és ide állhatnak énekelni, zenélni. Van lehetőségük a fejlődésre is.

L.H: Én mint a zenekar “anyja”, szeretném még hozzáfűzni, hogy mint testvéri közösség, baráti társaság is működőképesek vagyunk. Próbákon kívül is össze szoktunk jönni, és beszélgetünk, társasozunk, sütizünk együtt. Szerintem ez is megerősíti a kapcsolatokat, ez is közelebb hozta a tagokat egymáshoz.

J: A Zsoltárok könyvében is szerepel például a Zsoltárok 150:4-ben, hogy dobbal, gitárral, húros hangszerekkel is dicsérhető az Úr. A Biblia tele van ilyen igehelyekkel. A Zsoltárok könyve is olyan fontos könyv, amelyre az Újszövetségben rengeteg hivatkozás történik. Mi is bátran alapoztunk hát rá. Ezek a hangszerek ma már nem hiszem, hogy nálunk bárkit zavarnának, amikor a templomban megszólalnak.

Nagyon szépen köszönöm nektek, hogy ezt a beszélgetést elfogadtátok, vállaltátok… és a sütit is, amivel készültetek, igazi kis szeretetvendégségben részesülhettem!