Talán sokatoknak ismerősen cseng a kérdés: „mit adtak nekünk a rómaiak?” A filmszatírában a lázongók ahelyett, hogy konstatálnák: „semmit”, egyre másra dobják be a rómaiak fejlesztéseit… Nos, ha az eddigi dicssulikra tekintünk vissza, remélhetőleg nem lázongó érzések kerítenek hatalmukba, de annyi párhuzam van azért a fent említett jelenettel, hogy csak ha mélyebben belegondolunk, akkor jutnak eszünkbe a konkrét áldások és ajándékok.

Ezért a nemsokára startoló idei dicssulihoz kedvcsinálónak idézzünk fel néhány emléket, bizonyságot a résztvevők tollából!

„A múlt nyár óta sokszor azt hiszem, álmodom. A Sófár dicsőítő iskolában az Úr olyan áldást készített el, szerintem mindnyájunknak, nem csak nekem, amit azelőtt elképzelni sem tudtam. Először éreztem, hogy az Úr rám is figyel, úgy ahogy a magam kétbalkezes módján élek és keresem Őt. Meghívott Jézus által abba az új életbe, amit Ő készített el a terve szerint. Ő pedig jót tervezett!”

Boda Bence

.

Számomra a legnagyobb élmény az volt, hogy megtapasztaltam: a református egyház él, képes megújulni, felkarolni és vinni magával a fiatalokat is.

A dicsőítő iskola által kínalt programok (számomra főleg a dicsőítések) olyan erőt sugároztak és annyira érezhető volt bennük a Szent Lélek munkája, hogy óriási feltöltődéstnyújtottak nekem. Alig vártam, hogy az itthoni gyülekezetben meséljek arról a hétről, és megosszam az itteni testvérekkel az örömöt és hálát az alkalomért.

Winerowitz-Papp Renáta

.

Amikor szerettem volna jobb lenni az „új” hangszeremen, szerettem volna tanulni. De hova menjek? Hol keressek tanárt, aki legalább egy kis lökést ad? Lehetséges-e hívő testvérektől tanulni?

Valahol belül Istentől vártam a megoldást. No és akkor a Sófár református csapatától, akiknek egy konferenciájukon már voltam korábban, 2008. tavaszán kaptam egy hírlevelet, hogy Sárospatakon református dicsőítő iskola lesz. Akkor éreztem, hogy ezt nekem készítette el Isten. Néhány református fiatalember összefogott, és elképesztően színvonalas szervezéssel, egy csodálatos egy hetes képzést szervezett Sárospatakon. Volt ott zongora, gitár, ének, dob, és basszusgitár kurzus, és sok tucat tizen- és huszonéves Sófáros. Szerencsére nem volt korhatár, így én is mehettem :) Sosem felejtem el azokat vidám szolfézs órákat, a Bibliai szemináriumokat, és esténként a zenés istentiszteleteket a híres pataki kollégium dísztermében. Csodálatosan inspirált ez Isten szívből jövő dicséretére, és arra, hogy vágyjak szebben és jobban szolgálni a dicsőítésben.

Halustyik János

A táborban rengeteg olyan fiatalt ismertem meg, akik szívvel lélekkel dicsérték az Urat, és bár hová követték volna őt, elszántak és hűségesek voltak! Ahogy egyre jobban beindult a tábor, és beilleszkedtem közéjük, kezdtem jól érezni magam. Az elején nem is gondoltam, hogy mennyi fantasztikus dolgot készített számomra az én Istenem!

Ezek az áldások folyamatosan jöttek és jöttek! Kezdtem érezni magamban Isten munkáját, hogy formálódom. Egyik napról a másikra éreztem, hogy Isten betölt, hogy csordultig vagyok vele, hogy csak Ő rá gondolok. Jézus ott volt velem a szemináriumokon, a szolfézs órán, a zenekari próbákon, mindenhol éreztem a jelenlétét. Isten elvégzett bennem egy hatalmas dolgot, amit még nem tudok pontosan megnevezni, hogy mi az! Soha nem fogom tudni eléggé megköszönni mind az a jót amit kaptam Istentől!

Farkas Ágó

Szinte lehetetlen objektív módon jellemezni azt, amit átélhetünk egy ilyen hét alatt. Feltolulnak most is bennem az érzések, pillanatok, melyeket sosem felejtek el. Arcok, kedves mosolyok, tekintetek, melyek többet elárultak a szavaknál. Bíztatás, bátorítás, kedvességek. Eszembe jut sok ember, akit most ismertem meg, hiszen sok „újonc” volt ezen a nyáron Sárospatakon. Eszembe jutnak nagy nevetések és a könnyek is. A felszabadult, harsány dicséretek, taps, örvendezés, és a csend, a dicsőítésben megjelenő imádat, a személyes megvallások, az Isten színe előtt való megállás.

Thoma Laci

A napi dicsőítések, az igehirdetések, és a csendórák, melyekben az Élő Istennel lehettünk kapcsolatban, nagyon nagy hatással voltak rám! A lelki élményeinken és az örömön kívül, pontosabban ahhoz csak mégjobban hozzájárulva alapos és hasznos zenei képzéseken vehettünk részt; mindenféle zenei kurzusokon álltak rendelkezésünkre a tanáraink, akik mint Isten megbízottjai is voltak, bevezettek minket a szolfézs rejtelmeibe.

Farkas Nusi

.

Nehéz megfogalmazni mi volt a legjobb, de azt hiszem, az hogy Jézus olyan közel jött hozzám, s ezért nagyon-nagyon hálás vagyok! Ehhez a csendóra is hozzájárult!”

Blaskovics Judit

.

.

.

A számtalan áldás közül, amiben a héten részünk volt, számomra kettőnek volt különösen nagy jelentősége: a zeneelmélet-óráknak és az esti alkalmaknak. Akár teljesen kezdőként érkezett valaki, akár többéves szolfézstanulással a háta mögött, az órákból, azt hiszem, mindannyian sokat profitáltunk.

Valahonnan el kell hogy induljunk, és valahova meg kell hogy érkezzünk, és ehhez idő kell. Hogy újabb gasztronómiai kép helyett végre a Bibliából is idézzek, – dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is –  bár mi, reformátusok talán inkább fordítva kellene hogy mondjuk: dicséretet éneklek értelemmel, de dicséretet éneklek lélekkel is. A Sófáron ezt tudtuk megélni: a hét végére valóban nem csak az értelmünkkel, hanem az egész lényünkkel oda tudtunk állni Isten elé, és jobbnál jobb énekekkel dicsérhettük Őt.

Szilágyi Anikó

„Istennek legyen hála! Áldott Ő, aki kegyelmét ránk árasztotta. Annyira hálás a szívem, hogy felfrissített, felélesztett újra.”

Dienes Petra