Egy keresztény apuka feljegyzései  1.                  Szabó  György

Íme  a keresztény apuka feljegyzéseinek első darabja, mindjárt egy izgalmas gondolatsorral a szinti és a demogomb nyomában.

Van egy szintink a nappaliban. Amikor a 90es években kikerült a gyártósorról, valószínű, hogy a kategória legjobbjai közé tartozott. Amolyan felső középosztálybeli szintetizátorról van szó. Tervezője alapos munkát végzett, hogy ,,megfeleljen a piac elvárásainak” : belerakott mindent, ami belefért a költségkeretbe és a technikai lehetőségekbe: csak dobkiséretből van 99 féle, hangszínből szintén. ,, pop 6-tól az ,,etnic rockig” , csha-cha-cha -tól, a house2-ig. szóval el tudjátok képzelni. De minden gomb közül – pedig mondom, van bőven – a legcsábítóbb a ,,DEMO” feliratú….

Mondanom sem kell a gyerekek kedvence ez a kétes értékű hangszer. Amúgy is nagyon muzikálisak, táncos lábúak. És nem szégyellem bevallani, jómagam is gyakran táncra perdülök velük a nappali közepén: rokizunk egyet az akrobatikus fajtából természetesen, vagy egészen extrém koreográfiákat alkotunk kettesben hármasban vagy négyesben, mikor hogy. Remélem Zsezse, te is csatlakozol nemsokára…! De hopp elkalandoztam: Vissza a Demó gombhoz , és a szintihez. Szóval a gyerekek hamar rászabadultak erre a zenegépre: és nem is bántam, hadd klimpírozzanak, szokják a dolgot, egyszer talán valamelyikük, apjuk nyomdokába lép és megtanul majd (persze zeneiskolában és igazi zongorán) játszani. Még az sem zavart, amikor a hangszíneket próbálgatták… De mikor Csoma felfedezte a dobgép funkciót annak már nem örültem. És végül, végzetünkre felfedezték a DEMO gombot! Csak egy gombnyomás és folyik, ömlik kifelé ez a negédes-sziruppos tüc-tüccös gagyi izé, ez az audio-termék- hogy másnak ne nevezzem. ,,Zeneszerzője” – gondolom ,,a megrendelő és a piac igényeinek eleget téve” – kifundált egy tenyérbe és fülbemászó kis dallamocskát, melyet aztán a ,,kulturális sokszínűség és pluralizmus” jegyében a létező összes hangszínben, hangszereléssel és stílusban megismétel dúrban-mólban egyaránt, hogy ,,minél szélesebb célközönség izlését lefedje”

A gyerekek persze imádják. Rohannak oda és most már csak a csodagomb kell! Mit nekik billentyűk és beállítások, mit nekik vesződséges tanulás (mert jó apaként azt is megkíséreltem, de persze még kicsik hozzá)! Elég megnyomni a csábítóan világító-villódzó piros gombot és tele lesz az egész nappali zenével. A legjobb az, amikor mindeközben Hanga még oda is ül és veri a billentyűket: Látod, Apa, milyen szépen zongorázom!?

Miért írtam le mindezt? Mert olyan ez a sztori, mint valami modernkori példázat! Lássuk csak!

A gyerekek, persze, mi vagyunk, az Isten gyermekei. A DEMO gomb az Ördög kísértése, a Világ, (Pál apostoli értelemben,) a Piac, (nagy P-vel), a Korszellem, a Divat …stb. A hangszer pedig: az életünk maga, amit Istentől kaptunk ajándékba, hogy játszunk rajta.

A helyzet az, hogy meg kéne tanulni zongorázni, meg kéne tanulni kottából vagy improvizálva, de Zenélni. Lélektől lélekig, szívtől szívig, Mert a zene lélektől lélekig és szívtől szívig hat! És az életünknek is csak akkor van értelme, ha önmagunkról és másoknak szól…

De jaj, ott a könnyebb út, a Csábító lehetőség:

– Nyomd be a gombot! – mondja a Sátán, és nem kell többé gondolkoznod: – én megmondom mi a tuti, megmondom, mitől leszel nyerő, szép, lendületes, sikeres, gazdag és boldog! Ne lelkizz annyit, csak nyomd be a gombot, és csináld azt, amit a többi! Táncolj úgy, ahogy én fütyülök! Könnyen elkap a sodrás, könnyen fülünkbe mászik a dallam. Milyen jó kényelmesen elernyedni-eltespedni ebben a fincsi langyos vízben, átadni magunkat ennek a fülöblögető muzsikának, és közben úgy csinálni mintha mi játszanánk… Milyen bénának, esetlennek tűnnek a Demo-csúcstermék mellett a mi kis pötyögéseink, szánalmas próbálkozásaink, klimpírozásunk!

Én mégis azt mondom, sőt nem is én, hanem Jézus:

– Tanulj meg zongorázni, tanulj meg önmagad lenni, tanulj meg szabadon, valóban szabadon élni!

,,Mert, ha ő megszabadít, valóban szabadok lesztek.” Csak kérni kell Tőle, ezt a valódi szabadságot, aztán elfogadni, és élni vele!

Úgy Legyen!

*   *   *

Ui: Jó,jó, de mi lett a szintivel, meg a gyerekekkel?

Na jó, ha érdekel, elmondom (ha akarod, ebből is levonhatsz teológiai tanulságokat, de most nem segítek!) Először megpróbáltam kinyírni azt a bizonyos Gombot! Igen, csavarhúzó, kalapács, ilyesmi. Egy lyuk maradt és én megijedtem, hogy Csoma majd belenyúlkál, ,,megszereli” és valami baja lesz. Aztán betömtem gyurmával. Erre meg feléledt az Ördög, és a gyerekek nagy ujjongva újra üzembe helyezték a Gépet. Csak a gomb helyett most a kis gyurmagombócot nyomogatták lelkesen.

Most a szinti itt van nálam, a Szigorúan Őrzött Dolgozóban. Talán, ha megnőnek egy kicsit, megkapják. Addig marad a dob, a furulya meg a szájharmónika…! Azon is lehet muzsikálni, és nincs rajta DEMO!