szeminárium  | 2009.júl. 7.| 2. Dicsőítő Iskola, Sárospatak

Kovács Endre | teológus, a Barnabás-csoport tagja

“Pataki szemináriumok” sorozatunk következő darabját 3 részben adjuk közre. Ebben az első részben a csend jelentősségéről és a csenddel kapcsolatos nehézségeinkről olvashattok.

Mi a kérdés?

Ezt a szemináriumot egy kérdés hívta életre: „Mit tegyünk, hogy jobban menjen az a programpont, amikor csendben vagyunk az Isten-kapcsolat érdekében. Mit kezdjünk 1 óra csendes idővel?” A kérdés először legtöbbször így vetődik fel. A téma talán kiemelten is érdekes zenészek és művészek körében.

A hang hiánya

Hiszen a művészet alkotás és önkifejezés – a csend pedig az alkotás és az önkifejezés hiánya. A hang és a csend persze jól „kijön” egymással, legalábbis elvileg. Egy zenész barátom a közelmúltban azt mondta, hogy a kotta jelei között a szünetjel a legfontosabb. A hangok íze a szünetekben érik meg. Csakhogy, gyakorlatilag, a hangok könnyen el is nyomják a csendet. Ezért persze nem a hangok a felelősek, hanem inkább azok, akik a hangokat nem valaminek a közlésére, hanem inkább az elfedésére használják. Amikor a hangokat kábítószernek vagy belső ürességünk eltakarására használjuk, akkor lejáratjuk őket. A hangok gyakorlása mellett érdemes a csendet is gyakorolni.
A szeminárium hanganyaga:

[audio:dicssuli2009/Szeminarium_090707.mp3]
letöltés

A csend a világ kezdetén és végén

A Biblia csenddel kezdődik, és egy-egy időre csenddel is folytatódik. Amikor a világ született nem voltak még szavak, legalábbis emberi szavak. A Szó először csendben volt. Nehogy azt higyjük, hogy a Szó attól lett, hogy az ember megszólalt. Kezdetben volt a Szó, és Istennél volt, és Isten volt a Szó. A Szó szótlan volt, aztán teremtett hangot adó lényeket. Az idők végén János Apostol egy másik jelenetet láttat velünk. Az üdvözültek sokasága a Bárány trónja körül áll, felnyittatik az utolsó pecsét, és hirtelen minden elcsendesül. Mintegy fél óráig csendesség lett a mennyben.

A csend a dicsőítésben

A dícséretben is fontos a csend. Olyan háttérből jövök, ahol sok volt a dícséret: Vineyard és a MEKDSZ. Emlékszem egy fura esetre egy vezetőképző hétvégén. Leszállt a csend, a résztvevők azonban majdnem kimenekültek. A csendet nem lehet felhasználni és kézben tartani. Aki csendes átadja magát. Ez félelmetes. Akinek az önátadás félelmetes, annak a csend is félelmetes. Jobban teszi, ha gyorsan hangokkal tölti meg a teret. Ezért, aki erős kisebbségi érzésben él, vagy nagyon kevély, sokat beszél. A valósággal összecsendülő és a valóságot közlő hangot csak akkor hallathatunk, ha hallgatunk. Csak akkor szólhatunk igazán, ha hallgatunk is igazán.

Mit kezdjek a csenddel?

Témánkra térve: egy órát az Isten-kapcsolat megélése és ápolása érdekében sokféleképpen el lehet tölteni. E módokról lehetne egy egész hetet lehetne tartani, talán érdemes is lenne, mert a csend kultúrája annyira kimaradt a Kálvini örökségből, hogy az alábbi kérdésekkel magunkra vagyunk hagyva:

• Mit teszünk, mikor csendben vagyunk?
• Miért olyan nehéz csendben lenni, hallgatni?
• Mégis mi az értelme, mi történik a csendben?
• Mit tegyünk a sok ellentétes irányba ható tényezővel?

Most azonban csak a bibliaolvasást veszem elő. Három okból.

1. Először azért, mert az Istennel való kapcsolat ápolásában a bibliolvasás alapvető. A Sola Scriptura népe számára aligha szorul igazolásra ez az állítás.
2. Másodszor, azért mert a lelki olvasás (középkorban kialakult) fonalát követve (lásd később), olyan alapmintákat és leckéket tanulunk, melyek a csendesség gyakorlásának más formáira is kiválóan alkalmazhatók. A lelki olvasás négyféle elcsendesedésre tanít.
3. Harmadszor, az Isten-kapcsolat ápolásában a bibliaolvasás sokunk számára a legkeményebb dió. A bennünk ébredő fusztrációkról és küszködéseinkről keveset beszélünk. Itt az ideje.

Hadd tegyem fel most a kérdést: Mik a tapasztalataitok? Személyes élményekre kérdezek: nem tanácsokat, alapelveket, idézetek és aforizmákat várok, hanem tapasztalatokat. Ha nehéz erről beszélni, mondjátok, hogy ismerek egy embert, aki … – csak tényleges átélésről beszéljetek! Tiszteljük meg egymást az őszinteséggel. Gyűjtsünk össze néhány jellemzőt a bibliaolvasás általi csendesség megéléséről!

[Várjuk a hozzászólásokat itt, a Portálon is!]

Következő részünkben, mellyel 1 hét múlva jelentkezünk, megismerkedünk az olvasás kétféle módjával. Lehet másképp is olvasni, mint ahogy megszoktuk…?