Ez a tábor meghatározó élmény volt az életemben. Isten megtanított a türelemre, és hogy nem csupán hallgatói kell, hogy legyünk az igének, hanem cselekvői is.
Mindig tudtam, és mondtam magamról, hogy keresztény vagyok, ebben nőttem fel, de ez a „keresztény vagyok”, inkább csak berögződött fogalom volt! Azt hittem elég Isten tiszteletekre járni, biblia órára, néha bibliát olvasni, imádkozni! Rá kellett jönnöm, hogy ez korántsem elég!
Attól nem lesz valaki keresztény, hogy gyülekezetbe jár, és néha előveszi a bibliáját!
Attól mert a McDonald’s-ban eszel, még nem vagy hamburger!
Éreztem, hogy ez így nem jó, és valami hiányzik! Olyan életet éltem, hogy otthon keresztény és „hívő” voltam, a suliban, meg „kint” pedig éltem a kis életem. És ez volt a baj! Nem mutattam, mert nem akartam mutatni, hogy keresztény vagyok, ugyanis két éve megtértem! Nem azért nem mutattam, mert cikinek éreztem volna magam, hanem mert nem akartam változtatni a megszokott kis életmódomon, a szokásaimon, a kommunikációmon, és stb.. Így kényelmesebb volt.
A táborban rengeteg olyan fiatalt ismertem meg, akik szívvel lélekkel dicsérték az Urat, és bár hová követték volna őt, elszántak és hűségesek voltak! Ahogy egyre jobban beindult a tábor, és beilleszkedtem közéjük, kezdtem jól érezni magam. Az elején nem is gondoltam, hogy mennyi fantasztikus dolgot készített számomra az én Istenem!
Ezek az áldások folyamatosan jöttek és jöttek! Kezdtem érezni magamban Isten munkáját, hogy formálódom. Egyik napról a másikra éreztem, hogy Isten betölt, hogy csordultig vagyok vele, hogy csak Ő rá gondolok. Jézus ott volt velem a szemináriumokon, a szolfézs órán, a zenekari próbákon, mindenhol, éreztem a jelenlétét. Isten elvégzett bennem egy hatalmas dolgot, amit még nem tudok pontosan megnevezni, hogy mi az! Soha nem fogom tudni eléggé megköszönni mind az a jót amit kaptam Istentől!
A dicsőítések alatt Krisztus betöltött Szentlélekkel, és erőt öntött belém, reményt.
Az első este a dicsőítésen, csak ültem és sírtam. Végtelen kegyelmet éreztem és szeretetet! Ott akkor azon az este újjászülettem! Hiába tértem meg két éve, a láng a amit Jézus a szívembe helyezett, már csak pislákolt. A tábor alatt kiteljesedett ez a láng és hatalmassá nőtte ki magát.
Abban, hogy megújulhattam Krisztusban, sokat segítettek a tanárok, hogy ilyen példával jártak előttünk! Különösen hatással voltak rám, K. S. Endre és Andris, az alázatukkal! Továbbá a társaim (akiket most ismertem meg) mellettem álltak mindenben! Nagyon hálás vagyok értük, és azért a rengeteg barátságért amiket ott köthettem, és amiket most mélyíthetek!
Ezek a dolgok adtak löketet, és Krisztus kegyelméből lehetek most az aki vagyok!
Istené a dicsőség!

Farkas Ágó (D-Y-S)