Márkus Tamás Andrásnak hívnak. Budapesten végeztem a Hittudományi Karon, teológus-lelkész szakon. Jelenleg doktorandusz hallgató vagyok a Károlin, illetve – ugyancsak a Károlin – egyetemi lelkész. Nagyon szeretem a teológiát, sőt azt gondolom (ha a teológia szó jelentését nézzük: “Istenről való beszéd”) – R.C. Sproul szavaival élve -, hogy mindenki, minden keresztyén teológus. Épp ezért megtisztelő számomra, és izgalmas lehetőség, hogy olyan keresztyének között “beszélhetek Istenről”, akik egy teljes hétig nem akarnak mást tenni, csak Istenről beszélni, őt dicsőíteni, “énekelve beszélni” róla és tetteiről.

Azt hiszem nem túlzás azt mondani, hogy ez a hét megtestesíti mindazt, ami létezésünk értelme, tehát azt – a Heidelbergi Káté megfogalmazását kölcsön véve -, hogy Istent megismerjük, szívből szeressük, vele örökké boldogan éljünk és őt dicsérjük és magasztaljuk. Nagyon örülök neki, hogy a Református Egyházunkban létrejött egy olyan mozgalom, és ahhoz köthető program, ahol nem mi, hanem szó szerint Isten, az Ő nagysága és dicsősége van a középpontban, és örülök, hogy ennek most én is részese lehetek.

Isten áldását kérem a szervezőkre és a résztvevőkre egyaránt!