A Dicsőítő Iskolában Püski Dániel és Varga Tünde várják azokat, akik lelkigondozást, lelki beszélgetést igényelnek. Bátran gyere akkor is, ha csak egy kérdést, örömet, vagy egy érzést szeretnél megosztani. A lelki beszélgetésekre a faliújságon lehet majd feliratkozni.

PÜSKI DÁNIEL

Keresztyén, férj, egyetemi lelkész, apa, utazó, egyházi startupper, geográfus, okleveles zenehallgató (az oklevelem nem erről szól), teológus, amatőr gasztromán. Ez mind, de leginkább az első! Azt gondolom, hogy ha Isten szándékosan ilyen sokszínűnek alkotta meg a világot, akkor érdemes mindezzel nekem is foglalkozni. Mindig is érdekelt minden, csak sajnos nekem csak 24 órám van egy nap. Remélem odafenn több időnk lesz…

VARGA TÜNDE

lelkész – mentálhigiénés lelkigondozó

Tünde vagyok. Jelenleg, a Budai Református Egyházközség egyik lelkésze és mentálhigiénés lelkigondozó, és egyszerűen ember, kibővítve keresztyén ember. Az emberség azért lényeges számomra, mert szerintem mióta az eszemet tudom foglalkoztat mit jelent embernek lenni, és mit jelent embernek maradni, akár valaki mellett, akár valami ellenére, akár… Ahogy nőttem és egyre többet és világosabban kirajzolódva foglalkoztatott ez a kérdés, azt az ösvényt is megjártam (sőt járom most is), hogy ebből a kérdéskörből, valahogy ISTENT sem hagyhatom ki… Sok minden segített efelé a kutakodás felé, az, hogy nagymamám beavatott a hitvilágába kicsiként, hogy nagyon jó élményeim vannak a konfirmációmról, s az az előtti felkészítésről, s aztán nagyobb fejjel a refi is ilyen segítség volt nekem. (Innen is üdv minden refisnek, ha jöttök:). Aztán  megtalált a lelkészség, és a lelkigondozás mérföldköve is.

A lelkigondozás vágya, mint olyan, hogy ki is tanuljam Székesfehérváron pattant ki a fejemből, amikor ott voltam segéd, aztán meg beosztott lelkész. Egyre többször ugyanis azon kaptam magam, hogy jönnek hozzám emberek az életük nagy kérdéseivel, és én kínban érzem magam, mert azt gondoltam ugyan mit mondhatnék nekik az én huszonakárhány évemmel? Persze lelkészként megtehettem volna, hogy az IGE hatalmával felemelem „tündérpálcámat” és rájuk szórok 3-4 igét, hogy aztán menjenek Isten hírével, de ezt mégsem tartottam teljesen etikusnak, sem elégnek. Szerettem volna, hogy az az együttérzés, empátia, ami bennem van, ne csak bólogatás legyen, hanem tényleges segítség is. Így jelentkeztem a SOTE mentálhigiénés lelkigondozó szakára. Azóta is jó hallgató vagyok, s remélhetőleg egy hangyányit többet tudok arról, hogy hogyan kísérjem azt, aki a bizalmával hozzám fordul.

És persze az sem elhanyagolható kérdés, hogy mit jelent nekem a lelkigondozás? A lelkigondozás számomra, olyan, mintha egy igen ritka virág kinyílásának lennék a szemtanúja, és mindig csodálkozom azon, hogy közben Isten lassan hogyan fejtegeti a szirmokat, hogyan küld oda engem, és hogy nyitogat, sokszor a nagyon zárt, gyűrt szirmú töredezettségekből az életbe minket, hogy pattintja ki szabadságra az ég felé bennünk a feszüléseket, hogy simítja életbe, fellélegzésbe, levegőhöz jutásba, fényben fürdésbe….Ez egy folyamat. Kellesz hozzá te is, ISTEN is, s én is, hogy benne legyünk. Számomra a lelkigondozás egyértelmű jele annak, hogy ISTEN MUNKÁLKODIK, és JELEN VAN, hogy itt van VELÜNK, s mi közben maradhatunk embereknek, vagy épp rálelhetünk igazán emberségünkre.