“Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét,
mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”

2Kor 3,18

A Sófár évek óta minden tavasszal megszervezi LélekJelenLét nevű hosszúhétvégés programját. Egyfajta ellenpontja ez a nagy nyári dicsőítő tábornak ahol az intenzív közösségi jelenlét helyett az egyéni lelki út, a kreativitás helyett a befogadás, a közös élmények helyett a személyes megtapasztaláson van a hangsúly. Különösen így lesz ez idén, hiszen Isten arra vezetett minket, hogy a tábor a csend jegyében szerveződjön!

Milyen pluszt adhat, ha 3 napra lemondunk a beszélgetés adta lehetőségekről, és jelenlétünket egészen Istennek ajánljuk föl? Hogyan lehet meditatívan dicsőíteni? Mit adhat a természet csendes szemlélése? Hogyan lehet magyarázó szavak nélkül megérteni Isten üzenetét?

Aki már élt át hasonlót, az sejtheti mire számíthat, aki még nem, annak bíztatásul csak annyit , hogy a kevesebb sokszor valóban több, és hogy sokunk tapasztalata az, hogy a csenden keresztül sajátos módon szólal meg, és formál át az Isten.

Hívogatóként hadd álljon itt Túrmezei Erzsébet verse, amelyet Riczu Péter (Ripper) öntött dicsőítő formába !

Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten

Dal meghallgatható a YouTubeon is!

Jelentkezni a következő internetes Jelentkezési lap kitöltésével lehet március 22-ig!

JELENTKEZÉS

A szervezők nevében: Szabó György (Gyura)