„Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság”- állt a hangzatos Ige a Sófár csapat legutóbbi konferenciájának meghívójában. A konferenciára és a hozzá kötött esti dicsőítésre november 29-én Gazdagréten került sor. Ahogyan a választott igevers is sugallja, a szabadság kérdéskörének mentén szervezte meg a csapat ezt a napot, erről szóltak a szemináriumok és a nagy előadások is.

A regisztráció 9 órakor kezdődött meg, melynek lezajlása után Lovas András, a konferenciának otthont adó gazdagréti református gyülekezet lelkipásztora beszélt arról előadásában, hogy hogyan éljük meg a dicsőítésben a szabadságot. Kiemelte, hogy a dicsőítés jobb, ha nem a szabadság keresésének helye, hanem a Szentlélektől kapott lelki szabadság által tudjuk a dicsőítésben is megélni a szabadságunkat.

A délelőtti nagy előadást az „Arcképcsarnok” követte, melynek keretein belül bizonyságtételeket hallhattunk. Régi sófárosként nekem ez még bensőségesebbé tette ezt a napot, hiszen régi ismerősök érzéseit, történeteit hallhattuk, de úgy gondolom, hogy az új résztvevők is vihettek haza valamit az elmeséltekből.

Már a regisztráció során kiválaszthatták a résztvevők, hogy melyik téma érdekelné őket. Úgy gondolom, hogy egy nagyon átfogó, a szabadság fogalmát sok aspektusában érintő szemináriumcsokrot sikerült összeállítania a szervezőknek, amelyek közül mindenki találhatott olyat, ami érdekli. „Szabadság az imádságban”, „A test szabadsága”, „Képzeletünk felszabadítása”, „Szabadság a dicsőítésvezetésben”, „A résztvevők szabadsága”- hogy csak néhányat említsek a hívogató címekből.

Ebédidőben megnyílt a teaház, és végre hosszabban is beszélgethettek a barátok, ismerősök, akik talán csak a Sófár alkalmain tudnak találkozni egész évben.

A délután folyamán újra szemináriumokon vettünk részt, majd Szikszai Szabolcs beszélt a szolgálatokban megélt szabadságról.

A konferencia lezárása után egy maratoni 5 órás dicsőítő est következett. A dicsőítésvezetők – akik a Sófár Dicsőítő Iskolából már jól ismert tanáraink voltak- és csapataik óránként váltották egymást. Úgy éreztem, ez remek alkalom volt megélni azt, amiről egész nap hallottunk a konferencián, és különlegesen megfűszerezte az élményt, átélni a különböző csapatok különböző stílusát, temperamentumát, kiállását. Úrvacsorás közösségben is együtt voltunk az este során.

A Sófár csapat ez a kezdeményezése körülbelül száz embert mozgatott meg, az esti dicsőítésre 200 körülire duzzadt a résztvevők száma, ami által sikeresnek mondható ez a vállalkozás, amely bár nehéz, de mindenképpen aktuális témákat boncolgatott.

Jerebák Anikó