AZ 1. SÓFÁR REFORMÁTUS DICSŐÍTŐ ISKOLÁRÓL

1. SÓFÁR REFORMÁTUS DICSŐÍTŐ ISKOLA

TÉNYEK ÉS ADATOK

IDŐPONT

2008. július 21.-26. | hétfő 12.00 – szombat 15.00

HELYSZÍN

Sárospataki Református Kollégium

PROGRAM

• Szeminárium | Előadássorozat a dicsőítésről.
• Zenei képzés | Énekes, kezdő gitár, haladó gitár, dob, billentyűs kurzus. Ezen kívül szólóhangszereseknek improvizáció kurzus, illetve dicsőítésvezető kurzus. Zenelméleti, szolfézs / összhangzattan óra, zenekari gyakorlat.
• Lelki alkalmak | Reggeli áhitat a résztvevők szolgálatával; egyéni csendóra a Thesszalonikai levél tanulmányozásával;esti Igehirdetés és dicsőítő alkalom Dávid király életéről szoló tanításokkal, lelkigondozás.
• Szabadidős programok | Beszélgetések, ismerkedős játékok, teaház, Sárospatak felfedezése.

RÉSZTVEVŐK

65 résztvevő – és egyben szolgáló – az ország 33 különböző református és protestáns gyülekezetéből. A legfiatalabb résztvevő 14 éves, legidősebb résztvevő 47 éves.

S.D.G – Egyedül Istené a Dicsőség!

VÁLOGATÁS

A RÉSZTVEVŐK BESZÁMOLÓIBÓL

Eric és a szeminárium

Ez azt jelenti, hogy nem az a lényeg, hogy ő maga milyen virtuóz, hanem az, hogy azok, akiknek játszik, átlátnak rajta, át egészen Istenig. Ezen kívül beszélt a “lelki fegyelemről”, amit a dicsőítésvezetőnek gyakorolnia kell. Ez nagyjából azt jelenti, hogy aki zenél egy gyülekezetben, annak rendszeresen kell csendességet tartania, alázatosnak kell lennie, és hagynia kell, hogy ebben a dologban is Isten vezesse. Mert az életünk lesz az előkészülete” a dicsőítésnek.

beszámoló 2 résztvevőtől a Nyughatatlan Fórumból

[ Forrás: a Nyughatatlan Fórum oldaláról ]

Megízleltük, hogy jóságos az Úr

avagy miért (volt) jó a Sófár Dicsőítő Iskola?

A számtalan áldás közül, amiben a héten részünk volt, számomra kettőnek volt különösen nagy jelentősége: a zeneelmélet-óráknak és az esti alkalmaknak. Akár teljesen kezdőként érkezett valaki, akár többéves szolfézstanulással a háta mögött, az órákból, azt hiszem, mindannyian sokat profitáltunk. Mert ugye főzni lehet receptkönyvből is, de azért az az igazi, amikor az ember tudja is, hogy mit miért csinál, és, lássuk be, az nem állapot, ha valaki azt hiszi, hogy a tritónusz valami borzalmas betegség.

Az esti zenés istentiszteletekkel kapcsolatban pedig arra kellett rájönnöm, hogy az őskeresztyének, akik nem csak vasárnaponként, hanem minden nap összegyűltek, tudhattak valamit. Mi, emberek ugyanis nem nagyon tudunk “gombnyomásra” dicsőíteni. Valahonnan el kell hogy induljunk, és valahova meg kell hogy érkezzünk, és ehhez idő kell. Hogy újabb gasztronómiai kép helyett végre a Bibliából is idézzek, – dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is –  bár mi, reformátusok talán inkább fordítva kellene hogy mondjuk: dicséretet éneklek értelemmel, de dicséretet éneklek lélekkel is. A Sófáron ezt tudtuk megélni: a hét végére valóban nem csak az értelmünkkel, hanem az egész lényünkkel oda tudtunk állni Isten elé (nekem legalábbis ez volt a benyomásom), és jobbnál jobb énekekkel dicsérhettük Őt.

Apropó énekek. Aki nincs hozzászokva, hogy énekeskönyvi énekeket modern hangszereléssel énekeljen, az biztosan megdöbbent, milyen kellemesen hangzanak például gitáros-dobos verzióban, vagy egy szál zongorával. Kifejezetten frissítő két modern ének között egy fekete (nem a kávé! Persze az is), azzal együtt, hogy a Sófárosok nem csak a jól ismert angolszász vonalat nyomatják (amivel egyébként megfelelő mennyiségben nincs is semmi baj), hanem egyéb finomságokat is, például ötnyolcadosról hirtelen hatnyolcadosra váltó magyar éneket.

Végül meg kell említenem, hogy a Sófár Suli zenészei nem estek bele abba a csapdába, ami ma is nagy számban szedi áldozatait a világ keresztyén zenészei között. Arról a tévhitről beszélek, hogy az amatőrizmus az igénytelenséggel egyenlő. Öröm volt látni, hogy a tanárok, akik tudásban egyébként profik, még ha nem is ez a hivatásuk, milyen lelkesedéssel, odaadással és kreativitással terelgetik tanulóikat a zenetanulás rögös ösvényein. Igen, Isten kipótolja a hiányosságainkat, de attól nekünk még meg kell tennünk mindent azért, hogy technikailag fejlődjünk, és egyre jobb zenészekké váljunk. A hangszerek órák fantasztikus lehetőséget nyújtottak erre, főleg mivel ma Magyarországon kevés helyen lehet nem komolyzenei képzésben résztvenni.

A fenti receptből kihagytam a Szentlelket. De azt nem lehet boltban kapni. Még hangszerboltban sem.

Szilágyi Anikó

résztvevő a Budapest-Gazdagréti Református Gyülekezetből