Az öröm – avagy a dicsőítő élet, mint a boldogság igazi forrása

tanítás

2006.10.14.

2. Sófár KONFERENCIA | 2006. október 14. | miskolc

a délelőtt elhangzott előadás bővített, írott változata

előadó: Magyarné Balogh Erzsébet


TARTALOM

Istennek dicsőség! :: köszöntés

Ajánlat és feltétel :: bevezetés

I. A hallás öröme :: a meghallás folyamata, feltétele, és a hívő szó átadása

II. A jelenlét öröme :: megtapasztalás és értetlenség, az apostolok és a reformátusok öröme

III. A megújulás öröme :: hálás szív, új motivációk, új közösség, ünnep

Megújulva, megújulásra várva :: zárógondolatok


ISTENNEK DICSŐSÉG!

Rövid bemutatkozásként azzal kezdem, hogy egy kis faluban illetve szórványterületen szolgáltam 16 éven át, ahol nem ismerték az emberek, hogy mi az “Áldás, Békesség!”-re a felelet. Egyfajta küldetésként éltem meg, hogy amikor köszöntem, és köszöntek nekem emberek az utcán, akkor mindig mondtam a választ: “Istennek dicsőség!”. Egy idő után az a gondolat volt a fejemben, hogy Isten dicsősége Orgovány és Jakabszállás minden utcáján ki fog áradni. Nagy ajándék volt számomra, hogy Isten megadta azt, hogy valóban kiáradt az Ő dicsősége nagyon sok embernek az életére. Ezután 4 évig egy városban, Kecskeméten voltam lelkész, ahol az egyházi iskola minden diákja így köszönt, akik közül többeket megkérdeztem, mire gondolsz, amikor ezt mondod: Áldás, békesség!

Egy idő után az a gondolat volt a fejemben, hogy Isten dicsősége Orgovány és Jakabszállás minden utcáján ki fog áradni.

A válasz sokszor ez volt, semmire. Akikkel lehetett, beszélgettem arról, Isten jelenlétét kívánom, ha áldást kívánok, hogy Isten akaratának teljesedését kívánom, ha a békességét kívánom, és átéltem többekkel azt, hogy az utcán, mosoly kíséretében messziről köszöntek diákok, mint akik megértették, átélték, és újra kívánják az áldást és a békességet.

Ezzel már bele is kezdtem abba, ami a feladatom, hogy a szolgálat öröméről, Isten nevének felmagasztalásáról, az Úr dicsőítéséről beszéljek. Arról, hogyan tudja átjárni, és átformálni a személyes életünket, a közösségünket, az Úr előtt való öröm!


ajánlat és feltétel

Az a bibliai vers, ami itt fenn van [a színpad fölötti zászlón], amit Jézus mond a János evangéliuma 7,37-ben, így hangzik: “Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám, és igyék!”

Kevés helyen olvassuk a Szentírásban azt, hogy Jézus kiált, hangosan szól.

Nagyon hangsúlyos ebben a mondatban az egyetlen feltétel:

Jöjjön hozzám az – mondja, illetve kiáltja ő – aki szomjazik.

Az egyetlen feltétel tehát a szomjúság. És az egyetlen ajánlat, amit Jézus […] belekiált az embereknek a tudatába, hogy meg fogtok elégedni!

Az egyetlen feltétel tehát a szomjúság. És az egyetlen ajánlat, amit Jézus tesz ebben a mondatban, amit belekiált az embereknek a tudatába, hogy meg fogtok elégedni! Meg fog szűnni a szomjúságotok!

Azt gondolom, hogy egy ilyen elégedetlenségtől szenvedő országban, világban, amiben élünk, amiben nagyon sok mindenre szomjaznak az emberek, olyan a mi szomjúságunk, amiről eleve tudjuk, hogy csillapíthatatlan. Nem csupán azok elégedetlenek, szomjasak, akik nem keresztyének, és más értékrend szerint élnek. Az egyházon belül is nagyon sok embernek életérzése a szomjúság, és úgy érzi, nincs reménye arra, hogy megelégedjen.

Ez egy nagyon rossz állapot. Szomjazom, és vágyakozom arra, hogy valaki csillapítsa az én szomjúságomat, de nincs, aki meg tudna elégíteni, nincs, aki csillapítani tudná a hiányomat.

Számomra nagyon nagy élmény volt, amikor az első Sófár konferenciára elmentem, és találkoztam fiatalokkal, kevésbé fiatalokkal, olyanokkal, akik azt mondták, hogy nem akarják a szomjúságukat másutt csillapítani, csak a Magyar Református Egyházban. Mert mi ide tartozunk. Ebben az egyházban kereszteltek meg, ebben az egyházban tettünk hitvallást, ehhez az egyházhoz kötődünk, szomjúságunkat itt akarjuk csillapítani! Nagyon sokan mondták az első Sófár konferencián ezeket a mondatokat, az idézett Igeversre utalva olyan sokan, hogy az már kiáltás volt.

vannak emberek, akik hallják ugyan a hívást, de nem jönnek Jézushoz ma sem. Tovább szomjaznak, tovább vágyakoznak, de mozdulatlanok.

Ezért nagyon örültem, amikor megláttam, a mai nap Igéjét, azt, amit Jézus belekiált a sokadalomba: Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék!

A templomi sokaságba kiáltja. Azoknak mondja, akik Istenhez jönnek, a jelenlétébe vágynak.

Az nem derül ki a szövegből, hogy mennyien mentek erre a hívásra Jézushoz.

Nem tudjuk, hogy hányan voltak azok, akik kérték Jézust,

hogy csillapítsa a szomjúságukat. De Ti is tudjátok, én is tudom, mégis vannak emberek, akik hallják ugyan a hívást, de nem jönnek Jézushoz ma sem. Tovább szomjaznak, tovább vágyakoznak, de mozdulatlanok.

Mitől függ, hogy jövök-e?

Mitől függ, hogy emberek akár csendes szóra, akár kiáltó szóra, akár a templomi sokaságból, akár máshonnan, de elindulnak, és jönnek? Mitől függ?

Attól, hogy meghallják-e ezt a kiáltást a szívükkel és a lelkükkel.


i.A hallás öröme

a. a meghallás folyamata

A meghallás öröme az, amikor az ember szívében és lelkében bizalom támad, hogy akihez jövök, aki engem hív, aki engem szólít, az valóban csillapítani fogja a szomjúságomat.

Isten Igéjében gyakran olvashatjuk azt, hogy Ő tud nekünk halló fület adni.

Ő tud nekünk látó szemet adni. Ő indítja a szívünket, hogy mozduljuk.

b. a hívó szó átadásának formái

Amikor az előbb engem itt bemutattatok, elhangzott, hogy a Református Missziói Központ az új szolgálati terület, ahol dolgozom. Nincs egy éve, hogy ebbe a szolgálatba álltam be, a 20 éves gyülekezeti lelkipásztorság után.

A lelkészi szolgálat legfontosabb üzenete az, hogy lehet Jézushoz jönni mindenkinek.

Mint gyülekezeti lelkész hol a templomban, hol imaházakban, hol családoknál, vagy a tanyasi iskola udvarán, igyekeztem Jézushoz hívni az embereket. Voltak próbálkozásaim arra, hogy a kommunikációs csatornák sorát kibővítsem, ne csak a verbális, szavakkal való hirdetésen keresztül, de non verbális módon is megjelenjen az üzenet. A lelkészi szolgálat legfontosabb üzenete az, hogy lehet Jézushoz jönni mindenkinek. Ezért kezdtem el a házi csoportokat, a faluban meghirdetett programokat, amikor mi mentünk ki az egyházi épületeinkből oda, ahol az emberek voltak. Vannak élményeim arról, hogy meg lehetett nyerni a községi önkormányzati képviselőket, vagy az iskola pedagógusait egy-egy egyházi rendezvény támogatására, ha megtaláltuk a kommunikációs csatornát. A cél azonban mindig ugyanaz maradt, merthogy nincs más cél, csakis annak hirdetése, hogy Jézushoz mindenki jöhet!

A missziókban találkoztam azzal, hogy ott mennyire más módon kell kommunikálni Isten szeretetét. Sokkal fontosabb a testtel és lélekkel történő kommunikáció. A közelmúltban egy siket fiú jelnyelven elmagyarázta, milyen fontos számára, ha az emberek mosolyognak. Egy vak lány mellett ülve pedig megértettem, hogy más kisugárzása van annak, ha úgy ülsz mellette, mint aki elfogadod őt ilyennek, mintha ellenérzések vagy félelem uralkodik benned. Érzékeli azt is, ha küzdesz az érzéseid ellen.


c. a bizalom hiányának következménye

Amikor Jézus belekiáltja a sokaságba, hogy: Jöjjön, aki szomjazik! Jöjjön, és igyék – de nincs a szívünkben annak a bizalma, hogy meg fogja elégíteni a szomjúságot az, aki ezt mondja, akkor nem lépek hozzá közelebb.

Nem megyek be az Isten jelenlétébe.

[…ha] nincs a szívünkben annak a bizalma, hogy meg fogja elégíteni a szomjúságot az, aki ezt mondja, akkor nem lépek hozzá közelebb.

Tudjátok, azt tapasztaltam, és azt gondolom, hogy nagyon sokan, akik a templompadokban ülnek, még nem hallották meg ezt a hívást.

Akik pedig e nélkül a hívás nélkül élnek, azok szomjasak maradnak.

Aki pedig nem hallja meg, és nem kap lehetőséget arra, hogy belépjen Istennek a jelenlétébe, megelégedetlen, és csalódott marad a gyülekezetben is. Ami a legrosszabb, hogy azt gondolja, ilyen Isten jelenlétében élni! Ezzel nincs mit dicsekedni, ez nem sokban különbözik a hitetlen emberek életétől – akkor miért hívjak ide másokat? Amikor keressük a missziónk erőtlenségének okait, vissza kell mennünk egészen a saját megélt hitéletünkig. Van-e abban erő? Megmutatkozik-e előttünk Isten ereje a Szent Lélek által?

Nagyon fontos tehát annak hiteles hirdetése, belekiáltása a világba, hogy van kihez jönni, aki meg is tud elégíteni. És nagyon fontos a meghallás.


ii.A jelenlét öröme

a. Isten jelenlétében

Mert csakis az Isten jelenlétében tudjuk átélni azokat a dolgokat, amikre Ő tanít meg bennünket. A jelenlétnek az öröme, hogy elfogadnak és szeretnek abban az állapotomban, amiben vagyok, nem élhető át másutt – csak Isten jelenlétében.

Ez olyan öröm, ami semmi máshoz nem hasonlítható!

Nagyon sok helyen átélünk örömöt, keresünk örömöt, ami ideig-óráig csillapítja a vágyainkat, de ez elmúló öröm.

Mindig fájdalom és félelem szorongat, ha olvasom a Zsoltárokban, hogy van olyan hely, a Seol, az Istentől való nagy távolság, ahol semmi öröm nincs, ahol nincs hálaadás és nincs dicsőítés.

b. pszichikus vagy pneumatikus öröm?

Az örvendező keresztény embereket időnként az a vád éri, hogy érzelmi keresztyének, és az örömük csupán pszichikus, nem pedig pneumatikus. Azt is hallom gyakran, hogy idegen lelkek jelenléte indukálja az öröm megnyilvánulásait, ami nem megengedhető egyházi közösségeinkben.

az Isten jelenlétében átélt dolgokat nem szabad megkérdőjelezni, és nem szabad megtagadni sem!

Én azt tudom elmondani, amit én átéltem, hogy Isten Szent Lelke, aki az örömnek is a Lelke, Jézus Krisztus nevét tette naggyá a szívemben, amikor betöltött engem! Jézus Krisztus áldozatát akkor értettem meg, amikor a Szent Lélek jelenlétében átéltem, hogy a bűneim olyannyira elválasztanak Istentől, hogy azon a helyen vagyok, ahol nincs öröm, nincs dicsőítés, és ez örökre így is lesz Jézus nélkül. Megértettem, – és ez nagyon fontos – hogy az Isten jelenlétében átélt dolgokat, nem szabad megkérdőjelezni, és nem szabad megtagadni sem!

c. értetlenség és megértés

akik nem élték át Istennek ezt a mindent megváltoztató jelenlé-tét, nem érthetik, hogy miért vágyunk újra az Úrban való örvendezésre

Tudom azonban azt, és ezt racionálisan meg kell fontolni, és elfogadni, hogy akik nem élték át Istennek ezt a mindent megváltoztató jelenlétét, nem érthetik, hogy miért vágyunk újra az Úrban való örvendezésre.

Ezért fontos hirdetni, és meghallani, hogy az emberek jöhessenek!

Ezért kell bizonyságot tenni arról, hogy az Úr betölti a szomjúságot, és örömöt ad a mindennapokban, hogy hálás szívvel, örvendező szívvel élhetsz!

Akik azonban mindezt még nem hallották, nincs vágyuk, és nincs betöltve a szomjúságuk, joggal hivatkoznak arra, hogy ez idegen tanítás.

Miért mondom, hogy joggal? Mert nem kérhető számon, nem várható el az, és annak megértése, amit az ember még nem tapasztalt. Mondhatnátok erre, hogy a szeretet jogán elvárható. Erre azt mondanám, igen, az agapé jogán, amit ha tapasztal valaki, többé nem kérdés, amiről beszélünk.

d. az apostolok öröme

Az apostolok átélése hasonló, amikor beszámolnak a pogányok közötti ébredésről, elmondják örömmel az életváltozásokat, amit egyszerűen nem értenek a jeruzsálemiek. A pogányok megtéréséről jövő híreket kétkedve fogadták, féltve a Krisztus örökségét. Azonban ami ott történt, arra én is nagyon vágyok, hogy megtörténjen a mi Egyházunkban is. Mert a Jeruzsálemben lévő apostolok nem utasították el Isten Szent Lelkét. Isten Szent Lelke pedig meggyőzte őket, hogy nem az Isten dicsőségén esett csorba, sokkal inkább az történt, hogy Isten dicsőségét fölismerték a pogányok! Ezt nem más, csak az a Szent Lélek végezhette el, aki Jézus Krisztust, mint Isten Fiát kijelentette az ő szívükbe is! Megértették, hogy ez a Lélek ugyanaz a Lélek, aki velük is ezt tette! Nincs helye bizalmatlanságnak és kételkedésnek, mert ugyanaz a Lélek cselekedett!

Amikor ezt megértették, együtt leborultak, és dicsőítették az Istent. És valami nagyon nagy öröm töltötte be azt az egész közösséget. Ez képezte az alapját annak a munkának, annak a szolgálatnak, ami az egyetemes Egyház, az eklézsia küldetése lett.


e. örvendező református egyház?

Nos, erre vágyom a Magyarországi Református Egyház életében, erre az ünnepre, erre az örömre, ami annak felismerése után jöhet, hogy ugyanaz a Lélek ugyanazt a Krisztust jelenti ki, és nincs különbség, mert a bűn miatt mind elveszettek vagyunk, de Krisztusban mind új életet nyertünk!

ahol megkérdőjelezik, van-e helye az Isten jelenlétében átélt örömnek, van-e helye a dicsőítésnek, […] ott meg kell kérdezni: voltál-e az Isten jelenlétében?

Azt gondolom, hogy ahol megkérdőjelezik, van-e helye az Isten jelenlétében átélt örömnek, van-e helye a dicsőítésnek, ott valahol sokkal messzebbre kellene visszanyúlni: a kérdés gyökeréhez.

Ott meg kell kérdezni: voltál-e az Isten jelenlétében?

Voltál-e annak az Istennek a jelenlétében, akiről azt mondja Dávid, hogy “boldogok azok, akik a házadban laknak.” Hogy “sokkal jobb az Isten házában egy nap, mint ezer nap másutt”, hogy “teljes öröm van nálad”. Azt mondja Pál apostol a Filippi gyülekezetnek, hogy “örvendezzetek!” Örvendező keresztény életet éljetek, mert aki meghallotta, hogy minden hiánya, minden szomjúsága be lesz töltve, és Krisztushoz jön, az megkapja az örömöt, amire utána mindig vágyni fog!

Kívánom ezt az időt a Magyarországi Református Egyházban, hogy különböző kegyességi irányok együtt tudják majd áldani az Urat azért a jóért, amit cselekszik! Hiszem, hogy eljön az ideje annak, amikor együtt örvendezünk abban, hogy emberek megtérnek, új életet kezdenek, és akik eddig távol voltak Istentől, most közel kerültek.

Akik pedig közel vannak, azok az Úr jelenlétében vannak, ahol “örök öröm van”!


iii. A megújulás öröme

Mi történik Isten jelenlétében?

Négy dolgot szeretnék egy kicsit kibontani:

1. Az Isten jelenléte hálás szívet teremt bennünk.

2. Az Isten jelenléte új motivációkat ad az embernek.

3. Az Isten jelenléte új közösséget épít.

4. Az Isten jelenlétének ünnepe.

1. A hálás szív

Isten jelenléte hálás szívet teremt.

a. munka a földeken

A férjem, akivel 26 éve házasságban élek, nem lelkész, hanem mezőgazdász, kertészmérnök. Mindig is foglalkoztunk földdel, főképpen gyümölccsel, szőlővel, és most ne az jusson az eszetekbe, hogy akkor biztos rengeteg borunk van odahaza, mert nincsen, viszont rengeteg szőlőnk van, és rengeteg munka van a szőlővel.

Voltak időszakok, amikor én bátorítottam a férjemet, mert betegek voltak az ültetvények, volt, amikor ő engem, mert nem volt előremozdulás a gyülekezeti életben. És mindig Jézusnál találtuk magunkat. Mindig a hálaadásból fakadó erő vitt tovább bennünket.

Nagy területeink vannak, és úgy éltük mindig is az életünket, hogy én is, a gyerekeinkkel együtt – négy gyerekünk van – mindig részt vettünk ezekben a munkákban. A Biblia beszél

az aratók öröméről, és beszél a szüretelők öröméről. Nem tudom, hogy közületek hányan szoktak földeken dolgozni, biztosan többen. Nagyon jó, ha izzadtatok a szőlőben, vagy a földön, ha kitikkadva értek a kilométeres sorok végére, és nem csak egyszer, nem kétszer, hanem időnként huzamosabban is. Jó átélni azt az örömöt, amikor azt látod, hogy van valami értelme a nehéz munkádnak, szép, amit csinálsz, meglátszik a fáradtságod eredménye.

Miért kell végezni nap, mint nap a nehéz munkát? Azért, hogy eljöjjön a szüret, eljöjjön az aratás ideje, és örülhessen az ember annak, amiért fáradt. Sokszor jártuk körbe a földjeinket a férjemmel imádkozva és hálát adva előre a majdani gyümölcsökért.

Sokszor kaptam új motivációkat a hálára, az engedelmes életre, lelkészként is, hogy ez akkor is gyümölcstermő élet, hogyha nem látszanak a gyümölcsök közben. Voltak időszakok, amikor én bátorítottam a férjemet, mert betegek voltak az ültetvények, volt, amikor ő engem, mert nem volt előremozdulás a gyülekezeti életben. És mindig Jézusnál találtuk magunkat. Mindig a hálaadásból fakadó erő vitt tovább bennünket.

b. hálaadás bilincsek között

Egy bibliai példára utalok a Cselekedetek könyvéből, amikor Pétert és Jánost arra kötelezi a nagytanács, hogy ne beszéljenek Jézusról, ne tegyetek bizonyságot Róla, és bebörtönzik őket. Ők pedig abban a helyzetben dicsőítik Istent.

Amikor kiszabadulnak, az egész nép, azon túl, hogy örül nekik, Istent kezdi dicsőíteni, felismerve, hogy a történések mögött az élő és cselekvő Isten van! Csak egy gondolat innen az, hogy az élő és cselekvő Isten, aki velük megtette, megteheti velem, velünk, ha Őt dicsőítjük a bilincseink, a bajaink között!

Egy olyan közegben, ahol látszólag nem gyümölcsözik az élet, az Úrnak való hálaadás gyümölcse a szabadulás, az új lehetőség lesz.

2. Új motivációk

Isten jelenléte új motivációkat ad.

a. új motiváció vétele

A történet átvezetett abba, hogy Isten jelenlétében hálás szívet kapunk, ami alkalmassá tesz arra, hogy a Szent Lélek Istentől új motivációkat vegyünk.

Az új motiváció az, hogy az apostolok csodálatos szabadulása a nem hívőket arra a felismerésre juttatja, hogy itt most Isten cselekedetett!

Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvet jól teszitek, ha gyakran elolvassátok.

Jó gyakran átgondolni, hogyan élt a keresztyén gyülekezet, a keresztyén egyház. Ma is minden gyülekezet arra vágyik, hogy térjenek meg az emberek a falvakban. Térjenek meg az emberek a városokban. Érezzék azt a szomjúságot, amit csak Jézus tud megelégíteni és betölteni! Hallják meg, hogy jöhetnek! Lássák Isten hatalmas tetteit a hívők életében!


b. új motiváció hiánya

Amikor pedig jönnek az emberek – mert jönnek – nagyon sok helyen bejönnek a gyülekezetekbe egyszer-kétszer, és van, hogy soha nem jönnek többször. Miért?  Azért, mert aki hallotta a hívást, az kapott egy új motivációt az életében, de a gyülekezet, amely Istent képviseli a világban, nem kapott.

Új motiváció nélkül a meglevő gyülekezet a betérő pogányokat nem képes befogadni!

Új motiváció nélkül a meglevő gyülekezet a betérő pogányokat nem képes befogadni! Miért? Mert nem tudjuk dicsőíteni érte az Urat!

Sokszor gondoltam arra, hogy talán komolyan se vesszük, amikor azért imádkozunk, hogy emberek megtérjenek.

Mert, ha jönnek, akkor nem tudunk velük mit kezdeni.

Miért mondom ezt? 12 missziói terület, missziói ág tartozik a Missziói Központhoz, és járom végig a csoportjaikat, és látom az ő szolgálatunkat. Szinte mindenütt egy kardinális problémával találkozom. Akik a börtönökben megtérnek, és a szabadulás után hazaérkeznek, visszamennek, ha egyáltalán visszamehetnek a szülőfalujukba, a családjukba, akkor nem tudja őket fogadni a gyülekezet. Pedig sok ember átmegy egy újjászületésen a börtönévek alatt.  Sokan bűnvallást tesznek és elfogadják Jézus értük hozott áldozatát. A börtönben tartott bibliaórákon hitéletükben előre haladnak, de a börtön falain kívül őket még az egyházi közösségek is bűnözőknek tartják, és félnek. Ugyanígy van a hajléktalannal, a megtért prostituálttal, a szabadult alkoholistával, vagy drogossal.

c. börtönből a templomba

Egy személyes példát mondok erről, ami velem történt meg. Sokat imádkoztunk egy 17-18 éves fiúért, aki egy kaland után börtönbe került. A szabadulása után először a templomba jött, ahol már tartott az Istentisztelet. Amikor megláttam, elhatároztam, hogy megkérem a gyülekezetet, hogy várjanak a kivonulással addig, amíg én megyek ki először, mert köszönteni akartam ezt a fiút. Így is történt.

A kijövő gyülekezeti tagok közül néhányan a fejüket csóválva köszöntek el: de tiszteletes asszony, ez egy börtön-töltelék! A tékozló fiú története megelevenedett.

Amikor az utolsó padhoz értem, úgy palástosan átöleltem, hálát adtam, és dicsértem az Urat.

A kijövő gyülekezeti tagok közül néhányan a fejüket csóválva köszöntek el: de tiszteletes asszony, ez egy börtöntöltelék!

A tékozló fiú története megelevenedett.

Kell tehát Isten Szent Lelke a gyülekezeti közösségeinkbe, hogy átjárva azokat, új motivációt adjon, és késszé tegye őket arra, hogy kívánják a foglyok szabadulását, a megszállottak tisztulását és befogadják őket!

3. új közösség

Isten jelenléte új közösséget épít.

a. kegyelemben élve

Kálvin János utolsó imádsága ez volt: “Magamhoz ölelem Istennek kegyelmét, amelybe a Jézus Krisztus által engem meghívott. És kérem őt, hogy ennek a Megváltónak kiontott vérével engem úgy mosson meg, hogy az ő képét hordozzam.” Azok jegyezték ezt le, akik ott álltak Kálvin halálos ágya mellett. Nekem azt üzeni ebből az imádságból Isten Szent Lelke, hogy az Isten kegyelmét akkor is – az utolsó – de az első pillanatban is magunkhoz ölelhetjük.

csak úgy tudjuk megvalósítani azt az új közösséget, ha ebben a kegyelemben meg-maradva élünk.

Ezt a kegyelmet Jézus Krisztusban kaptuk mindannyian. Jézus Krisztust pedig mi kérhetjük, hogy bennünket is mosson meg napról napra, hogy hordozzuk az ő képét megújult módon. Mert csak úgy tudjuk megvalósítani azt az új közösséget, ha ebben a kegyelemben megmaradva élünk.

Ebben a kegyelemben megmutatkozik, hogy Isten ajándékokkal halmozta el az életünket: olyanokkal, mint az engedelmes szív, mint a hálás szív, mint a gyümölcstermő élet utáni vágy, amit nem lehet máshol, csak Jézusnál megtalálni, csak Nála tudok megelégedni. Így kellene élni.

b. egyházunk felelőssége

Én nagyon szeretném, ha a magyar református gyülekezetek, egész Egyházunk így tudna élni ebben az országban.

Befogadóvá kell válnunk, örvendezve és hálát adva Istennek, Aki Szent Lelke által cselekedett a mi életünkben és cselekszik emberek életében!

Egész egyházi közösségünknek szüksége van arra, hogy megújuljon annak felismerésében és megvallásában, hogy az Úr, aki velünk megtette, hogy megváltott, megszabadított, Aki nekünk megbocsátott, kész ezt megtenni mindenkivel.

A keresztyén közösségek felelőssége az, hogy elmondják, hirdessék, kiáltsák, hallhatóvá tegyék ezt mindenki számára a mai Magyarországon!

d. megújulás nélkül hiteltelen az evangélizáció

Sokan azt mondják ebben az országban, hogy nem akarunk semmiféle újfajta közösséget, mert annyit csalódtunk a meglévőkben is.

Ez egyfajta nemet mondás a küzdelmekre, amit az új motivációkat kapott emberek érdekében vállalni kell.

Az öröm evangéliumát csak egy megújult közösség képes hitele-sen hirdetni.

Amikor egyházi közösségek mondanak nemet az új motivációkkal kívülről érkezőkre, vagy éppen azokra, akik a közösségeken belül nyertek új motivációt és megújultak az Istennel való kapcsolatukban, végső soron az életet ajándékozó és megújítani képes Isten munkájára mondunk nemet.

Egymásra mondunk nemet, és arra az új közösségre, amit maga Isten akar építeni Igéje és Szent Lelke által. Ne feledjük el, hogy az eklézsia, a kihívottak közössége egy szüntelen megújuló közösség, melyet Isten Szent Lelke épít a világ kezdetétől annak végéig az egész emberi nemzetségből Isten beszéde által, amit kijelent a történelem folyamán, hogy mindenki meghallja Isten megbocsátó szeretetének örömhírét, az evangéliumot, és aki akar, az jöjjön, és teljesedjen be ezzel az új élettel! Gondoljatok a Heidelbergi Káté 54. kérdés-feleletére.

Az öröm evangéliumát azonban csak egy megújult közösség képes hitelesen hirdetni.


4. Isten jelenlétének ünnepe

a. Jézus igent mondott mindenkire

Amikor Jézus belekiált a tömegbe, ott, a templomnál, és hívja az embereket, igent mond mindenkire. Nem jelöli meg azokat a kategóriákat, kereteket, amiken belül érvényes a hívás, amiken kívül érvénytelen.

Jézus azt ígéri, hogy mindenki, aki jön, az Isten jelenlétében beteljesedik a “teljes öröm” ünnepére.

b. “igen, Magyarország!”

Mindenféle politikai él és felhang nélkül, hadd utaljak arra az “igen Magyarország” chartára, amit, amikor hallottam a rádióban elhangozni, éppen a II. Sófár Dicsőítő Konferencia előkészítő alkalmára igyekeztem.

Arra gondoltam, hogy ennek az “igen” mondásnak üzenete van a mi mostani találkozónkra. Azért, mert Ti, akik itt vagytok, akik az életetekkel dicsérni, magasztalni, dicsőíteni akarjátok az Atya, Fiú, Szentlélek Istent, ezzel Ti igent mondotok, és áment mondotok Istenre, a Magyarországi Református Egyházban.

ezen a helyen mondjunk mi is keresztyén szívvel igent, ennek az országnak a népére!

Nagyon szeretném, ha tovább mennénk, és igent mondanánk mindannyian teljes szívünkből a Magyarországi Református Egyházra, a Magyarországi Református Egyház gyülekezeteire, amelyekben élünk! Csakis így leszünk képesek Egyházunk közösségeiben hálaadó, dicsőítő, örvendező szívvel hívni, befogadni és új közösségként élni.

Mint ennek az országnak állampolgárai, ezen a helyen mondjunk mi is keresztyén szívvel igent, ennek az országnak a népére, függetlenül attól, hogy akarja-e velünk együtt dicsőíteni az Urat vagy sem, függetlenül attól, hogy melyik felekezethez tartozik, hogy van-e Isten-tudata, hogy van-e élménye, vagy nincsen, de mondjunk igent!

c. igen a küldetésre

Amikor ugyanis a mi igenünk elhangzik, akkor a dicsőítő, hálás és engedelmes élet jó illata árad ki mindenfelé! Ez a mi küldetésünk!

töltsük be azt a küldetést, hogy Isten jelenlétének ünnepére hívjuk az embereket, mindenkit, […] hogy belekiáltsuk ebbe az országba: aki szomjazik, az jöjjön! Mindenki jöhet!

Aki pedig nem tölti be küldetését, az, mi végre van a világon?

Az Egyház, a Krisztus teste azt a küldetést kapta, hogy épüljön a szentséges hit által, aminek alapja az élő és cselekvő Krisztus.

Mondjunk igent a küldetésre!

Mondjunk igent Isten szavának erejére a Szent Lélek által, ami mindig józan és bölcs beszéd, ami építő és nem bomlasztó beszéd, ami kapcsolatot keres a másikkal, és nem határolódik el. Az Isten Igéje igen és ámen, ez a beszéd a Szent Lélek által új életünk örömének forrása. Erre szomjazunk! Ezért töltsük be azt a küldetést, hogy Isten jelenlétének ünnepére hívjuk az embereket, mindenkit, minden Igehirdetésben, minden bibliaórán és minden dicsőítésben, életünk minden területén tevékenykedve, hogy belekiáltsuk ebbe az országba: aki szomjazik, az jöjjön! Mindenki jöhet!

Ez nem emberi erőlködés, nem emberi akarat, nem csak papi szándék, nem egyszerű keresztyén kötelességből fakadó igyekezet, és nem az egyháztól elvárt magatartás, hanem a kegyelmes Isten jelenlétében való megtisztulás lehetőségének meghirdetése, amire egész népünknek szüksége van.

d. az igenben való élet

Sok nem kimondása után nem jött felszabadulás és öröm. Nem volt oka népünknek a tiszta szívvel való ünneplésre.

Azután az igen mondása után, amit Jézus Krisztus hívó szavára mondunk, akár reformátusként és fiatalként, akár más felekezetben, és más életkorban, mindenki megelégedést élhet át, tiszta értékrend vezérli az életét és a döntéseit, ami egész keresztyén küldetésünket helyreállítja, és hitelessé teszi.


megújulva, megújulásra várva

Legyen az Úrral való megújult közösségünk a megújulásra váró közösségek alapja!

Befejezem azzal, hogy Jézus szavával hívlak: Jöjjetek!

Halljátok a hívást, és ha meghallottátok, jöjjetek!

Dicsérjük és magasztaljuk együtt az Atya, Fiú, Szent Lélek Istent a Magyarországi Református Egyházban, a gyülekezetek közösségében, ahova küldetésünk szól. Legyen az Úrral való megújult közösségünk a megújulásra váró közösségek alapja, hogy együtt ünnepeljünk az Atya, Fiú, Szent Lélek Isten jelenlétében a mi időnkben mindazokkal, akik Isten kegyelmével akarnak betöltekezni Isten beszéde és Szent Lelke által!

Köszönöm a figyelmet!

ceruza-ikon MEGOSZTOM!