“1Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. 7Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 8Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” (János 15;1-8.)
Itt arról beszél Jézus, hogy igaz gyümölcsöt csak az Atya szeretetében, a ‘szőlőtőn’ teremhetünk. Amikor tavalyi Dicsőítő Iskolában először éreztem igazán, hogy Isten igenis törődik velem személyesen is, teljesen átformálódott az életem. Az Úr adott erőt és bátorságot, hogy szolgálhassam és az Ő dicsőségére tudjak élni. Végre értelmesnek láttam a dolgokat, mert tudtam, hogy nem azért szeret, mert jó dolgokat teszek, hanem azért teszek jó dolgokat, mert szeret.
“8Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. 9Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. 10Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nem csak a cselekvést, hanem előzőleg az akarást is elkezdtétek tavaly óta. 11Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van!” /2Korintus 8;10-11/
Ha őszintén adjuk át a szívünket Jézusnak, akkor valóban az Ő szeretete lehet bennünk. De nem szabad a szeretetet elválasztani Tőle.. Amikor engem is megajándékozott ezzel Jézus, olyan voltam, mint egy megtankolt autó; teljesen feltöltve és jó helyen. De valahogy jól esett, hogy magamnál tudhattam az áldást és teljesen természetessé vált, hogy akármit teszek, az jó lesz, mert ugye az Úr szeretete munkálkodik bennem.
Nehéz belátni, hogy sokszor ez csupán önzés; Isten szeretete nem munkálkodhat maga Isten nélkül. “Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.” Mit teszünk a szeretettel, amit Ő ad? Jézus – Akitől kaptuk – azt mondta, sőt, parancsolta, hogy az Atyát kell legjobban szeretnünk! A szívünket Neki kell adni és ez azt jelenti, hogy Övé az első hely. Ehhez nem csak hit kell, hanem bizalom is! Isten azonban szeret minket, és nagyon és azért szeretné, hogy Ő irányítsa az életünket, mert eltervezett nekünk egy jó utat, akár látjuk már, akár nem. Nem önzésből akar a szívünkben lenni, erre sajnos mi vagyunk hajlamosak..
Ahogy ott voltam ‘feltankolva’ az Úr szeretetével, elindultam a saját utamon. Azonban mikor elkezdett fogyni kis autómból az üzemanyag, hiába kerestem magamban a megoldást, nem tudtam pótolni, amit csak Ő adhat. Ettől függetlenül akartam, ami ahhoz vezetett, hogy egyre kevésbé figyeltem arra, mit gondol Isten a dolgaimról, csak gyorsítottam, hogy odaérjek a jól eltervezett célomhoz, mielőtt elfogy a benzin.
Szomorú, de hajlamosak vagyunk a nagy rohanásban mások érdekeit félretenni. Hiszen én is annyira tudtam, mit akarnak – mások. Sokkal könnyebb előre megírni az életünket, mint hogy az Úrra bízni az utainkat. Ha nem figyelünk az Úrra, nem meglepő, ha Ő sem fog ránk figyelni. Sokszor csak úgy jövünk rá a hibánkra, ha látjuk, mit tettünk mi, és mit tehetett volna Isten. Lehet, hogy nekünk akkor éppen jó volt, de lehet, hogy másnak nem. Miért hagyná, hogy a mi önzésünk bántson másokat?
Isten nem akarja, hogy neked rossz legyen, de az sem, hogy másoknak. Nekünk szinte lehetetlen úgy élni, hogy mindenkinek csak jót tegyünk. Gondoljuk csak el, ez eddig mennyire sikerült; nekem a sok bólogatásból végül senkim sem maradt. Jézust azonban azért küldte az Atya, hogy rendezze a dolgaink; teljesen az alapoktól. A bűneinkre bocsánatot ad, és látja, mit tettünk a szívünk szerint: ha átadjuk Neki, akkor valóban Ő fog munkálkodni! Be fogjuk látni, hogy ezt tényleg nem önzésből szeretné így, hanem hogy rendezhesse az életünk, mert jót akar veled! Ehhez lehet hogy, idő kell, lehet, hogy csend, de ahogy az igében is megvan az ígéret:
“A reménység nem szégyenít meg.” /Róma. 5;5/
Az idei Sófár táborba úgy jöttem, hogy előtte újra átadtam a szívem Jézusnak és Ő rendezte a dolgainkat. Éreztem, hogy most tényleg Ő a legfontosabb, de ott volt bennem: mi lesz a többiekkel? Hiszen itt vagyok és nem léphetek ki a világból, ugyanúgy fontosak maradtak az emberi kapcsolatok is. És ez így van jól! Isten nem kivesz ebből a világból, hanem az Ő szeretetével formál át minket benne. Beláttam, hogy nem én vagyok az első a saját életemben, és másokéban se akarjam ezt. Ez a hely Jézusé!
Az Ő szereteténél többet, jobbat, mi emberek, nem tudunk adni. Adjuk hát azt tovább! Ha befogadtuk Jézust és Vele is maradunk, akkor jó szívünk és jó szeretetünk lesz! Ez a szeretet formál, újra és újra, mindig jobbra. Mindig tanít valamit, amivel megerősít Isten felé a bizalomban és egymás felé is a szeretetben! Biztonságot ad a mi életünkbe, és azoknak akik benne vannak. Meglátszik valakin, hogyha az Úrra tekint és az Ő biztos útján jár; biztonságot és bizalmat ébreszt az emberekben. Akkor már nem kell félni, hogy ‘elfogy a benzin’, hiszen nem önzéssel kérjük az Ő szeretetét, hanem a Vele való közösségben éljük meg és adjuk tovább!
“7Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: 8Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; 10Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” /2Korintus 4;7-10./
Ez a szeretet tud megtartani, minket és másokat is, mint törékeny cserépedényeket is az élet viharaiban, hogy meglássuk, a Mennyei Atyánknak van hatalma a vihar felett és szeretete hozzánk!
Isten áldjon titeket!
bence, S.D.G.
