Idén 2023.08.07-13-ig Miskolcon került megrendezésre a 15. Sófár Református Dicsőítő Iskola, amelyen 236-an vehettünk részt. 16 féle különböző műhely és kurzus közül volt lehetőség választani, a hét folyamán elmélyedni, fejlődni a választott területben. Nem csak tudásban és gyakorlatban épülhettünk, hanem Isten megajándékozott egész héten az Ő csodálatos jelenlétével, így megtapasztalhattuk, hogy az Ő neve Szent, és hogy ehhez a szentséghez, mi hogyan tudunk kapcsolódni, hogyan von bele Isten.

“Az idei Sófárt Isten valami titokzatos, szent módon különítette el a táborozók számára. Olyan beszélgetések, találkozások, ráeszmélések és megérkezések nem történnek Isten Szentlelkének a jelenlétén kívül, mint amilyeneket együtt, egy az Urat magasztaló közösségként élhettünk meg Miskolcon. Olyan jó volt a testvérekkel egységben lenni, mert a baráti találkozásokon és beszélgetéseken, játékokon, közös zenéléseken, élményeken felül mindenhol az Isten békessége töltötte be a tábort. Hálás vagyok, hogy idén is megengedte az Úr, hogy részt vegyek a Sófárban.”

Ritter Csanád

“Idén is a nyaram egyik meghatározó hete a Sófár tábor volt, mint ahogyan már pár éve ez így van. Olyan jó volt megtapasztalnom, hogy Isten mennyire meg tudja áldani a szervezést, és, hogy nem kell stresszelni az apró dolgokon, hanem Istenre lehet bízni. Szerencsére elég sok olyan emberrel tudtam idén beszélgetni, akivel még korábban nem, és ezek a beszélgetések hihetetlenül sokat töltöttek. A sok pörgés között sikerült néha megállni és megélni a Sófárt, és ezért olyan hálás vagyok.”

Ádány Zsófi

“Számomra a Sófár mindig nagyon fontos és kedves része a nyárnak, ez természetesen ebben az évben sem volt másképp. Idén is néhány előző táboromhoz hasonlóan a táncműhelybe jelentkeztem. A foglalkozások alkalmával a balett és a moderntánc alapjaival ismerkedtünk, ami nekem nagyon szuper élmény volt. Emellett mindenképp kiemelném még az esti dicsőítéseket, a kiscsoportos beszélgetéseket és a sok-sok nagyszerű embert, aki jelen volt. Elképesztően hálás vagyok mindezekért, mert általuk lelki feltöltődésben és vidám kikapcsolódásban is részem lehetett.”

Gertsmár Veronika

“Dicsőítés és közösség –
ezzel a két szóval lehetne legjobban összefoglalni a Sófárban töltött hetemet. A dicsőítés öröme teremtette meg számomra az egész tábor hangulatát, jó példa erre, hogy az épületben járva mindig hallani lehetett egy-két spontán kialakult csoport zenéjét. Az elmélyült csoportbeszélgetések, a sokat segítő kurzusok, és a változatos programok kavalkádjában is a szabadság érzése jellemezte a napjaimat. Ami nélkül azonban nem lett volna a tábor ugyanaz, az a közösség. Elképesztő embereket ismerhettem meg, találkozhattam a régóta nem látott barátaimmal, és egy olyan társaságot láttam magam körül, ahová mindig szívesen visszatérne az ember. Köszönöm nektek, hogy a részese lehettem!”

Stróbl Anita

A táborban kicsik és nagyok egyaránt megtalálták a helyüket, a sok változatos program közt, minden korosztály tudott a maga számára válogatni. Nem csak az ifi korosztályra gondoltunk külön, a délutáni ifitársassal, és a Tetrisz programmal, mely kifejezetten az fiataloknak szólt, hanem a legapróbbakra is gondoltunk, akik a Gyerek sófár keretein belül rengeteg szeretet, élményt, játékot, törődést kaphattak.

“A szervezést alapvetően örömmel éltem meg, szeretem a Sófár tábort szervezni mert láthatom, hogy mennyien tudnak itt találkozni Istennel, és hogy milyen szabadságot élhetünk meg Isten dicsőítésében, akkor amikor így vagyunk együtt. A szervezés számomra azt jelenti, hogy olyan teret teremthetünk a református egyházunkon belül, ami megújulást, fejlődést és változást hozhat, emiatt is állok bele szívesen ezekbe a szervezési feladatokba.
A legfőbb célunk Bendivel közösen az volt, hogy Isten akarata valósuljon meg, ezért is a készülésünknek nagyon hangsúlyos része volt az, hogy sokat imádkoztunk közösen és kisebb csoportokban is, azért hogy Isten legyen jelen, hogy mutassa meg magát, hogy pótolja ki a mi hiányosságainkat. A táborban azt láttuk, hogy várakozáson felül valósult meg mindez, és ez tőlünk függetlenül történt. Különösen nagy nehézség volt idén a szervezésben, hogy eleinte más tervek voltak arra nézve, hogy ez a Dicsőítő Iskola hol és kik által valósul meg. Így még inkább hatalmas kegyelemnek éltük meg, hogy így összeálltak a dolgok.
Főkoordinátorként a táborban jelen lenni mindig egyszerre megnyugtató, feltöltő és egy kicsit fárasztó is. Nagyon élveztem a reggeli közös imádságokat, a kiscsoport beszélgetéseket, a lelki alkalmakat és persze csodálatos érzés volt, mikor elkezdtek megérkezni a résztvevők, mert láttuk, ahogy élettel telik meg az, amit addig csak tervezgettünk.
Összeségében nagyon hálás vagyok Istennek, hogy jelen volt a szentségével, és mindazokat az áldozatokat, amiket mi odavittünk elé, azt Ő megszentelte, bármilyen esetlenek, bénák és gyengék is voltak, Istennek ezek ellenére is tudott munkálkodni közöttünk! “

Nagy Heni

“Az elején nehezen éltem meg a szervezést, kicsit bizonytalan voltam magamban, de nagyon sokat imádkoztam ezzel a mondattal: “Istenem csak tegyél képessé erre, készíts fel, segíts nekem!” Csodálatos volt megtapasztalni, hogy így lett, Isten elvégezte, segített és iszonyat nagy munkát végzett el rajtunk keresztül, ezért nagyon nagy hála van bennem. Az egyik célunk a szervezésnél az volt, hogy olyan tábort szervezhessünk ami igazán sófár hangulatú legyen, ami igazán a dicsőítésről, az egymással való közösségről és annak építéséről szól. Így visszatekintve ez sikerült, Isten állt a középpontban, és az Ő dicsőítése, a Vele és az egymással megélt közösség volt a fókuszban, aminek nagyon örülök, szerintem ez a része teljesen megvalósult. Nagyon király volt, hogy a folyósokon, az udvaron, a zenegödörben, még a zenegödör előtt is látni, hallani, hogy mindenhol szólt a dicsőítés. Ilyenkor azt éreztem, hogy él a tábor, együtt lélegzik Istenért, Isten dicsőségére.
Egy ilyen nagy tábor megszervezése elégfárasztó, de ahogy teltek a napok a táborban egyre jobban az vált hangsúlyossá, hogy láttam a résztvevőkön, hogy mi történik, hogy Isten hogyan van jelen. Főleg az utolsó napon nagyon sokan jöttek hozzám, hogy igen ez egy jó dolog volt, és mennyire sokat kaptak, ezek részben kompenzálták azt a sok belefektetett munkát, és energiát, amit beleraktunk. Isten kimunkálja, hogy ezeken az eseményeken azt kapjuk, a sok feladat mellett is, amire éppen szükségünk van.
Hálás vagyok a szervezésért, a közösségért, és azért, hogy minden nap, minden alkalom előtt tudtunk együtt imádságban elmélyülni Isten jelenlétében, számomra ez nagyon sokat jelentett!”

Dósa Bendi

További képekért kattints ide!

236 hálás, feltöltődött szív hagyta el vasárnap Miskolcot, élményekkel, kérdésekkel, válaszokkal, reményekkel, szabadsággal, és a szikrával, amelyet saját közösségeikbe, ahova visszatértek tovább adhatnak. Ezzel a lendülettel, Isten ért való hálával kezdünk neki a következő Dicsőítő iskola szervezésében. Egy év múlva találkozunk!