Dicsőítő Iskola 2017 | kurzusok és műhelyek

Dicsőítő Iskola 2017

2017.05.01.

Íme, az idei Dicsőítő Iskola kurzus- és műhelyvezetőinek bemutatkozói régi és új arcokkal és új műhelyekkel! Ha van időd, görgess végig, vagy ugorj egyből arra, amire kíváncsi vagy!
A kurzusokon elsősorban zenei területen fejlődhetsz egyéni órákon, ahol a tanárok a személyes igényeidet és képességeidet figyelembe véve állítanak személyes kihívások elé, hogy a legjobban fejlődhess.
A műhelyeken csoportosan fejlődhettek a különböző művészeti ágak területein.

KURZUSOK:

ének |  gitár | basszusgitár | billentyű | dob | improvizáció

MŰHELYEK:

dicsőítésvezetés műhely | hangtechnika műhely | dráma műhely | bibliodráma műhely | tánc műhely  |  önismereti műhely | irodalmi műhely | Digital Art műhely | népi műhely |

A kurzusleírások folyamatosan frissülnek!


KURZUSOK

Ének

HUTVÁGNER ERIKA

Veszprémi születésű vagyok, jelenleg is itt élek és tanítok hittant és ének-zenét a Padányi Katolikus Iskolában. Általános iskolás és középiskolás fiatalokkal foglalkozom, valamint mentorként főiskolásokkal is.

Gyermekkorom óta szívesen zenélek, énekelek kórusban, hegedülök zenekarban. A gimnáziumi évek után teológiát, ének-zenét és egyházi zenét tanultam. Az utóbbi években a hit- és a zenetudományban / művészetben is továbbképeztem magam. Kórusmunkával is foglalkozom, gyermekkart és gimnazistákból álló kamarakórust vezetek. Több éve énekelek dicsőítő zenekarban, templomi kórusban és ifjúsági zenekarban, valamint énekesként és hegedűsként tagja vagyok egy Peregrinus (Zarándok) nevű zenekarnak, akikkel régi zenét játszunk, illetve feldolgozunk. A zene révén rengeteg jó barát, értékes ember és sok örömteli élmény lett része az életemnek, és Istenhez is közelebb kerültem.

Az énekes kurzuson lesz rendszeres hangképzés – egyéni és közösségi formában is – valamint lehetőség nyílik új dalok tanulására, gyakorlására. A testi-lelki egészséget szem előtt tartva próbálunk hangszerünkkel – az emberi testtel és hanggal – jól bánni, és közben Istenre figyelni, őt dicsőíteni. Szeretettel várok mindenkit, aki ebben a közös munkában szívesen részt vesz.

ANDELIC JONATHAN

Kedves Sófáros Énekesek,

Andelic Jonathan vagyok, röviden: Jota. Bemutatkozom: nem tudom, hogyan kell bemutatkozni. Attól tartok, hogy ez a zavarodott küzdelem végig fogja kísérni az életemet, hacsaknem indítanak egy okj-s bemutatkozó tanfolyamot.

Ott születtem, akkor, itt és itt élek, ilyen magas vagyok, olyan szemű és olyan hajú. Van édesapám, aki főállású lelkész, van édesanyám, aki a polgári munkája mellett mindenben hősiesen mellette áll. Van egy bátyám feleséggel és egy fiú kisbabával, és egy gyönyörű húgom férjjel. Az imént felsoroltak közül, a szüleimet is beleértve, különböző szinten, de valamennyien éneklünk és zenélünk.

Lényegében az édesapám által pásztorolt békéscsabai gyülekezet volt a második otthonom, amíg 2015-ben Budapestre nem költöztem. Békéscsabán már 14 éves koromban bekerültem a dicsőítő csoportba zongoristaként és kicsivel később énekesként is. Azt hiszem, hogy gyerekkorom óta éneklek, és e mellett zongorázok, dalokat írok. Mindig is énekeltem. Ha hihetünk a szóbeszédnek, akkor a szülőágyon sem felsírtam, hanem felénekeltem.

Akárhogy is – néhány kolléga mellett –, én fogom tartani az ének-kurzust, amire leginkább azokat várom, akik – többek között – a hangjukkal dicsőítik Istent, és ezt szeretnék minél szabadabban, kiválóbban és kreatívabban tenni. 5-6 éve és jelenleg is tanítok hangképzést, és a fő irányom, az un. kevert hang képzése, amivel igyekszem az énekhang minél természetesebb színét, erejét előhozni, és eközben fejleszteni az előadásmódot, hogy az minél hitelesebb, expresszívebb legyen, ezzel is növelve a dicsőítő szolgálat hatékonyságát.

„Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!” // Zsoltárok 96, 1.

Gitár

KORMÁNY GREG

KISS SÁMSON ENDRE

Kisebb koromban meg voltam győződve róla, hogy sose fogok zenével foglalkozni. Ennek az volt az oka, hogy szüleim ovitól kezdve járattak zeneiskolába, és valamilyen ballépés folytán (igazából, hogy ö römet szerezzek szüleimnek) a zongorát választottam hangszeremül. Így hat év nyűglődés után végül én is, meg szüleim is feladták, és azt gondoltam, itt véget is ért zenei karrierem.

Csakhogy gimiben elkezdtem gitár-alapú zenéket hallgatni, és így aztán ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy gitárt vegyek a kezembe. 16 évesen egy 2000 (!) Ft-os gitáron kezdtem tanulgatni akkordokat, aztán később még 1-2 szólót is. Nagyon rossz gitár volt, nehéz volt rajta játszani, de megerősödtek az ujjaim és azóta is értékelek minden hangszert, ami jobb, mint az első gitárom. Szintén gimi alatt alakítottuk meg első zenekarunkat, a Hungarocellt, akikkel a punk-rock életérzést próbáltuk megélni és tovább adni (Green Day, Nirvana, Offspring, RHCP, később Metallica meg Guns is).

Aztán az egyetemen kicsit más irányba fordultam és 2 évig a Talitha Kúmi gitárosaként tevékenykedtem. Ebben az időszakban a 12-húros gitár, és a balkáni ritmusok jelentették főként a kihívást. Közben hellyel- közzel egy Gyökerek nevű zenekarral is játszottam, akikkel olyanok voltunk, mint a nevünk. :-) Ez egy ilyen pop-rock irány volt, amibe én vittem a súlyosabb zúzósabb témákat (legalábbis szerintem).

Ahogy teltek az évek belecsöppentem a jazz világába, ami új zenei távlatokat nyitott meg előttem és rendbe tette a fejemben a zeneelméletet. Azóta is a hatása alatt vagyok. Egyéves Amerikában tartózkodásom alatt többször játszottam egy alkalmi jazz-formációval, ami szintén nagyon nagy élmény volt (hisz végül is a tengeren túlról származik a jazz).

A lelki életemről annyit, hogy lelkész-gyerekként nőttem fel, aminek következtében lázadtam sok minden ellen, de aztán 16 évesen Isten megszólított és megszelídített. Ehhez kapcsolódik az, hogy gimi óta vezetek dicsőítést több-kevesebb rendszerességgel.

Basszusgitár

KOZÁK BALÁZS

Kedves ti, akiknek van türelme eme kimutatkozót olvasni! Kíméletlen leszek, mert utálok e-mailezni. Kozák Balázsnak hívnak, igen ez a leánykori nevem is, Szolnokon születtem és ott is szeretnék meghalni, majd. Jelenleg Pesten Zen-élek és ennek a kis szimbolikus kötőjeles szófordulatnak egyáltalán nincsen semmi köze a zen buddhizmus valamely válfajához, még mielőtt megköveznétek vagy kiátkoznátok a szentek közönségességéből. Egy csodának köszönhetem az életem és a sok zenét az életemben és ez a csoda azóta is kíséri hol túl szürke hol túl rózsaszín mindennapjaimat. 10-es éveim első felében kezdtem el hangszerhez nyúlkálni aztán ez megszokássá vált és azóta követelem a napi adagom, ha meg nem kapom.

Profi zenésznek kicsit nagyképűen, de őszintén 17 éves korom óta tartom magam, amikor is Dian Róbert első jazzt nekem oktatni próbáló tanárom bevett a zenekarába miután fél év basszusgitározás után eljátszottam Charlie Parker-Donna lee című pop slágerét Jaco Pastorius féle feldolgozásban (házi feladat: keress rá Youtube- on). Azóta Istennek hála nagyon sok híres és hírhedt de néhány jó zenésszel is össze hozott a sors és rengeteg minden ragadhatott rám a koszon kívül.

Elöljáróban: Nem akarok nektek semmit tanítani. Mutatni akarok nektek dolgokat a zenéről amik aztán a részeitekké válhatnak “megtaníthatjátok magatokat” ha ti is akarjátok.

A zene egy nyelv, remélem tudunk majd sokat beszélgetni… Peace, B.


Billentyű

TÓTH INGRID

Zeneszerető családban nőttem fel, édesanyám szintén zenész, fuvola és szolfézs szakos tanár. Természetes volt tehát, hogy bátyáimat és engem egész kicsi korunkban beirattak zeneiskolába. A zongorát igazából a szüleim választották nekem, valójában fuvolázni szerettem volna, de akkor még ahhoz túl kicsi voltam, így kezdtem el zongorázni 6 évesen. Pár évvel később fuvolára is beiratkoztam, de addigra a zongora annyira a szívemhez nőtt, hogy a fuvolát igen ritkán vettem csak elő, így azt két év tanulás után abba is hagytam. Tulajdonképpen egész kicsi korom óta zongoratanár szerettem volna lenni, de végül a gimiben döntöttem el, hogy valóban ezt a pályát választom. Három éve végeztem a szegedi egyetemen, jelenleg zeneiskolában tanítok. Nemcsak a zenét, hanem a gyerekeket is szeretem, örömet okoz számomra a tanítás.

A gyülekezetben az ének és zenei szolgálatba is már gyerekkoromban bekapcsolódtam, 9 évesen már a templomi énekkar tagja voltam, pár évvel később pedig már a zenekarban is játszottam, hol zongoráztam, hol fuvoláztam. Két bátyám is rendszeresen zenélt, énekelt a gyülekezetben, idősebbik bátyám szintén zongorázott. Eleinte ő segített nekem a dicsőítő énekek tanulásában, hiszen ez kicsit más volt, mint klasszikus zenét játszani. Jelenleg működik a gyülekezetünkben egy tinédzserekből, fiatalokból álló kis zenekar, melynek a próbáin rendszeresen részt veszek, segítem, tanítom őket.

Második alkalommal veszek részt a Sófár Dicsőítő Iskolában,  izgatottan, kíváncsian várom!

SOMOGYI BALÁZS

Dob

SIMON MARCI

A zene egyik fontos építőköve a ritmus. Nincs dallam ritmus nélkül. Van-e ritmus dallam nélkül? Szerintem nincs.

Ütőhangszer, dallamhangszer. Vajon érdemes-e megkülönböztetni a hangszereket? Persze halljuk, hogy egy dobszerelés dübörgése mégis csak más, mint egy hárfa vagy hegedű szívhez szóló hangja. A cajon mégis csak úgy néz ki, mint egy éjjeli szekrény. Ha két fát összeütünk akkor azt már hangszernek is nevezhetjük? Ha egy pohárban rizsszemeket rázogatunk vagy egy dróton lévő sörös kupakokkal zörgünk az már zenélés? Tapsolás, dobbantás, csettegés, combveregetés – ez a zenélés? Na ne…

Hangszín, tónus, hangsúly, tempó, lüktetés, dinamika – nem csak a nyelv, beszédünk eszközei. Zenei nyelvünk kifejezőkészletének is részei az imént felsoroltak. Számít-e az, hogy az üzenetet, mely a szívünkön van, melyik hangszeren szeretnénk átadni? Korlátozzuk-e magunkat, ha az ütőhangszereket választva látszólag lemondunk a dallamok kifejező és közvetítő erejéről? Ha úgy gondoljuk, hogy a dallam, a hangszín, a tónus hangszerfüggő, akkor mindenképpen…

Szeretném, ha zenebeszélgetnénk. Szeretném, ha elmélyednénk egy kicsit az ütőhangszerek, ritmusok, dallamok világában, hogy a zene nyelvén könnyebben szót értsünk egymással – és a Teremtővel, aki kétségkívül a legnagyobb komponista!

VADON GYULA

Gyuszi vagyok és úgy 20 éve dobolok – az is lehet, hogy régebb óta.
Ezalatt az idő alatt jártam 9 évig zeneiskolába (ahol elméletben megtanítottak szolfézsul is :) ), azután vettem pár órát egy magántanártól, valamint autodidakta módon fejlesztettem a dobfelszerelésen való játékomat, de természetesen még nem jutottam el arra a szintre, ahova szeretnék, ezért még tanulásra szorulok. (Jó pap holtig tanul.)

Több csapatban is játszottam eddig, de ahol igazán sok tapasztalatot szerezhettem, az az otthoni dicsőítő csapat, ahol 15 éve rendszeresen és 12-13 éve szinte minden vasárnap játszottam/játszok a mai napig is. Jelenleg, több mint két éve, a felekezetemben egy országos zenei misszióban is szolgálok zenészként, akikkel sok helyre eljutok és tudom dicséri az Urat.
Az eddigi életem során, a sok zenélés alatt azt tapasztaltam, hogy Istent dicsőíteni a legjobb. Mindegy, hogy milyen stílusú és milyen jó zenészekből áll egy csapat, az csak akkor lesz a legjobb, ha Istent dicsőítjük.

Nekem az elhívásom a dicsőítés, és bár nem ebből élek, Isten tud használni engem így is, de persze nyitott vagyok, hogy az Úr elhívjon teljes idejű szolgálójának. :)
Volt alkalmam már keresztény zenetáborban dobtanárként részt venni, valamint volt pár tanítványom otthon is. Remélem a “tanári ösztön” előtör belőlem most is.
A jó sáfárság jegyében már várom, hogy tovább adhassam a megszerzett tudásodmat.”

Improvizáció

GUSZTIN RUDOLF

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végeztem hegedű szakon, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (Zeneakadémia) elvégeztem a zenetudomány szakot. Jelenleg az MTA BTK Zenetudományi Intézetének vagyok munkatársa mint zenetörténész / zenetudós. Egyetemi tanulmányaim alatt teológiát is hallgattam levelezőn, illetve idén fejezem be a pedagógia szakot mint zeneirodalom-tanár, és elkezdtem doktori tanulmányaimat.

Számomra a zene Isten legszebb adományainak egyike. A szakrális zene eszköz, hogy Istenhez kapcsolódjunk, de az eszköznél sosem több: fontosnak tartom, hogy a keresztény zene megmaradjon alázatos szerepében, és mindig az Igét szolgálja és arra mutasson. Bár a zene kifejezi a keresztény ember életérzéseit, de sosem válhat az istentisztelet középpontjává Krisztus helyett. Szívesen osztom meg gyakorlati tapasztalataimat, hiszen a gyülekezeti kántori szolgálatok mellett ifjúsági szolgálatot, igehirdetői, liturgiai és tanítói szolgálatot is végzek, így a zenét megpróbálom ebben az átfogó rendszerben látni. Többször volt már módomban felekezetközi (pl. MEKDSZ táborok) és nemzetközi dicsőítőcsapatokban részt venni. Zongorán, hegedűn és gitáron játszom.

Egyes definíciók szerint az improvizálás nem más, mint rögtönözve komponálni. A kurzus során elsajátítjuk azokat a technikákat, azt a háttértudást, ami ehhez szükséges. Akit érdekel, hogy mitől jó vagy rossz, izgalmas vagy unalmas egy zene, mitől lesz megkapó egy harmóniamenet, mit jelent a zenei kreativitás, hogyan tudok hangulatokat megjeleníteni pusztán instrumentálisan, és egyáltalán milyen eszközökből válogathatok, amikor improvizálok, akkor jelentkezzen erre a kurzusra. Improvizálni olyan, mint recept nélkül főzni: meg vannak az alapanyagok, de nekem kell kitalálni, mit hogyan kombinálok össze, és a végeredmény is időnként meglepő lehet. Remélem, ízleni fog!

MŰHELYEK

Dicsőítésvezető műhely

Hangtechnikus műhely

ZSOLDOS BÁLINT ILLÉS

Már óvodás koromban jól éreztem magam a tekergő kábelek és a csatlakozók között, kisiskolásként a dominóimat “erősítőkké” és “magnókká” alakítottam, később madárhangokat vettem magnóra egy esernyőre kendácsolt mikrofonnal. 12 éves koromban már odaengedtek a suliban a hangosításhoz, majd a gyülekezeti zenekar technikusa lehettem. 10 évig rádióztam, s közben a Kandón stúdiótechnikára szakosodva lettem villamosmérnök, ezen a területen is helyezkedtem el. Bár az utóbbi években már inkább erősebb áramokkal foglalkozom, a hangtechnika, a zene továbbra is az érdeklődésem egyik centrumában van.

A kurzuson a főbb alapfogalmak tisztázása után végigtekintenénk a hangátviteli lánc elemeit a hangforrásoktól, mikrofonoktól kezdve a hangszórókig, kicsit csiszolnánk a fülünket, megismerkednénk fontosabb ökölszabályokkal, mögé néznénk pár technikai “misztériumnak”, és hogy mi is történik a “színpadon”. Igyekszem majd egy olyan szemléletmódot átadni, amivel elég jól eligazodhattok a különböző gomberdőkben és kábeldzsungelekben, levadászhatjátok a hibákat, illetve megmutatnám, miként érdemes nekikezdeni a hangzás kitenyésztésének, világba szórásának-rögzítésének.

Dráma műhely

VADON JUDIT

Amikor színházba megyek, vagy színházat csinálok, egy olyan mesés világba léphetek be, ami messze nem olyan csodálatos, mint Isten jelenlétében lenni (ez utóbbit SEMMI sem überelheti!). Mégis csodálatos ez a miliő! A színház vonzásában élem a mindennapjaimat, hiszen bábszínészként keresem a kenyerem. A bábszínház mindent ötvöz, amit valaha csinálni szerettem volna: gyerekeknek szól, igényli a gondolati és gyakorlati kreativitást, egy olyan alkotófolyamat, ahol játék és munka szorosan összefonódik, van benne zene, színek és nem utolsó sorban színház. Elégedett vagyok. De amikor ez Istennel is összekapcsolódik, akkor érzem azt, hogy célba értem, és azt csinálom, csinálhatom, amire Isten teremtett és elhívott, így nem csak elégedett vagyok, hanem a helyemen is vagyok. És mindez nem csak nekem jó, hanem azoknak is, akik néznek :)

Az idei dicsőítő iskola dráma műhelyében a Láthatatlan Színházzal (Lsz) találkozhattok. Mi is ez? Ha nagyon tárgyilagos szeretnék lenni, úgy jellemezném, hogy egy olyan színházi műfaj, ahol a látás kiiktatásával a hallás, a szaglás, a tapintás és az ízlelés segítségével jelenítünk meg külső és belső történéseket. Egy kortárs színházi kezdeményezés, pszichodramatikus és bibliodramatikus forma, rituális – spirituális liturgikus műfaj és technika… De ennél sokkal, sokkal többről van szó! Az LSz szolgálat, evangelizáció, megszólítás, megmozdítás, imádság, istentisztelet. Amíg nyitott szemmel nézve egészen egyszerűnek is tűnhet a világ, egy láthatatlan ösvényen elindulva, a Láthatatlan Színház előadásin, életünk mélyebb rétegeihez, végeredményben Istenhez juthatunk el. Csatlakozzatok az utazáshoz!

Önismereti műhely

THOMA LÁSZLÓ

Thoma László vagyok, református lelkész, bibliodráma vezető. Feleségemmel és négy gyermekemmel Gazdagréten élünk és szolgálunk. 2006 óta foglalkozom dramatikus önismerettel, mely igazán nagy kaland a számomra. A bibliodráma képződés során tapasztalhattam meg, hogy ez a módszer nem csak nekem jó, de vezethetek is másokat abban, hogy bibliai történetek megelevenedése által Istennel, másokkal és önmagunkkal kapcsolatos fontos felismerésekre tehessünk szert.

A bibliodráma műhelyben intenzív munkára hívom a jelentkezőket! Különleges lehetőség, hogy egy héten át bibliodrámázhatunk napi több órában és ezáltal kitehetjük magunkat annak, hogy Isten cselekedjen bennünk, közöttünk! A Biblia történetein keresztül nézhetünk rá életünk fő eseményeire, kihívásaira és arra, merre vezet bennünket Isten, mire hív a jövőben? Ugyanakkor nem csak önismereti munkára hívok, hanem a bibliai szövegekkel való találkozásra, megállásra, reflexióra, imádságra. Játszani fogunk és hiszem, hogy igazából Isten lesz a rendező. A játékban pedig megtapasztalhatjuk azt a “szentséget”, amit Isten Igéjének hallgatása, olvasása, befogadása közben tapasztalhatunk.

Tánc műhely

SÜLL VILI

Amikor 6 évesen megjelentem szüleimmel a müvészeti iskolában, hogy rajzra felvételizzek, már nem volt hely a rajzos osztályban. Ezért balettre írattak. Micsoda kezdet!

Igen, így kezdődött táncos pályafutásom. Tíz évesen kerültem a pozsonyi Balett Konzervatóriumba. Itt szereztem első színpadi és filmes tapasztalatokat, itt is érettségiztem, s innen szinte egyenes út vezetett a pozsonyi Nemzeti Színházba, ahol két évig táncoltam. Ez után hosszabb időt töltöttem külföldön, két évig a Volkstheater Rostock, majd a 13 évig az  Opernhaus Graz táncosaként. Ez alatt az idö alatt sok kiváló táncossal és koreográfussal volt szerencsém együtt dolgozni. Pályafutásom során eljutottam a klasszikus balettöl a jazz dance-en keresztül és a hip-hop-ot érintve egészen a modern  táncszínházig. Asszisztensként és Dance Captain-ként több musicales produkció színpadra állításában vettem részt, és a  “Das Geheimnis” (a titok) c. darabbal koreográfusként is kipróbáltam magam.

A mozgás, a testbeszéd az én  kifejezémódom. Így kommunikálok legjobban a környzetemmel. Hogy mi köze Istennek a tánchoz? A mindenséggel együtt  az emberi test minden sejtje is a Teremtő nagyságáról és bölcsességéröl beszél! Minden mozdulat ajándék, lehetöség  ennek a nagyságnak a bemutatására. És hogy hogyan is nézhet ki a dicsőítő tánc? Ezt még én is kutatom és együtt  kutathatjuk majd a Sófársuliban!

Irodalmi műhely

JAKUS ÁGNES ÉS BÖLCSFÖLDI ANDRÁS

Óvodás koromban tanultam meg olvasni, az első mesekönyv, amin átrágtam magam, A rút kiskacsa volt. Első betűimet a kilencvenes évek eleji Magyar Hírlap hasábjaira véstem fel. Kisiskolásként a Nap-kelte című tévéműsor előtt ülve próbáltam megfejteni, hogy a politikusok a riporter kérdéseire válaszolnak-e vagy mellébeszélnek. Első interjúmat negyedik osztályos koromban adtam az iskolaújságnak, az olvasási verseny egyik nyerteseként. Ettől fogva jobbára én kérdeztem. Kérdezni, megfigyelni, írni, olvasni – valahogy természetesen szövik át az életem. Így hát nem kérdés, Isten gyönyörködik bennem. Most éppen újságíróként. Hiszem, hogy benned is. Családanyaként, diákként, kétkezi munkásként vagy éppen értelmiségiként. És hiszem azt is, hogy írni, olvasni, kérdezni, megfigyelni nem a hivatásosok kiváltsága. Eszköz, út, játék, ajándék és terápia – számodra is. Akárcsak irodalmi műhelyünk, ahol idén először vagy ismét szeretettel látunk! Vár ránk egy nagy kaland, közben sok mindent kiolvashatunk emlékeinkből, gyógyulhatunk, töltekezhetünk, kísérletezhetünk, kapcsolódhatunk Istenhez, és ebben a különleges jelen-létben a jövőnket építhetjük. Velünk tartasz?

Édesapám református lelkész, édesanyám magyartanár volt. Ha gének szerint talán nem is, de más módon mégis is öröklődhetett bennem valami, s ebben a kettőségben élek, ha nem is feszülten. Az egyik felem a lelkipásztori részt bírja, melyet beosztott lelkészként, vallástanárként, ifjúsági lelkészként, misszióvezetőként és spirituálisként használhattam. Az irodalom pedig mindenhova belopja magát (mert ilyen a természete), hiszen az általam elfogyasztott irodalmi termékek mindegyike (mindegyike!) belopózott a hivatásom megéléseibe, s remélem, hogy úgy járok én is mindig az irodalommal, mint Kosztolányi titokzatos versében: „fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben”.

Ágival együtt, akivel munkatársi viszony, jó barátság és testvériség is összeköt (nem mellesleg az irodalom szeretete és művelése + Irodalmi kávéház), fontosnak tartjuk, hogy a szeminárium tárgyát ne csak iskolás módon közelítsük meg (kicsit azért úgy is). A Reformácio500 emlékező idejében ne is csak valami régies és iskolás dolognak lássuk az irodalmat, hanem az legyen mai, jelenlévő, aktuális, ami a Sófár életre hívó üzenetéhez is kapcsolódik. A műhelyben ezért szeretnénk minél több irodalmi alkotással együtt is találkozni, közösen megmerítkezni bennük, belebújni a szövegekbe, kreatívnak lenni. Nem teszünk le arról, hogy kérdéseket tegyünk fel, és válaszokat is találjunk. Ahogy arról sem, hogy tollainkkal együtt szárnyainkat is bontogassuk. Hiszen, nem véletlenül énekli Szabó Balázs sem rendszeresen a nagyvilágba a színpadról Radnóti sorait:

„Ringass, emlékkel teli föld.
Takarj be! védj, villámmal teli ég!
Emelj fel, emlék!
Lélek vagyok. Élni szeretnék!”

ceruza-ikon MEGOSZTOM!

SZÓLJ HOZZÁ!

ceruza-ikon HOZZÁSZÓLOK!

XHTML (engedélyezett tag-ek): <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>