Batyu – Mindennapi motyóink I.

szösszenet

2011.09.11.

Graffiti

Szeptemberben a diákság újra táskacipelésbe kezd, újra cűgölni kell magunkkal a sok könyvet, füzetet. Meg ugyebár ott van az a sok sok ember, és az a még sokkal sokkal több gondolat, érzés amit nekik viszünk vagy tőlük kapunk.

Nem is kell ehhez az egészhez szeptember vagy iskolatáska, mindennap ott egy egész nagy csomag, amit hordunk magunkkal. Ezekben a kis írásokban osztanék meg pár gondolatot, mi mindent kaptam ajándékként és mi mindent raktam téglaként ebbe a mindennapi motyóba.

A legelső, leg ‘lélekbeötlőbb’ dolog; az a sok-sok benyomás, amiket a környezetünkből visszakapunk. Visszakapunk, mert először nekünk kellett belecsöppenni, hogy egy kölcsönös vélemény kialakuljon. Persze ennek a két véleménynek nem kell összhangban lenni, sőt általában igen különbözik, vagy kétszeresen negatív. Viszont mindig nekem van igazam, mert ők nem ismernek.

Nagy graffitisek vagyunk ám, hiszen ez az ‘előfordulási területünk’ tele van mindenféle ‘tag’-ekkel, szignókkal, velős véleményekkel, amiket felfestettünk. Személy szerint én személy szerint mindenkihez társítok egy vagy több ilyen címkét (lásd: Jóbarát,  Nemtudom-a-keresztnevét-se, Ellenpólus, Kedves, stbstb.), amik sokszor nem hagyják, hogy mást gondoljak valakiről. Mert ő az és kész.

Sokkal érdekesebb azonban azokkal a jelzőkkel szembesülni, amivel mások illetnek minket, gondolom mindenki visszahallott már magáról egyet s mást. Ilyenkor általában mi is egy újabb jelzőt rakunk még a másikra, aztán ez a matricázgatás egészen addig megy, amíg már nem is látunk a cetliktől és minket sem látnak.

De ez nem egy új találmány, már sokkal korábban is voltak olyan kreatívak az emberek, hogy egymást “tisztátalannak”, “vámszedőnek”, “bűnösnek” nevezzék ki. És akkor is volt már olyan, akit ez a legkevésbé sem érdekelt. Jézus, amikor egy igazán ilyen ‘telecetlizett’ emberrel találkozik, tud neki csak annyit mondani – át és túllátva mindenki más megítélésén – : “Kövess engem!” Ennyit és nem többet, és mégis annyira szíven ütötte ez Lévit, az akkor még vámszedőt. Biztos sokan, sok mindent mondtak neki, de ilyen egyszerűen és mégis ilyen személyre szólóan és mélyen nem hiszem, hogy bárki hívta volna bárhová is. “Az otthagyott mindent, felkelt, és követte Őt.” /Lukács 5-ből/

Ahogyan abból a Léviből Máté lett, úgy lehetünk egymás számára is egészen mások, ha tudjuk levenni másokról a matricáinkat. És lehet, hogy ezért még több ‘Bolond’, ‘Gyenge’, ‘Fura’ cetlit kapunk, de nem ez fog számítani, ha tudjuk hogy van, Aki a szeretett teremtményét látja bennünk és nem azt, ami rajtunk van. Megismerheted, milyen szeretve szeretve lenni és ezért másokat is szeretni. Aki veled van, Ő maga a szeretet!

Mert Ő az és kész :)

S.D.G.!

bodabence

ceruza-ikon MEGOSZTOM!

SZÓLJ HOZZÁ!

ceruza-ikon HOZZÁSZÓLOK!

XHTML (engedélyezett tag-ek): <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>