szeminárium  | 2009.júl. 7.| 2. Dicsőítő Iskola, Sárospatak

Kovács Endre | teológus, a Barnabás-csoport tagja

A szeminárium utolsó részében a lelki olvasás konkrét gyakorlatával, lépéseivel ismerkedhetünk meg. Másszóval ez itt egy útmutató a lectio divinához.

A lelki olvasás gyakorlata

Térjünk a LECTIO DIVINA gyakorlatára. Ennek az olvasási módnak a történelmi kialakulása és elméleti megalapozása ma nem célunk, bár ezek is sok segítő adalékot szolgáltatnak. Most csak az olvasási mód gyakorlatával foglalkozunk

Hogyan olvassunk tehát?

Az „istenes” vagy ”lelki” olvasás (lat. lectio divina) tehát azon a meggyőződésen alapul, hogy a bibliai szöveg értelme Isten, és olvasása arra hivatott, hogy Hozzá vezessen. A lelki olvasás során úgy olvasunk, mint aki egy létrán halad felfelé, fokról fokra. A létra mindegyik „foka” az egyre mélyülő megértés felé, vagy egyre beljebb vezet: így közelítünk az “árnyék”-tól, azaz a szöveg szó szerinti értelmétől, ami csupán a felszín, az “igazság”, a Világosság felé. Tovább… »

szeminárium  | 2009.júl. 7.| 2. Dicsőítő Iskola, Sárospatak

Kovács Endre | teológus, a Barnabás-csoport tagja

A szemináriumnak ebben a 2. részében az olvasás kétféle módjával, és a lelki olvasás lényegével ismerkedünk meg.

Kétféle olvasás

Többféleképpen lehet olvasni – nem csak olvasásunk tárgyát, hanem annak módját illetően is. A lectio accumulativa az iskolákból ismert mód, ezen nőttünk fel, ezt gyakoroljuk, amikor vizsgákra készülünk és ismereteket akarunk felhalmozni. A lectio divina – pedig az ún. lelki olvasás, amire ma a figyelmet szeretném irányítani. Azt kérem Tőletek, hogy ne az egyes kifejezésekre, hanem inkább a kétféle olvasás sajátos ízére és jellegére figyeljetek!

Nézzük akkor meg a különbségeket egy táblázatban összefoglalva!

Tovább… »

szeminárium  | 2009.júl. 7.| 2. Dicsőítő Iskola, Sárospatak

Kovács Endre | teológus, a Barnabás-csoport tagja

“Pataki szemináriumok” sorozatunk következő darabját 3 részben adjuk közre. Ebben az első részben a csend jelentősségéről és a csenddel kapcsolatos nehézségeinkről olvashattok.

Mi a kérdés?

Ezt a szemináriumot egy kérdés hívta életre: „Mit tegyünk, hogy jobban menjen az a programpont, amikor csendben vagyunk az Isten-kapcsolat érdekében. Mit kezdjünk 1 óra csendes idővel?” A kérdés először legtöbbször így vetődik fel. A téma talán kiemelten is érdekes zenészek és művészek körében.

A hang hiánya

Hiszen a művészet alkotás és önkifejezés – a csend pedig az alkotás és az önkifejezés hiánya. A hang és a csend persze jól „kijön” egymással, legalábbis elvileg. Egy zenész barátom a közelmúltban azt mondta, hogy a kotta jelei között a szünetjel a legfontosabb. A hangok íze a szünetekben érik meg. Csakhogy, gyakorlatilag, a hangok könnyen el is nyomják a csendet. Ezért persze nem a hangok a felelősek, hanem inkább azok, akik a hangokat nem valaminek a közlésére, hanem inkább az elfedésére használják. Amikor a hangokat kábítószernek vagy belső ürességünk eltakarására használjuk, akkor lejáratjuk őket. A hangok gyakorlása mellett érdemes a csendet is gyakorolni. Tovább… »