Ez a kis szösszenet még decemberben született, nagy havazások idején. Most, hogy kaptunk újra egy kis ízelítőt a hóból, legalábbis itt, Veszprém környékén, gondoltam végre aktuális ez a kis iromány…

Reggel, ahogy kinéztem az ablakon, láttam, hogy a tegnapi hópaplan helyén immár „hódunyha” duzzadozik… akkor eldőlt: ma sem viszem el a kocsit, hogy feltegyék rá a téligumikat. Ez lett volna a harmadik kísérlet, de ez a „dunyha-dolog” végleg megpecsételte abroncsaim sanyarú sorsát: feladtam. Az autó marad a garázsban, én pedig gyalog (!) közelítem meg munkahelyemet. Ez a “feladás” azonban cseppet sem volt keserű, sőt még meg is cirógatott valamit belül valami huncut, gyermekkoromból elősompolygó örömféleség. Tovább… »

Egy kis meglepetés a pláza büfében ülő tömegnek: a étkező, cseverésző emberek között egyesek dalra fakadnak, mígnem egy hatalmas dicsőítéssé nem “fajul” a performansz…

Ezekután megfordul fejemben a gondolat: traktorral is részt lehetne venni egy dicsőítő zenekarban. Egy a bökkenő: nem fér be a templomajtón…