Ejtőernyő

Bár ez annyira talán nem is mindennapos motyónak tekinthető, bizonyos helyzetekben igen hasznosnak bizonyulhat az ejtőernyő. Persze nyilván azoknak, akik arra szánják el magukat, hogy akár több ezer méteres magasságból alávessék magukat.

Azonban nem is feltétlenül kell ahhoz ilyen magasságokba emelkedni, hogy hasonló szituációba kerüljünk; nap mint nap kerülünk olyan helyzetbe, amikor legalább akkora elhatározás kell, mint kilépni egy repülőből a semmibe. A kérdés, hogy azt jókor és kellő elővigyázatossággal tesszük-e? Ejtőernyővel vagy anélkül? Tovább… »

Illatszer

A Bibliában sokszor találkozhatunk a kifejezéssel, hogy “jó illatú áldozat az Úrnak.” Bár nyilván ez más kontextusban szerepel, az embernek is megvolt mindig is a maga igénye, hogy jó illatú legyen, különbözzön a környezetétől, másoktól.

A ‘jó illat’ itt nyilván többet jelent, mint hogy ‘nem büdös’, mutatja azt is, hogy az áldozat tiszta, őszinte érzést határoz meg. Ez mostanság különösen ismerős lehet, hiszen annyiféle illat közül választhatunk: lehetünk ‘Vad’, ‘Csábító’, ‘Friss’ vagy akár csokoládé  illatúak. Annyi illat és megannyi érzés – amit ezek szerint az illatszerek adnak meg?

Tovább… »

Graffiti

Szeptemberben a diákság újra táskacipelésbe kezd, újra cűgölni kell magunkkal a sok könyvet, füzetet. Meg ugyebár ott van az a sok sok ember, és az a még sokkal sokkal több gondolat, érzés amit nekik viszünk vagy tőlük kapunk.

Nem is kell ehhez az egészhez szeptember vagy iskolatáska, mindennap ott egy egész nagy csomag, amit hordunk magunkkal. Ezekben a kis írásokban osztanék meg pár gondolatot, mi mindent kaptam ajándékként és mi mindent raktam téglaként ebbe a mindennapi motyóba.

Tovább… »

Ez a kis szösszenet még decemberben született, nagy havazások idején. Most, hogy kaptunk újra egy kis ízelítőt a hóból, legalábbis itt, Veszprém környékén, gondoltam végre aktuális ez a kis iromány…

Reggel, ahogy kinéztem az ablakon, láttam, hogy a tegnapi hópaplan helyén immár „hódunyha” duzzadozik… akkor eldőlt: ma sem viszem el a kocsit, hogy feltegyék rá a téligumikat. Ez lett volna a harmadik kísérlet, de ez a „dunyha-dolog” végleg megpecsételte abroncsaim sanyarú sorsát: feladtam. Az autó marad a garázsban, én pedig gyalog (!) közelítem meg munkahelyemet. Ez a “feladás” azonban cseppet sem volt keserű, sőt még meg is cirógatott valamit belül valami huncut, gyermekkoromból elősompolygó örömféleség. Tovább… »

Egy kis meglepetés a pláza büfében ülő tömegnek: a étkező, cseverésző emberek között egyesek dalra fakadnak, mígnem egy hatalmas dicsőítéssé nem “fajul” a performansz…

Graham Kendrick egy sok-sok órás, mega-dicsőítő alkalom végén valami ilyesmit mondott: „amikor kiléptek a teremből, akkor kezdődik csak igazán a dicsőítés…” De hogyan lehet a pörgős, rohanós, izzadságos, munkás, szürke, gondterhelt, satöbbi hétköznapokban folytatni Isten dicsőítését? A munkán, a családi életen, és mindenféle jócselekedeten túl felé fordítva szívünket, őt magasztalni? Ehhez szeretnénk, a teljesség igénye nélkül néhány tippet adni…

Tovább… »

Keresztény apuka feljegyzései 3. |  Szabó György

Ismét bizonyítékát kapjuk annak, hogy érdemes a gyerekekre figyelnünk, mert még a “Mi a dicsőítés?” sokszor nem egyszerű  és mély teológiai vitákat generáló kérdésére is kaphatunk választ!

Gondolom, egyetértetek velem abban, hogy a dicsőítés valami olyasmi, amit sokkal inkább átélni kell, sem mint írni-beszélni róla. Mégis, mégis néhány barátunk, akik szívügyüknek érzik a dicsőítést – megkísérelték a lehetetlent: egy konferencia keretében megpróbálták megfogalmazni mit jelent számukra Isten dicsőítése. Hiába, mi reformátusok már csak ilyenek vagyunk: mindent szavakba akarunk foglalni, mert ha nem tudjuk megfogalmazni, definiálni, vagy legalább prédikálni róla, tán nem is létezik… Sok találó, nem kevés kreatív és jó néhány humoros definíciót kaptunk a testvérektől, ami a jó társaságot tekintve nem is volt meglepő… Be kell vallanom, egy kicsit szégyenkeztem is, hogy ott és akkor semmi frappáns nem jutott eszembe… Most, majd’ egy év múltán törlesztek! Hiába no, akárcsak a jó munkához, jó gondolathoz is idő kell… Tovább… »

Személy szerint sokszor elrontok dolgokat. Sokszor érzem úgy, hogy miután átvonult rajtam egy gonosz árhullám, mindent elvesztettem. Látszólag minden rommá lett, és ebben a szomorúságban sajnos hajlamos vagyok egyre mélyebbre kerülni az elkeseredés lejtőjén. Miért rontottam el újra? Miért nem védett meg Isten a kísértéstől? Mindent elvitt az ár? Ilyenkor könnyebb elmenekülni a magamnak kigondolt kárhozatba, mint visszamenni a kereszthez és bocsánatot kérni. Tovább… »

Keresztény apuka feljegyzései 2. I Szabó György

Aktuális témával folytatjuk a feljegyzéseket: Hogyan juthatunk közelebb Istenhez a hóban

Bevallom, még most, 30 évesen is gyakran álmodom havazással így december táján. Azt álmodom, hogy felkelek, az ablak felé sietek, és már messziről látom, érzem azt a semmi máshoz nem hasonlítható tündöklő ragyogást, ami aztán az ablakhoz érve a szemembe ötlik: egy új világ! Mindent mesebeli szépségű, csillogó kristálypor fed: a szürke utcák hófehér lepelbe burkolózva, a vézna fa-csontvázak fehér csipketerítővel letakarva. És a csend, a puha, minden zajt elnyelő csend! A fény is más ilyenkor, nem húz durva kontúrokat világos és sötét közé, nem vet sötét árnyékszilánkokat szanaszét, csak dereng, tündöklik valahonnan, meghatározhatatlan mélységből-magasságból, és átmos mindent-mindent. Csodás álom, mely nemegyszer valósággá válik. Tovább… »