Idén a dicssuliban megint valami olyan újat tudtam megtapasztalni Isten közelségéből és a dicsőítő közösségből, amilyet először a második sárospataki táborban. Úgy hozott az Úr, olyan ürességet adott, amitől nagyon-nagyon féltem. 

Az első este a dicsőítésen újra közel éreztem magam ahhoz a közelséghez, ami elől már jó ideje menekültem. Nem akartam odaadni a szívemet Istennek, hiszen amikor megtettem, volt, hogy mindent elvett belőle. Annyira megtört az üresség, hogy igyekeztem minél hamarabb betölteni, és nem úgy, hogy Istentől várom türelmesen az áldást, hanem majd akkor én. Mert az működik, mert látom és érzem egyből.

Tovább… »

A legutóbb meglátogatott Dicsőítő Iskolában is elmondtam bizonyságtételemet,  akkor arról beszéltem, hogy vezetett Isten hitre, milyen módokon lettem hívővé. A mostani bizonyságtételemnél inkább a mostani összejövetelre fókuszálok.

Vallástanár (református hit- és erkölcstan tanár) vagyok, a pedagóguslét –azon túl, hogy sok szépséget is hordoz és nem utolsó sorban szabadságot- igen kimerítő szellemileg. Szokták mondani, hogy a szellemi fáradság sokkal nehezebben pihenhető ki, mint a fizikai – ez az én esetemben is igaz. Tovább… »

“Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebzett lelkeket. Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.” (Zsolt. 34,19-20)

“Ez volt a harmadik alkalom, hogy részt vettem a Sófár Dicssuliban. Azt gondoltam, ez a tábor nem is lehetne jobb, de eddig minden évben sikerült felülmúlni az előzőt. Nagyon félve érkeztem az első táborba. Megszoktam, hogy kevesen vannak körülöttem hívők. Fantasztikus érzés volt látni, milyen sok fiatal létezik még rajtam kívül, akinek az életében munkálkodik Isten. A három év alatt fokozatosan változtam, egyre jobban képes vagyok megnyílni másoknak, és büszkén vállalni a hitemet. Az idei tábor az eddigieknél is hatalmasabb változást hozott az életembe. Az egyik dicsőítés alkalmával úgy éreztem újra megtértem. Ajándék volt ez a hét. Nem csak hitben, zeneileg is nagyon sokat fejlődtem, és hálás vagyok az ÚRnak a tanárokért, szervezőkért és az összes résztvevőért.” Tovább… »

^“1Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.  ²Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.  ³Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.  ⁴Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.  ⁶Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. ⁷Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. ⁸Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” (János 15;1-8.)

Itt arról beszél Jézus, hogy igaz gyümölcsöt csak az Atya szeretetében, a ’szőlőtőn’ teremhetünk. Amikor tavalyi Dicsőítő Iskolában először éreztem igazán, hogy Isten igenis törődik velem személyesen is, teljesen átformálódott az életem. Az Úr adott erőt és bátorságot, hogy szolgálhassam és az Ő dicsőségére tudjak élni. Végre értelmesnek láttam a dolgokat, mert tudtam, hogy nem azért szeret, mert jó dolgokat teszek, hanem azért teszek jó dolgokat, mert szeret. Tovább… »

Szeminárium | Thoma László / 3. Sófár Református Dicsőítő Iskola, Szentes, júl. 28.

Önmagunk megismerése és Isten megismerése szorosan összefügg egymással. A dicssuli második délelőttjén arról hallhattunk Thoma Lacitól, hogy mit jelent ez Istennnel, önmagunkkal és a körülöttünk élőkkel való kapcsolataink vonatkoztatásában.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Tovább… »

Szeminárium | Thoma László / 3. Sófár Református Dicsőítő Iskola, Szentes, júl. 27.

A 3.dicsőítő iskola szemináriumai az Istennel való kapcsolatunk témáját járták körül. A kezdő alkalmat Thoma Laci tartotta, és a különféle kommunikációs lehetőségekről és nehézségekről tanulhattunk, amelyek minden kapcsolatunkat érintik.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Tovább… »

Kiss Sámson Endre | szeminárium |

3. Sófár Református Dicsőítő Iskola | Szentes | júl.29.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Tovább… »

Szabó András | szeminárium |

3. Sófár Református Dicsőítő Iskola | Szentes | júl.30.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

A szeminárium kezdése olyan lesz, mint sok film, aminek az első 10 percében még a címet sem tudjuk, hanem egyből elkezdődik a történet, forognak a képkockák. Ez a rész azonban kihagyhatatlan – mint egy felütés a dallamban.

Akkor tehát kezdjük is,  mégpedig a L’art pour l’art Társulat  egy jelenetének megtekintésével, melynek címe: mai történet.

Íme, a jelenet: Tovább… »

ifj. Csomós József előadása   |  Sófár Dicsőítő Nap | 2010.05.24.

Példákkal gazdagon illusztrált, sóval fűszerezett előadást hallhattunk Ifj. Csomós József lelkipásztortól, akinek előadásmódja maga is örömre derített, miközben életre szóló kincseket adott át nekünk.

Alábbiakban az előadás kivonatát olvashatjátok.

Gyülekezeteinkre gondolva nem mindig jut eszünkbe az öröm szó. Ha jól meggondoljuk egyik szép énekünk (436. ének – Örülj szívem…) is meglehetősen szomorú, jóllehet egy csodálatos, örömteli közösségre hív. Lehetséges örömmel énekelni egy szomorú melódiájú éneket? (Az előadó  egy teljes napi próbálkozás után, úgy véli, nem lehet.)

Hogyan lesz örömteli egy gyülekezet? Hogyan élhetjük meg az örömet gyülekezeteinkben, hogy ne legyen fagyos mosoly az arcunkon, de ne is csapjon át súlytalan rajongásba? Tovább… »

Talán sokatoknak ismerősen cseng a kérdés: “mit adtak nekünk a rómaiak?” A filmszatírában a lázongók ahelyett, hogy konstatálnák: “semmit”, egyre másra dobják be a rómaiak fejlesztéseit… Nos, ha az eddigi dicssulikra tekintünk vissza, remélhetőleg nem lázongó érzések kerítenek hatalmukba, de annyi párhuzam van azért a fent említett jelenettel, hogy csak ha mélyebben belegondolunk, akkor jutnak eszünkbe a konkrét áldások és ajándékok.

Ezért a nemsokára startoló idei dicssulihoz kedvcsinálónak idézzünk fel néhány emléket, bizonyságot a résztvevők tollából!

Tovább… »