Talán nem ezek a leglényegesebb pontjai a múlt hétvégi Sófár csapattalálkozónak, de mindenképp az emlékezetes momentumok közé tartoznak… Ahogyan azt már korábban olvashattátok, november 27-29-ig a Bükkben, Miskolctól nem messze, a Szentlélek Turistaparkban töltöttünk el egy hétvégét a szervezőcsapattal, hogy a hétköznapok rohanásából kicsit kilépve a 2010-es évi Sófár programokról tanakodjunk, és nem utolsó sorban egymást is jobban megismerjük.

Már az odaút is izgalmasnak bizonyult, a Turistapark megközelítése a sötét és ködös hegyi utakon, a szitáló esőben nem volt egyszerű feladat, elismerésem az autókat vezetőknek! Ráadásul a legtöbben hosszú, fárasztó munkanap után indultak neki az ország különböző pontjairól, így majdnem este 11 volt már, mire mindenki a helyszínre érkezett.

A megérkezésnek nálunk jobban talán csak Kócos, a tulajdonos óriás fehér komondora örült, különösen a csomagtartókból előkerülő szatyrok hozták lázba, amiben a reggelire-vacsorára szánt ennivalót hoztuk.

Az extra késői lefekvés, a rönkház éjszakai nyugalma és a friss hegyi levegő megtették a hatásukat, szombat reggel a felkelés kissé lassúra sikeredett… Legalábbis ami a lányokat illeti. De azért maradt idő mindenre, ami fontos volt: délelőtt közös megbeszélésre, visszatekintésre, együtt álmodozásra, tervezésre, délután a kicsit konkrétabb tervek felvázolására, feladatkörökről való beszélgetésre. Sok dolog készülődik a 2010-es évben is a Sófár háza táján, természetesen lesz dicsőítő iskola, s ezen kívül még tervezünk más, évközi programokat, mint például regionális találkozókat és imanapot. De erről úgyis lesz majd szó a maga idejében.

Azért persze nem csak munkából állt a hétvége, szombat délután volt idő egy kisebb sétára a közeli Szentlélek nevű kolostor romjaihoz, és este Thoma Laci vezetésével az adventre való lelki készülésre is, bibliodrámával. És persze a közös dicsőítésre, imádságra.

Vasárnap reggel pedig már a búcsúzásé volt a főszerep, a csapat egy része a miskolci Deszkatemplomba ment istentiszteletre, a sietősebbek és távol lakók pedig hazaindultak.

Azt hiszem, mindannyian hálásak lehetünk ezért a hétvégéért, sok szép pillanatot élhettünk meg; a hatalmas ködben sétálni, amikor az orrodig sem látsz, a kandallóban pattogó tűz mellett dicsőíteni és együtt Istenre figyelni, az éjszakára teljesen kitisztult égen a pestiek számára szinte elképzelhetetlen mennyiségű csillagban gyönyörködni… És hogy eláruljam végül, hogy jönnek ide a zsetonok: a hétvége különös hozománya, hogy mindannyian megtanultunk 4 perc alatt lezuhanyozni, ugyanis a zuhanyzóban a melegvíz zsetonokkal működik, és egy zsetonért 4 percig kapsz belőle. Rá kellett jönnöm, -bár ez biztosan sokaknak nem újdonság… – nem lehetetlenség végezni ennyi idő alatt! Sőt, azóta itthon is jobban megy a spórolás… :)