Az idei Dicssulira úgy indultam, hogy tudtam, sok elrendeznivalónk van egymás között az Úrral, ezért arra vágytam, bárcsak kettesben lehetnénk. Idegesített a sok jövés-menés, mert ilyen, ha zavar a Fény… Júliusban nem jutottam el egy lelkigyakorlatra és kicsit becsapva éreztem magam, hiszen olyan nagy szükségem lett volna rá, legalábbis én így láttam. Viszont, amikor elém tárult a Teremtő könnyeivel áztatott Pápa, a templomok városa, azonnal megbizonyosodtam róla, hogy a helyemen vagyok. Tovább… »

Az idei Csillagpont, több szempontból határkő volt az életemben, olyannyira, hogy mostanra állt csak össze egy teljes élménnyé. Először vettem részt ilyen komoly szervezőmunkában, nem csak a Sófáron belül, de egész keresztény pályafutásom során. Ezzel egy időben, pedig kipróbálhattam magam élesben újságíróként a fesztivál média képzésének keretében, amelynek az eredményéről a lenti linken ti is megbizonyosodhattok. Így a CsP öt napján az özönvízszerű esőzéssel egybekötve izgalomban valóban nem volt hiány, de amikor emberi erőre hivatkozni maga az abszurditás, ott kezdődnek az isteni csodák! Tovább… »

Örömhír azoknak is, akik ott voltak, de elhagyták, és azoknak is, akik nem voltak ott, de szeretnék megszerezni: mostantól az eddigi 3 mellett letölthető a 4. Sófár Dicsőítő Iskola kottaanyaga is, a “szokott helyen”, vagyis a Hangár Letöltőközpontjában!

Graffiti

Szeptemberben a diákság újra táskacipelésbe kezd, újra cűgölni kell magunkkal a sok könyvet, füzetet. Meg ugyebár ott van az a sok sok ember, és az a még sokkal sokkal több gondolat, érzés amit nekik viszünk vagy tőlük kapunk.

Nem is kell ehhez az egészhez szeptember vagy iskolatáska, mindennap ott egy egész nagy csomag, amit hordunk magunkkal. Ezekben a kis írásokban osztanék meg pár gondolatot, mi mindent kaptam ajándékként és mi mindent raktam téglaként ebbe a mindennapi motyóba.

Tovább… »