A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség 20. szülinapját ünnepli holnap egy nagy országos rendezvény, vagyis a Mekdsz ünnep keretében. A Mekdsz-esek meghívták a Sófárt is, hogy megjelenjünk egy standdal – ezt a ragyogó lehetőséget nem hagyhatjuk ki! Ott leszünk tehát délután a 17.00-kor kezdődő “Czivil utczán” egy Sófár standdal! A stand mögött Tukacs Noémi  és más sófárosok fognak majd vigyorogni és kreatív feladatokkal ellátni az oda tévedő gyanútlan mekdsz-eket.

Hajrá Noja, hajrá Sófár-stand!

Kisebb (??) szünet után, végre folytatom a dicsőítésvezetéshez kapcsolódó tippek közzétételét. A mostani adagért köszönet Thoma Lacinak.

1. Teljes jelenlét. Aki dicsőítést vezet, annak amennyire lehet, teljes mértékben jelen kell lennie! Lelkileg és szellemileg egyaránt. Amennyire lehet, „meg kell üresíteni” magunkat, és fel kell ajánlani Istennek a mi „ürességünket”, hogy be tudjon tölteni. Jó dolog, ha tudunk rákészülni a dicsőítésvezetésre, és nem terhelten vagyunk jelen. Ez sokszor szinte kivitelezhetetlen, mégis törekednünk kell minél inkább.

Tovább… »

Jó lenne elmenni keresztény koncertre, dicsőítésre? De hol van ilyen az országban? Eddig ennek kiderítése elég nehéz és sokszor bonyolult feladat volt, de most beindult egy nagyon hasznos oldal, ami ebben segít!

A Keresztény Zenekar Kereső honlap célja, hogy a magyar (határon inneni és túli) keresztény zenekaroknak egységes megjelenési felületet adjon, és átfogó információkat nyújtson azoknak, akik zenekarokat keresnek zenés istentisztelethez, evangelizációhoz, fesztiválokra. A látogatók, zenekarkeresők mellett folyamatosan várjuk zenekarok regisztrációját is!

Információk és jelentkezés:

http://www.kezek.hu

Graham Kendrick egy sok-sok órás, mega-dicsőítő alkalom végén valami ilyesmit mondott: „amikor kiléptek a teremből, akkor kezdődik csak igazán a dicsőítés…” De hogyan lehet a pörgős, rohanós, izzadságos, munkás, szürke, gondterhelt, satöbbi hétköznapokban folytatni Isten dicsőítését? A munkán, a családi életen, és mindenféle jócselekedeten túl felé fordítva szívünket, őt magasztalni? Ehhez szeretnénk, a teljesség igénye nélkül néhány tippet adni…

Tovább… »

Keresztény apuka feljegyzései 3. |  Szabó György

Ismét bizonyítékát kapjuk annak, hogy érdemes a gyerekekre figyelnünk, mert még a “Mi a dicsőítés?” sokszor nem egyszerű  és mély teológiai vitákat generáló kérdésére is kaphatunk választ!

Gondolom, egyetértetek velem abban, hogy a dicsőítés valami olyasmi, amit sokkal inkább átélni kell, sem mint írni-beszélni róla. Mégis, mégis néhány barátunk, akik szívügyüknek érzik a dicsőítést – megkísérelték a lehetetlent: egy konferencia keretében megpróbálták megfogalmazni mit jelent számukra Isten dicsőítése. Hiába, mi reformátusok már csak ilyenek vagyunk: mindent szavakba akarunk foglalni, mert ha nem tudjuk megfogalmazni, definiálni, vagy legalább prédikálni róla, tán nem is létezik… Sok találó, nem kevés kreatív és jó néhány humoros definíciót kaptunk a testvérektől, ami a jó társaságot tekintve nem is volt meglepő… Be kell vallanom, egy kicsit szégyenkeztem is, hogy ott és akkor semmi frappáns nem jutott eszembe… Most, majd’ egy év múltán törlesztek! Hiába no, akárcsak a jó munkához, jó gondolathoz is idő kell… Tovább… »

Az imanap egy nagyon áldott nap volt. Újra találkozni azokkal a Sófárosokkal, akikkel a nyáron ismerkedtünk meg és mégis mintha ezeréve ismernénk egymást. Csodás volt egyként hálát adni és könyörögni egymásért, a gyülekezetekért és magáért a Sófárért; hogy amilyen áldás eddig volt rajta, legyen a további működésén is. S bár csak egy rövidke együtt töltött nap volt, de valahogy jó tudni, hogy nem ‘csak’ egy nap volt, hanem az Úrral töltött idő! Tovább… »

2010. február 27. Gyál | Sófár Imanap | áhitat | Gyimóthy Zsolt, református lelkipásztor

Egy igehirdető egyszer arra figyelmeztette a gyülekezetének néhány áskálódó és romboló tagját, hogy jobban gondolják meg azt, hogy miket tesznek, mert utána hiába imádkoznak Istenhez, nem hallgatja meg őket, elfordul tőlük. A reakció a következő volt: „Hogy mondhat olyat a tiszteletes úr, hogy Isten nem hallgatja meg az imádságainkat?” Még nekik állt feljebb. Tovább… »

A nemrég rendezett Sófár imanapról megérkezett az első beszámoló! Nusi írásában olvashatunk az áldott nap eseményeiről:

Február utolsó szombatja, az idei első Sófár találkozó “imakeretek” között zajlott, avagy a már majdnem tavasszal rendezett imanapon együtt vihettük kéréseinket, könyörgéseinket és hálaadásainkat az Úr elé. A napnak a Gyáli Református Gyülekezet adott otthont, a barátságos, meleg gyülekezeti házban gyűltünk össze imádkozni. Tovább… »

Ma este, gondoltam, gyorsan átküldök rendszergazdánknak, Tibunak egy végtelenül egyszerű sófáros hírlevelet, amelyben közöljük az idei Sófár dicssuli időpontját. Aztán addig-addig készíytgettem a hírlevelet, míg egy logót – sőt kettő félét is – rittyentettem hozzá. Bevallom, jól eljátszadoztam vele. Miközben elmerültem a logókészítés rejtelmeiben, el is szaladt az idő, és már nem is ma van, hanem holnap, vagyis… értitek. De remélem, megérte! :)

Ha a “továbbra” kattintasz, láthatod a nagyobb formátumú logót is! Tovább… »

Szombaton, ahogy arról sokan tudtok is, a gyáli református gyülekezeti házban imanapot tartottunk. A napról először is fotókkal számolunk be. Nemsokára jön a szöveges beszámoló is, annyit azonban elöljáróban hadd írjak, hogy igencsak izgalmasra sikerült a nap!

Persze a képeken épp az imaközösségek hiányoznak, mivel lelkes fotósunk is inkább imádkozott a fotózás helyett. Úgyhogy be kell érnünk a dicsőítéseket, a beszélgetéseket, és az egyéb spontán pillanatokat megörökítő felvételekkel!

Tovább… »