Szerző: Eric Herron,  a 2008-as, 1. Sófár Dicsőítő Iskola szemináriumvezetője

A legjobb megjegyzést, amit dicsőítésvezetőként kaphatok, néhány éve, egy alkalom után mondták nekem, ahol misszionáriusokat vezettem a (zenei) dicsőítésben. Nem az volt, hogy “Nagyon jó hangod van!”, vagy “Hű, de király gitárszólók voltak!”.

Ez volt: “Ma LÁTHATATLAN voltál.”

Elsőre nem tudtam, hogy fogadjam ezt. Dicséret volt? Vagy kritika? Aztán elkezdtem beszélgetni azzal, aki ezt mondta, és kezdtem megérteni mit akart mondani ezzel. Elmagyarázta, hogy természetesen látta a dicsőítő csoportot a színpadon a dobost, basszerost, gitárosokat és énekeseket. De a húsz perces dicsőítés nagy része alatt olyan volt, mintha nem lettek volna ott. Valahogy úgy játszott, énekelt és vezetett a csoport, hogy nem állt az útban, félreállt. Láthatatlan lett. Tovább… »